Címlap

Megjelent a Túllépés negyedéves folyóirat legfrissebb száma!

Azonnali olvasáshoz Letöltéshez

Kivonat a tartalomból:

  • Végzetes ellentétek – Pável Márta
    A felszínes emberi viselkedés, kontra az élet-halál harcot vívó emberek tömege. Mi okozza a súlyos betegségeket? Mit hordozunk mélyen magunkban a tudatalattinkban? Miért vagyunk önsorsrontóak? Mit lát az apró ember a végtelenből? Mi a megoldás?
  • Szent Ágoston Vallomások című művének olvasása közben – Rizmayer Péter
    Ágoston már egy földről elrugaszkodott isteni SAS, aki visszanéz abba a földben lévő vékony, jelentéktelen és nem túl mély „furatra”, amelynek mélyén eddig élt és amelyet – amíg ki nem jött onnan –, a világnak gondolt. A Vallomásokhoz kapcsolódóan a loglocalról, Istenről, mint az egyetlen szilárd pontról és a személyiség megszületéséről szól ez az írás.
  • Háromdimenziós vagy transzcendens Istenkép a nyerő (2. variáció, gondolkozzunk mélyebben…) – Pável Márta
    Az elterjedt rossz Isten-kép okairól, lehetséges megoldásokról ír a szerző. Többek között az elmélkedésre és a János evangélium helyesebb Isten-fogalmaira mutat rá. Túl kellene lépni sok középkori, vaskos és helytelen megfogalmazáson, a katolikus merev fogalomrendszert is frissíteni kellene.
  • Az ima – Márkus Edit
    Az ima folyamatáról, lényegéről olvashatunk ebben az írásban: az ima nem a világtól való menekülés vagy afféle pótcselekvés, hanem az alapvető eszköz a hívő ember útja során, mely átalakul, megújul, elmélyül, ahogy haladunk előre.


Megjelent az AQUILA Magazin júliusi-augusztusi összevont száma!
Ízelítő a címekből: A hitem fejlődésének menete…, Évszakok, Oszlophoz kötözött Krisztus, Ember a mindenségben, Keresztény Európa?, Három dimenziós vagy transzcendens Istenkép?…, Én ki merem mondani…, Liège-i Szent Julianna, Kertészkedés…, Humor


ISMÉT, ÉN KI MEREM MONDANI – 2. rész

Csonka vagy Nagy-Magyarország?

Az 1920-ban egyetlen tollvonással hozott trianoni döntésük miatt az ország kétharmada elveszett. Fáj? Igen, fáj! Ha olyan emberekkel beszélgetek, akiknek a nagyszülei stb. akkor az elcsatolt részeken éltek, vagy rokonaik vannak ott, ma is észlelhető bennük a rettenetes fájdalom. Igen, talán nekünk, itt fáj legjobban.

Vissza szeretném-e állítani? Ez erősen elgondolkodtató. A nagyhatalmak mindig is ellenünk voltak, mert van valami spirituális erő a magyarban, ami nekik irritáló, s így le kell nyomni. Most is ez van, és senki ne számítson arra, hogy mellénk állnak. Valamint csaknem egy évszázad telt el azóta, és ez kb. 3 emberöltőnyi időszak, az emberek egy része már asszimilálódott, talán nem is akarná az újraegyesítést, már megszokta, a másik része viszont szenved, de jó-e ezt felbujtogatni és békétlenséget szítani? Magunkra vehetjük-e ezt a terhet? Ez a gond.

Közelitünk a 100 éves elcsatolási időponthoz. Ezt azért írom, mert a békét kergetem, és a nagy nemzeti érzelmeket – még ha jogos is –, kordában tartanám, hogy ne legyen a környező országokban rossz érzés felénk a nemzeti (jogos) panaszok miatt.

Rengeteg írás, kesergés hangzik el emiatt, a Nagy- Magyarország és a kis csonka Magyarország…, mekkora sérelem és mekkora baj ért minket és milyen szörnyűséges. Ez mind így igaz! Sokan szeretnék semmisé tenni a trianoni, szerintem is jogtalannak tűnő döntést. A régi Magyarországot visszaállítani. …Vágyakoznak; milyen jó lenne.

Én ki merem mondani: nem lenne jó! Nem érzelmi, nem igazságossági, hanem praktikus okokból lenne baj. Miért is?

Nézzük meg az ukránokat, mi van ott? A napokban láttam a TV-ben, hogy erősen magyarellenes, szélsőséges, katonainak látszó csoport szinte fegyverben masírozik és szid minket. Ezen a szélsőséges csoporton kívül – ami kimondottan magyarellenes – még több csoport van, akik harcolnak egymás ellen. Ahol nincs szeretet és béke a szívekben, egymás ellen mennek az emberek, polgárháborúk lesznek; így már országokat dúlnak szét, Irán, Irak, török-kurd konfliktus stb., vég nélkül sorolhatnám.

De gondoljunk Jugoszláviára, aminek szintén egy része hazánk volt, micsoda vérengzés volt, százezernél is több embert gyilkoltak meg azzal, hogy tudatos uszítás után országon belül egymásnak mentek az emberek, míg több darabra hullva, látszólag megnyugodtak. Ebbe is belekerültünk volna, és még nem tudjuk, mit hoz a jövő.

Ha elérnénk a trianoni szerződést megerősítő párizsi szerződés visszavonását, és visszacsatolnák az elvett részeket, igen komoly feszültségekkel kellene szembenéznünk. 3 emberöltő más népek közt, igen sok vegyes házasság született ez idő alatt. Nekünk mindig a szerető, befogadó anyaországnak kell lenni, és védelmet nyújtani a kényszertávollétben élő magyarjainknak, de jelen politikai állapot szerint nem hinném, hogy a béke megtartása mellett sokkal többet tehetnénk.

A magyarságtudat nem olyan nyilvánvaló, Ukrajnában pár éve voltam egy civil konferencián, tudtak magyarul, de hozzánk nem úgy beszéltek…!

Ha Magyarországhoz visszacsatolnák azt, ami a miénk volt, más politikai érdekek rögtön létrehoznának egy elégedetlenkedő fegyveres és másokat félelemben tartó aktív csoportot/kat. Így országunk jelenlegi nyugalma is szinte végleg véget érne, s ez nem gyávaság, meg kényelemszeretet, hanem a racionális valóság. Mi a mai körülmények között el tudjuk intézni, hogy ne legyen belháború, de ha kiterjesztjük a határainkat, hasonló belháborús helyzet alakulhatna ki, mint anno Jugoszláviában.

Megoldás? Két alternatíva. Akik magyarok, s ide vágyódnak, magyar érzülettel vannak, ott van a magyar útlevél lehetősége, vagy vívják ki a maguk akaratából — az országunk esetleges ráhatása nélkül…—, az autonómiájukat, de ez sem lenne könnyű. Ezt sem szabad kevergéssel, erőltetve, csak ha maguk is akarják stb.

Egy valós történet. Ezt egykori tanítványomtól tudom, aki ma már ismert ember, aki akkor még gimnazista volt, s iskolából szervezetten, jártak szavalni Erdélybe, hogy az ott élőknek lehetőséget adjanak a szép magyar versek, prózák megismerésére, a magyar kultúra szellemének életben tartására. Durván 25 éves a történet, még a kereszt, amit nekem Erdélyből hozott, az ágyam fölött függ. Ő mondta, hogy nem mennek többet, mert közömbösek az erdélyiek, alig jönnek el az estjeikre, az egész nem érdekli őket, inkább bemennek a kocsmába. Ők akkor úgy érezték, hogy ez az egész magyarság, inkább minket érdekel jobban. Nem azok, akik akár 30 éve voltak, ezt már mi erőltetjük, ők pedig megosztottak, hát egy-kettő ember elmegy, de nem annyi, amiért érdemes kiutazni. Egy pályázat kapcsán erdélyiekkel nekem is hasonló tapasztaltom volt, amit a hivatalos szervek felé anno írásban jelentettem is.

Erdélyben, ha a politikát lefosztom…, nem tudom mi az igazság, hogy összességében és nem csak kiragadott csoportokat nézve mi a helyzet? Felmerült bennem az aggodalom: ha országunk nem vinne oda annyi pénzt, különböző támogatást, mi maradna meg a most még jelenlevő lendületből? Nem biztos, nem hiszem, hogy az ott élők teljesen úgy gondolják, annyira él még a vágy a magyarságuk után, vagy annyira érintettek, hogy vissza kellene csatolni őket. Lennének élesen ellenzők és különböző belharcok is.

Lehet, hogy az autonómia békésebb, jobb lenne. Ha ezt szeretnék – és ez jogos –, ez talán meg is valósítható. Én azt gondolom, hogy mindenütt az elcsatolt részeken jobb megoldás az autonómia, ha akarják, mint az erőszakos visszacsatolás. Utána külön-külön is lehetőségük lenne együtt eldönteniük, mit akarnak. Ez lenne az igazságos, s ebbe bele kell nyugodni, mert ez valószínűleg így működne a legjobban.

Végezetül a mostani szokások, földművelési aktivitás eltéréseiről, csak egy példa. Kb. 15 éve voltam Ukrajnában, lelkileg beteg lettem attól, amit tapasztaltam. Ismerőseim egy hete voltak ott, ők is ugyanezt mondják, a helyzet reménytelen. A földek nincsenek megművelve, a gaz nyakig ér. Az utcán hatalmas kátyúk vannak, és inkább háborús övezetre emlékeztet, ha az ápolatlanságát nézem. A falvakban a házak előtt a járda sincs megcsinálva, virágok nincsenek, mindenhol luk, kosz és gaz. Fellélegeztem, mikor visszajöttünk az országunkba, ha szegényes is, de takaros volt. Ez iszonyú nagy különbség. Hozzájuk képest Magyarország olyan volt, mint egy kis édenkert, a faluban is rend volt. Még a lukak is be voltak tömve a kertből származó kövekkel, látszik, hogy takaros, tisztességes emberek lakják. Tehát nem az a szörnyű, hogy nyomorúság van még ma is, hanem ehhez társul valamiféle depresszív nemtörődömség.

Azt szeretném, hogy mindenki tegyen a környezetért, mindenki a hazájáért, és legfőképpen hordozza a békét a szívében. Ha nem hordozza, akkor a csatlakozást nem kell erőltetni, igen nagyon veszélyes lenne.

____________________

Kimondom: EU-s folyamatos erőltetésre:
Kell-e a migráns vagy nem? NEM KELL!

Röviden: Aki akar, kérje, fogadja be a migránsokat, mert állítólag nekik hasznos, kell nekik, de a többi hadd dönthesse el szabadon, hogyan oldja meg a munkaerő problémáit. S semmi okból az EU se merje a nép döntésével szemben a többire erőltetni saját akaratát.

Megjegyzem: a migráns szó alatt nem a valódi, oltalomra szoruló menekültekről beszélek, akiknek még az azonosító okmányaik is megvannak. Az nem kérdés, hogy őket be kell engedni, de nekik is integrálódni és dolgozniuk kell.

Részletesen:
Ha a különböző országokban olyan emberek, akik a saját hazájukban órabérként 1-től 10 euróig, vagy még annyit sem, itt Európában pedig magyar pénzbe átszámítva kb. 100 000 forintot kapnak – egy család akár 1 milliót is kaphat (de ez csak körülbelüli összeg, amit írtam, ennél sokkal több is lehet…) –, és még tetejébe csak segélyként, minden munka nélkül, akkor ezek az emberek el fognak vándorolni, és semmi remény nincs arra, hogy ez a migrációs hullám befejeződjön.

Ha valós megoldást akarnának, íme, itt egy lehetőség: minimális kp. adása mellett, pl. ami a segélyek 5%-a lehet csak. Zárt területen tartani a bejötteket, ellátás, tanulás, szakmai végzettség, nyelvi tudás megszerzése után, ha még munkahelye is van, állampolgársággal távozhat. A családegyesítés meg csak ezután, majd akkor jöhet szóba, ha mindezt elintézte, megszerezte. De ha nem működik együtt, ahogy abbahagyja a tanulást, együttműködést, azonnal a zárt területről a kiinduló állomásra kellene visszatoloncolni.

Gondolkozzon mindenki: miért ne akarnának abba a „tejjel-mézzel folyó Európába” jönni, hiszen ez a pénz nekik nagyon sok, ez egy kincsesbánya, semmit sem tettek érte, ki ne vágyna erre. Ha azt elhiszem, amit a migrációt támogatók mondanak, hogy nincs elég ember, aki dolgozzon, akkor ez a megoldás![1]

Az Európába bejövő migránsokkal csak az a probléma, hogy ezek az emberek nem akarnak dolgozni, nem tudnak nyelveket, szakmájuk sincs, és többnyire akarat hiányában nem is képesek arra, hogy ezt megcsinálják.

Az EU-ban ész nélkül most egy olyan tömeget támogatnak, ami csak pénzbe kerül, sokkal többe, mint az őshonos lakosságnak, a szegényebb rétegeknek a támogatása, akik dolgoznak is. A migráns a mostani helyzet szerint nem fog érte semmit sem tenni, DE még a vallását is erőltetni fogja ránk, követelőzik stb. Ha ránézek erre a helyzetre, el kell mondanom, az EU-ban megborultak az elmék. Vagy tudatos öngyilkosság folyik.

Már az ittlévők viselkedésén is látszik, nem akarnak egymás mellett élni az őslakossággal, mint békés emberek, hanem kizárólagosságot akarnak, az ő kultúrájukhoz alkalmazkodjunk, stb. Nem lehet megengedni, hogy a farka csóválja a kutyát.

Akinek csak egy kis esze is van és elgondolkodik, annak be kellene látni, hogy ez az állapot nem tartható. Én azt elhiszem, hogy munkaerőhiány van, elfogadom azt is, hogy ez ellen tenni kell valamit. Amit a magyar kormány tesz, az tűzoltás, nem valószínű, hogy elég. Az is igaz, hogy Afrikában és egyéb részeken szárazság van, hogy szinte éheznek, nyomorognak az emberek, ezen segíteni kell, oké! DE NEM így.

A korrekt eljárás az lenne, mikor elindulnak, vagy amikor felbolygatják őket, akkor ELŐRE KÖZÖLNI KELLENE VELÜK A BEFOGADÁS VAGY ELUTASÍTÁS FELTÉTELEIT. Nem azt kéne nekik mondani, hogy mennyi pénzt kaptok, meg mi az emberbaráti jogotok stb., hanem azt, hogy a társadalomban dolgozni kell, és nagyon sokat, ahogyan mi is tesszük. Akármilyen migránscsoportot nézünk, tele van életerős, katonakorú fiatalemberekkel, akik ellenőrizetlenül vannak az országokban, és csoportosulnak. Itt munka, tanulás, elfoglaltság hiányában, szinte kitömve pénzzel unatkoznak, többségükben tesztoszteron túlsúlyúak. Ez a legrosszabb, minden bejöhet; erőszak, agresszió, lázadás, bármi! Ha a bevándorlók nincsnek lekötve, és nincsenek, akkor ilyen dolgok egyre gyakoribbak lesznek, pl. Svédországban – reggeli hír – lövöldözés volt, 2 ember meghalt, mert nagyobb bandák számolnak le egymással. Vagy egy reggeli hír szerint úgy megerőszakoltak egy fiatal lányt, hogy életmentő műtétet kellett rajta elvégezni. Józanul gondolkozzanak, kell nekünk ez az állati veselkedés? NEM!

Kinek kell ez?
Kimondom, akiknek ez jó, azoknak valami baj van az agyukkal. S ha így van, nekünk, magyaroknak nincs dolgunk velük, és ha nem térnek észhez, a lábunkkal kell szavazni, úgyis rövidesen szétesnek!

____________________

Meghozták a STOP SOROS törvényt

Kimondom, bármit is bujtogatnak, keveregnek ellene, akár a nyilvánosság előtt (FB) mennek is a szörnyű vádak ellenünk, mégis kimondom, kellett ez a törvény.

Miért ilyen gyorsan? Most megvan az elégséges szavazat az elfogadáshoz. Most fognak az EU-ban ezügyben lényeges döntéseket hozni. Látszik a nagy gyűlölködésből – ami most erősebben megindult –, hogy ez a törvény eret vágott rajtuk és visítanak. Igen, ez sürgős volt.
Kormányunk nem a „szívhasadást tiltja a migránsokért” mint egy FB ismerős írja, hanem védi hazánkat, míg bírjuk…! Ezt kellene mindenkinek kiforgatás nélkül megérteni.

____________________
[1] Nem csak az a megoldás.
[2] Ha nekem van 2 főre 2 kg ételem, elég. De ha ezt az összeget 12 felé kell tartósan elosztani, anélkül, hogy a plusz 10 fő tenne mellé munkát, termelést ételeket, és csak enni, fogyasztani akarna, az már nyomorgás.

Pável Márta
2018.06.23.


2018. júniusi anomáliák

Én ki merem mondani:
– Nem lehet eltűrni, hogy emberek az utcán éljenek.
Igaza van a törvénytervezetnek, ezt mi 6 éve már, hogy pártprogramunkban is részleteztük a megoldásokkal együtt. Ha ezek az emberek annyira leépültek, akkor állami szociális ellátásban kell részesíteni őket ellenőrzött állami fenntartású épületekben, egészségügyi ellátással. De annak is joga van a tisztasághoz, a félelemmentes közlekedéshez, aki nem hajléktalan, csak közlekedni szeretne, pl. aluljárókban stb.

– Nem tettünk kb. 30 éve semmi érdemlegeset a cigányokért. A cselekvésnek kétoldalúnak kell lennie: akarat, pénz és aktív részvétel a cigányok részéről is. Az eddig erre adott állami pénzek nem értek célba, de sokan meggazdagodtak rajta, ez gyalázat. A nyomor embertelen a cigányok körében, főleg az ÉK-i részeken.

– Nem rajongunk és nem is pártoljuk, hogy összeerőltessenek különböző szellemi szintű gyerekeket egy-egy osztályba. Egyik sem fog haladni. S a nagy szemforgatásban pont azok, akik a szegregáció ellen vannak, azoknak a gyerekei járnak külön elit iskolákba. Milyen szégyenteljes hazudozás ez is! Van egy egyszerű, mindenki által felfogható fizikai törvény, ha 20 és 80 fokos vizet összekeverek, lesz belőle kb. 50 fokos. Mi nem pártfogoljuk, hogy a zseniknek leszívják az agyát. Elég volt a hazudozásokból. A gyengébbeket intenzíven – nekik megfelelő osztályokban, jó tanárokkal – fel kell fejleszteni, hogy idővel ők is tudjanak. Így járna jól mindenki.

– Nem örülünk a kiskirály polgármestereknek. Szerintünk, ha egy hivatal eladósodik akár önhibáján kívül is, akkor működésképtelen, így össze kell kapcsolni pár kisebb önkormányzatot egy nagyobbá, ahol így a költségek is megoszlanak és hatékonyabb is lenne a működés. Ha ez is eladósodik, akkor törvényben szabályoznánk (ne lehessen megválasztani olyan embert, aki csődbe vitte az önkormányzatot), hogy a vezetőségi tagok többé ne lehessenek önkormányzati hivatalban, és ott semmiféle állásban, mert nem alkalmasak rá, nem értenek hozzá.

– Elfogadhatatlan, hogy országunkban – ahol sokan éheznek, sokaknak munkája sincs, vagy nem is akarnak vagy fizikailag nem tudnak dolgozni, segélyekből nyomorognak –, hogy a migránsok ugyanígy nem dolgozva, akár 10-szer nagyobb összegeket kapjanak, és még veszélyesek is. Nem akarhatjuk összedönteni az országunkat.

– Ha az EU továbbra is ellenségként kezel minket, migránsokat akar behozatni, megvonni a támogatásokat stb., el kell kezdeni azon gondolkodni, minek erőltetjük ezt az egészet. Tán lépni kellene.

Stop Soros tervezetét pontosan nem ismerem, addig nyilatkozni sem tudok. De azt el kell fogadni, az tűrhetetlen, hogy valakik/civilek külföldi pénzen az ország népének döntése ellen tegyenek. Ha ez nekik nem tetszik, ott a határ, menjenek el oda, ahol jobban szétdúlhatják egy ország rendjét.

Munkaerőhiány: ha a nyugdíjasok megkötés nélkül dolgozhatnának úgy, ahogyan most tervezik, az sokat segíthetne. Ezt eddig is megtehették volna. Ha valaki megdolgozott a nyugdíjáért, az az övé, akkor miért ne kereshetne többet emellé, ha bír, s ezzel segítene a munkaerőpiaci gondokon is. Másik az, hogy mindenkit, aki munkaképes, munkára (ha csökkenten munkaképes, akkor olyan munkát kapjon…) kellene „kényszeríteni” (aki nem dolgozik, ne is egyék alapon), akár segélyek megvonásával is. Nem kell félni, meg kell tenni, így oldódnak meg a gondok. Legyenek a dolgok fekete-fehérek.

– Az új kormányciklusban jobban kellene spórolni és újra kellene gondolni a képviselők javadalmazását is, ahogy ezt már másutt megtették. Mi a programunkban nagyon takarékos és igazságos fizetési rendszert dolgoztunk ki, mely függ a mindenkori minimálbértől. (Ha ez lenne, maradna bőven az oktatásra és az egészségügyre is!) Talán el kellene olvasni, és ezeket a nagy fizetéseket vissza kellene vonni. (Elmennek, annyi baj legyen, van másik…)

– Ne kötelezzenek többet az iskolaügyben, mint eddig tették, így is sok. Hol marad a szülő szerepe? Ha valaki táborba akarja küldeni a gyermekét, küldje, ha nem, akkor nem. Ne szóljanak már bele mindenbe, ez nem diktatúra. Nem is akarjuk, hogy az legyen.

– Igen, mi is támogatjuk, ahogyan régen is volt, hogy minden balatoni településen lehessen ingyenes, szabad strand. Mindenki lemehessen a vízbe, ha akar, de ne kerüljön egy családnak sem egy vagyonba. Ez a nagy családtámogatásos politikába bele kell, hogy férjen. Lehessen választani, azt tehesse, amit akar: pénzért fürdeni luxus körülmények közt, vagy nem, de szerényebb módon fürödhessen. Hogy néz már az ki, hogy a kis nyugdíjas, aki életszerűen ott él, csak ott van háza, vagy a többgyermekes családok, tanulók csak párszor mehetnek be a közös tulajdonunkba, a magyar tengerbe, mert nincs rá keretük. De ez minden magyarra is vonatkozik. Az önkormányzatok sírását meg azzal ki lehetne védeni, hogy a kieső költségeik és a remélt bevételük helyett a szabad strandokon hozzanak létre olyan szolgálatásokat, ami ezt pótolja. Pl. büfék, kölcsönzők stb.

Nézzünk mindent úgy, ahogyan van, nyálas, liberális, sehova sem vezető hazudozások nélkül.

S végezetül két igaz szösszenet.

Vagy 25 éve történt, szerény autómmal mentem dolgozni másodállásba, a patikába. A piros lámpánál jött egy hajléktalan, aki reggel már kissé részeg volt: kérte, hogy adjak pénzt. Mondtam, látom ivott, nem adok, ételt adnék, de az most nincs nálam. Megkérdeztem: látom nem beteg, tudna dolgozni menni, miért nem teszi? Válasz: nem képzelem, hogy ő havi 50 000 forintért felkel, és dolgozik 8 órát valahol?!
Elképedtem, a lámpa zöldre váltott, és én mentem dolgozni havi 60 000 forintért több felsőfokú végzettséggel.
Miután több hasonló szituációba is belekeveredtem, ne csodálkozzanak, ha nem hullanak a könnyeim. Nekem lehet támadni, de nem fog érdekelni. Ha valakinek valóban kell, adok.

Végül a második történet.
Egy bevásárlóközpont parkolójában történt pár éve.
Egy hölgy odajött, adjak neki pénzt. Ránéztem, nem volt részeg, szegényen, de tisztán öltözött. Mondtam, adok ételt abból, amit most vettem. De azt udvariasan elutasította, most nem kéri, kevés van neki is. Akkor minek kell a pénz? S a választ elképedve hallgattam. Elmondta, itt lakik a lakótelepen egy kis lakásban, egyedül maradt, a férje meghalt. S annyira kevés a nyugdíja, hogy a rezsit éppen ki tudja fizetni, semmi másra nem marad, de egy fillér sem. Láttam, igazat mondott. Míg beszélt, néztem, és facsarodott a szívem, persze hogy adtam neki, igen nagyon elkeserített, hogy ilyen nyomor is van.

Őszintébb kommunikációt, igazságosabb, szókimondóbb, még bátrabban cselekvő országot akarunk!

Pável Márta
2018.06.16.


Közlemény

Az AQUILA Párt magyar népünk keresztény erkölcsiségének megőrzéséért, a politika tisztaságáért, de legfőképpen Isten szolgálatára alakult, hogy megmutassuk, így is lehet. Nem vagyunk kamupárt, egy Fillért sem vettünk fel az államtól, és nem is fogunk. Tesszük a dolgunkat.

Minden jó szándékú kapcsolatot, keresést örömmel fogadunk.

Várjuk a leveleiket, telefonjaikat.
aquilapart@aqp.hu, + 36 20 327 4793

A visszaélések elkerülése érdekében a rejtett számokról történő hívásokat nem fogadjuk! Megértésüket köszönjük!

 

Hirdetményünk, felhívásunk!

Kérünk minden intelligens, hívő, vagy Istenre nyitott embert, tagnak csatlakozzon az AQUILA Párthoz!

Az AQP-nál közgyűlési határozat alapján a belső keménység és tisztaság védelme miatt egy évig csak próbaidős önkéntes lehet mindenki. Habár nálunk amúgy is mindenki önkéntes, pénz hiányában senkinek sem tudnánk egyébként sem fizetni.

Kérjük, ha érez magában erőt ehhez az intelligenciát, becsületet és kitartást kívánó munkához, jelentkezzen tagjelöltnek.

Az alapszabályunkat a honlapunkon megtalálja.

Várjuk a kedves párttársakat.

Üdvözlettel: Varga Péterné Márta elnök

 

AQUILA Párt /AQP/

Nyilvántartásba vétel ideje: 2013. március 7.
Bejegyzési szám: 14981
Nyilvántartási szám: 01020014981
Adószám:18398933-1-43
Bankszámla-szám: 10918001-00000038-58540003 (UniCredit Bank)
Bp. 1222, Zakariás József u 3.
Elnök: Varga Péter Miklósné

 

Az AQP programja IDE kattintva megtekinthető.

Kérjük, olvassa végig a programot, mert csak így tudja meg, hogy valójában miért is alakultunk meg. Elolvasás után őszinte érdeklődéssel várjuk a kérdéseit, meglátásait, és a véleményét.
Mi Önökkel konzultálni bárhova szívesen elmegyünk, előadhatunk, vitázhatunk, elmondjuk, mit szeretnénk tenni a Hazánkért.

E-mail címeink:
Elnökasszony: varga.marta@aqp.hu
Szervező titkárok (média): media@aqp.hu
Általános információk: info@aqp.hu

Tel.: +36 20 / 327 47 93

A visszaélések elkerülése érdekében a rejtett számokról történő hívásokat nem fogadjuk! Megértésüket köszönjük!

Székhelyünk: 1222 Budapest, Zakariás József utca 3.
Nyitva tartás: kedd, szerda, péntek 17-21 óráig
Más időpontért előre kell szólni telefonon, és akkor a rendelkezésére állunk.

Kérjük, ismerjen meg és támogasson minket!


  • Gyerekek a templom tavánál