Országjárás: Balaton déli partja, Somogy megye és visszafelé a Duna melletti települések

2013. október 5., szombat

Részt vettek:
Varga Péterné
Pável János
Katona István
Oroszi István
Pável Ágnes

Körutunk első állomása Siófok volt, ahová fél 8 körül érkeztünk. Sajnos, a Balaton környékére jellemzően, ebben az őszi időben már nem volt mozgalmas piac, ezért az utcákban szórólapoztunk. Pár emberrel beszélgetve a szegénység itt is látszik, de reménnyel teltebb, mint Somogy megye déli részén.

Balatonboglár után Kéthelyen álltunk meg, ahol szintén szórólapoztunk a főutcában. Marcaliban is a piacot céloztuk, ám itt sem volt nagy élet, az egy árussal beszélgetve viszont kaptunk egy pillanatképet a környékbeli emberek szívfacsaró sorsáról, nehéz megélhetéséről. Az idős asszony meghatóan beszélt önfeláldozásáról, arról, hogy bizony, van, hogy napokig csak zsíros kenyeret eszik, de az unokáját mindig támogatja, mint láttuk, erején felül is. A marcali piacon találkoztunk a helyi televízió riporterével, aki pártunk vezetőjével, Varga Péternével készített interjút, amely a helyi és remélhetőleg, a szomszédos vidékek adásaiban is megtekinthető lesz. A riporter hölggyel történt beszélgetés — mint mindig, ha a helyi viszonyok jó ismerőivel beszélgethetünk — nagyon tanulságos volt. Felsorolta a helybéliek nehézségeit, beszélt a munkanélküliség gondjáról, a kis térről körbemutatva sorolta a bezárt üzemeket. Megtudtuk mit gondolnak a közmunkáról, és a helyi kisebbségek foglalkoztatásáról, a nekik szervezett tanfolyamokról. A jövő generációról beszélgetve az is kiderült, hogy a helybéli fiatalok közül is sokan tervezik életüket, tanulmányaikat külföldön. A sok nehézség ellenére azért jó volt látni, hogy vannak még olyan becsületes, küzdeni tudó, kitartó, okos emberek, akikért igenis érdemes dolgozni, a pártot működtetni, és előbb utóbb győzelemre vinni!

Kérjük, hogy jó szándékukkal segítsenek továbbra is!

Utunkat folytatva a következő településeken szórólapoztunk: Mesztegnyő, Böhönye, Nagybajom, Szabadi. Közben találkoztunk egy vélt szimpatizáns F. J. úrral, aki a helyi gondokról beszélt, mi pedig a további terveinkről tájékoztattuk. Tapasztalatunk nem rózsás, mert a helyi intelligencián is az látszik, hogy rengeteg sajátságos szempont szerint, szinte vizsgáztatja a pártot, ahelyett hogy meg akarná érteni a céljainkat. Látjuk, sokan a saját rájuk szocializált viselkedési normától nem bírják meglátni ennek a teljesen újszerű pártnak a lényegét. Eddig sem reménykedtünk abban, hogy tömegpárt leszünk — taglétszámot nézve —, és most látszik is, hogy valóban nem, mert sokat várunk el a leendő tagságtól. Jelenlegi álláspontunk szerint inkább most szavazókat keresünk, és utána biztosan sokkal több tagjelölt is lesz.

Kaposváron a lakótelepen osztottunk szórólapot, pár emberrel sikerült beszélgetni, akik elmondták, hogy nagy a közömbösség, nem hisznek senkinek sem. Látható/vélhető, hogy következő választást az indulattól harsogó — és nem józanul megfontolt —, a szalmaláng típusú szavazók döntik el, akik utána heves panaszkodásba fognak, nem gondolván arra, hogy ők adtak lehetőséget egy-egy parlamenti bejutáshoz.

Majd Dombóvár és Tamási következett.

Tamásiban sajnos elmaradt egy S.M. nevű, helyi keresztény ismerőssel való találkozás, pedig telefonon tartva a kapcsolatot ezt közösen terveztük, így magunkra maradtunk a városban, ahol kitartóan szórólapoztunk (ismét egy csalódás, melynek oka ismeretlen).

Fél 6 körül sikerült megebédelnünk Simontornyán, ekkorra már elég elcsigázottak voltunk. Sötétedéskor értünk utolsó állomásunkra, Sárbogárdra, ahol szintén a főutcán lakók postaládáit céloztuk meg.

Utunk tapasztalata nem a legjobb. Újságírókkal (egyet kivéve), TV-kel nem tudunk találkozni, mert vagy fizetni kell — mi pedig abszolút szegények vagyunk — vagy többségében másnapra egyszerűen lemondják a riportot, vélhetőleg, nem szabad megtenniük. Itt sajnos az esélyegyenlőség és a közlés szabadsága sérül, de úgy, hogy még bizonyítható se lehessen. Akinek van ismerőse, pénze, befolyása, az mindennap folyik a csapból is, akinek nincs, mivel nem az ő szisztémájuk, elvárásuk szerint működik, mondhatjuk, nem a XXI. századi liberális világ elvárásai szerint, azzal szóba sem állnak.

Nem kiábrándultság, hanem józan gondolkodás és reális kérdés az, hogy ha egy párt milliárdokat költ a megengedettel szemben a győzelméért, nekünk pedig fél milliónk sincs, akkor miben reménykedhetünk?

Két reményünk lehet: Isten segítsége, mert az isteni normák, erkölcsiség és társadalmi tisztesség miatt jött létre az AQP. A másik: a Magyarországon élő lakosság, akik remélhetőleg meghallják, nemcsak kizárólag a választásra kreált, jól hangzó reklámszlogeneket, hanem a józan, megvalósítható, nemzetet mentő programunkat is. Mi a gondolkodó, nem megtéveszthető népre számítunk. Ha ilyen nincs, akkor semmire se megyünk, ha van, akkor nem számít, hogy a többi pártnak mennyi pénze van, elkezdhetjük a korrupciómentes, élhető, új Magyarország felépítését, működtetését. Mi a szegények pártja vagyunk, és azok is maradunk. Reméljük a segítséget.

Végezetül megjegyezzük, hogy az egész AQUILA Párt tagsága 14 éve, Istennek, katolikus templomban, pap előtt szigorúbb, Istennek tetsző életre tett fogadalmat. Gyakorlatilag világban élő szerzetesek vagyunk, és ezt azóta is betartjuk. Ez a záloga annak, hogy amit ígérünk, arra lehet számítani, hogy szavunk időálló, igaz.

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.