A szükséges mértékig hivatkozom az eredetre, honnan indult a demokratikus eszme, és mivé lett, illetve ebből az AQUILA mennyit tud – Istentől eredően másként – magáénak vallani. Minél messzebb van valami ez eredettől, annál jobban torzul (az „…izmusok” már bizonyos fokban eltér a kiindulási alaptól), mutálódik jó vagy rossz értelemben. Ez történt itt is. Ma, mint egy fegyver pattogtatása hangzik el az uralmon lévők szájából; ez demokratikus, és ez nem az (és akkor mindenki ellenség). Csakhogy ez így túlságosan primitív és leegyszerűsített felfogás.
Ha az alapra, Istennel való életünkre alapozva nézzük, mi a demokrácia; a válasz eléggé egy-szerű és talán sokaknak meglepő. Szóval meg kell tenni, amit Isten akar, ergo betartani a 10 pa-rancsolatot, de legfőképpen a szeretet parancsát, ami Isten és ember felé is irányul. Jézus Krisztus szerint ez elég lenne. Mert itt senki joga sem sérülne, és mindenki úgy viselkedne, hogy mindenkinek elfogadható lenne. Ha jól belegondolunk, ez az egész zseniális, persze hogy az, hiszen isteni megoldás!
De az ember buta és gőgős, ami nyilvánvaló, az nem kell, helyette alkotott egy másikat, egy jóval silá-nyabbat, csak hogy az Ő torz gyereke legyen – legalább is úgy véli – és ez elfogadhatóbb. Ha az isteni megoldástól eltér az emberiség (és eltért), akkor jön a kérdés, mi a maga alkotta megoldás? Erre átvették az athéni variációt, amit mára jól el is ferdítettek, ideologizáltak, és az évszázadok alatt a maguk szája íze szerint átalakítottak.
Nézzük meg jobban, mi is ez a demokrácia, amire hivatkozik az uralkodó réteg, és messze nem úgy viselkednek, ahogyan hirdetik, tehát az emberiség nemcsak Istenhez és törvényeihez, de a maga alkotásához sem hűséges¹. Az is kérdés, hogy mára ez a fogalom olyanná lett-e, hogy egyértelműen így használható lenne, ahogyan vagdalkoznak vele?
Mi nem azt kérdezzük, van-e demokrácia Magyarországon, mert a válasz a kérdezőtől fogva a válaszadóig erősen szubjektív lehet…, attól függ, hogy ki, hol áll.
Az én kérdésem az; van-e egyáltalán olyan, hogy demokrácia?²
Menjünk sorra:
Röviden és egyszerűen; a demokrácia népuralom. Ma inkább megvalósulását népnyomornak hívnám, és a hatalmat megkaparintottak számára pedig kánaáninak. Innentől a minimálbérből élők-nek biztosan nincs népuralom érzete. Inkább azt mondanám – kevés kivétel van –, hogy a megtévesztett, hazugságokkal rávett politikailag és egyébként is iskolázatlan néptömegek meggondolatlanul átruházták az „uralkodást” olyanokra, akik tőlük okosabbak, ravaszabbak, sokszor gátlástalanabbak, de vállalkozóbbak is (hiszem, hogy némelyik még jó szándékkal is kezdi, amíg meg nem törik). Később, mikor már bekerülnek a parlamentbe, többnyire kiderül a valós cél; ami sokszor csak a hataloméhség kiélése, az ego megvalósítása, a pénz megszerzése stb! Innentől – sajnos sokan, de nem mind – messze nem a nép érdekeit veszik figyelembe. Aki a mai magyar törvények szerint bekerült a Parlamentbe – akár tetszik, akár nem – ha mást képviselne is, mint amit ígért, akkor is 4 évig el kell viselniük a választóknak. Akkor is megváltoztathatatlan a helyzet, ha közben kiderül, hogy bonyolult szövevényes, megalkuvásokkal teli érdekek lépnek előtérbe, maximum egy-egy rétegnek kedveznek – időszakosan és érdekből – aszerint, hogy az mennyire lesz ismét szavazatra válthatóvá a következő fordulókban.
₍₁₎ „A demokrácia szó ógörög eredetű, jelentése a nép uralma³. … A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben.” Ez elméletileg most is „működik…”?! Szavazni lehet, de jó-e, hogy nincs semmiféle iskolázottsági megkötés/cenzus? Jó-e, ha olyanok döntenek, akiknek emberi szintjük, helyzetfelmérő képességük átlag alatti? A felelősségteljes döntéshez elengedhetetlenül kell(ene) az erkölcsösség, tisztesség, tudással/szakértelemmel párosulva, józanság, bölcsesség. Jó lenne, ha a megszavazottak között olyan is lenne, akiről elmondható, hogy „szupernormális”, ami talán a zseniség határát súrolja stb. Sajnos jelenleg ilyen nincs (vagy nagyon ritkán akad egy-egy…), mert ezek az emberek nem alacsonyodnak le a politika szintjéig. Sajnos, ez ma sokak szemében egyfajta lealacsonyodást jelent, elmondhatjuk, hogy idáig juttatták a politika „rangját”.
Számunkra teljességgel elfogadhatatlan: a diktatúra (és a diktátor), a protekcionalizmus, a korrupt vezetés, a politikai vonalon futtatott személyekkel feltöltött posztok, melyeket csak nagyfokú szakmai tudással lehetne felelősségteljesen ellátni⁴, hozzáértés pedig alig van stb. A bölcsek, szakmai kiválóságok által kormányzott állam lenne kívánatos.
_uo. „Működési szabályok szerint létezik hagyományos és liberális értékrendű demokrácia” _{Az előző liberalizmusról írt cikkemben már közöltem a véleményünket.} Ha lehetne, mi megma-radnánk a hagyományos értékrendű, isteni liberalizmussal bíró és az alábbiak szerint (leírt) működ-tetett, igazságos, újfajta demokráciánál. Viszont ennek az alapelvei még nincsenek részletesen lefek-tetve⁵, de magam afelé hajlok, hogy ezt vagy ehhez hasonlót kellene megvalósítani.
Mára a népszavazás – szerintem – egy sötétben való tapogatózás. Ugyanis szinte divattá lett, hogy a szó, az ígéret, a választási program – ha egyáltalán megtisztelték a választót azzal, hogy előre részleteset írtak – be nem tartása mosolyfakasztó tett lett. A napokban beszéltem egy politikussal, aki az ígéretük számonkérésére mosolyogva azt mondta; „ja, ez a politika.” Hát ne ez legyen!
Mi nem ilyet akarunk. Mi ebben az értelemben nem is vagyunk szokásos párt, mert mi kizá-rólag Isten akaratából kívánunk cselekedni, és mi ebben a rendszerben csak Isten hűséges szolgája-ként/gyerekeként vagyunk jelen.
A választási programunk már most – ahogyan bejegyezik az AQUILA Pártot – látható lesz a blogon, és az AQUILA Párt (AQP) honlapján. Ettől alapjaiban nem fogunk eltérni (ez ígéret!), maxi-mum még jobbá, szigorúbbá, részletesebbé, árnyaltabbá tesszük útközben. Nem is térhetünk el, mert ezzel Isten nevének felhasználásával elkövetett gazságokat követnénk el, ez égbekiáltó bűn lenne, és megbocsáthatatlan szégyent hoznánk mindenre, ami eddig szent volt! Fogadalmunk miatt (is) Jézus Krisztus neve minket kötelez, ha már a nevében merünk cselekedni, iszonyú terhet és felelősséget is vállaltunk, ugyanakkor az elkötelezettségünk miatt tudjuk, hogy Isten az AQUILA tagjaival szigorúbb – ugyanakkor kegyelemekben bőkezű –, de semmiben sem szokott felénk elnéző lenni.
A választási programunk lényege mindig ugyanaz marad. Nem lesz semmiféle sumákolás, fél-rebeszélés, sunyi ravaszkodás. Nekünk, az AQUILA-nak megengedhetetlen a hazugság, és akkor máris nem az a szokásos pártoskodás⁶ a miénk, amibe eleve bele sem mentünk volna. Nos, ebből kell kiindulni, korrektség kell maximális szinten, Isten is ezt kívánja tőlünk. Ha ez van, és/vagy hasonló korrektség lenne a mai politikában, akkor lehetne valamiféle demokráciáról beszélni, addig viszont csak megtévesztő szemforgatásról.
Nagyon is igaz az a mondás, hogy a demokráciánál az a veszélyes, hogy mindenkit egyenjo-gúsít, még azt is, akit nem kellene. Ez már a gyakorlatban is látszik, mennyire igaz.
Térjünk vissza a görög példához, idézem:
₍₂₎ „Démosz tagjai: parasztok, nincstelenek, kereskedők, kézművesek. Legfőbb ellenfelei az arisztokraták – harc a politikai hatalomért a démosz és az arisztokraták között.”
Mára, ha csak a parlamentet nézem, a hatalom közelében – 70%-ig – milliomosok, újgazdagok, ügyeskedők vannak. Igazi arisztokratákat nem írok, mert azok talán másutt vannak, vagy kihaltak, vagy nem keverednek ezekkel a mai pártokkal – de nagyon jó lenne, ha látnék párat belőlük is, mert lelki nemességre (már amennyiben azt képviselnék) igen nagy szükség lenne⁷. Akinek pénze van, az még nem biztos, hogy lelkileg is gazdag, nem biztos, hogy felfogja: nem lehet a kizsákmányolást, a szegénységet, a felkapaszkodást a többi embertárs kárára büntetlenül fokozni. Minden felfuvalkodott lufi egyszer csak kirobban, ez a mai gőgős pénz- és bankvilág is ki fog lyukadni. Még akkor is, ha ma a pénzéért olyan retorziókat tud alkalmaztatni a politikai világgal, amely egyáltalán nem igazságos, nem az egyenlő elbírálás elvén alapul, így/és nem is demokratikus, de büntetlenül teszi.
Ma azok vannak uralmon, akik a görögöknél a „demokráciában” az ellenfelek voltak. Jelenleg az igazi arisztokratákat elűzve, helyettük egy álarisztokrácia működik, amely jelentős részében lel-ketlen a szegények és az elesettek irányában, antihumánus, harácsoló, (sokszor) esztelen és ciniku-san egoista. Abban biztos vagyok, hogy a görög állampolgár nem erre vágyott, és nem is erről álmo-dott, amivel ma őket a demokrácia címszó alatt sértegetnénk. Innentől egyenesen nevetséges a de-mokráciával hadakozni, és egyfajta pajzsként maguk előtt tartani.
Ha ez így igaz – és így van –, újból megkérdezem: hol a demokrácia?
Most nézzük csak meg Szólón törvényeit, elképzeléseit, amivel én a régi/és aquilás új demokrata abszolút egyet értek, sokat felhasználhatnánk belőlük. Szóval:₍₂₎ „2. lépés: Szólón törvényei (i.e. 594) „Reformok. … Vagyoni beosztás szerint határozta meg az adózást a tisztségviselést és a katonáskodást. Lehetővé tette mindenki számára a jogorvoslást és a fellebbezési jogot. Szólón mindezzel a démosz uralmának, a demokráciának az alapját vetette meg. Olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, az egyénnek joga és kötelessége, hogy a közösségre hasson, felelős tetteiért, nem vonja ki magát az egész közösséget érintő feladatok, terhek vállalása alól, ahol tehát az egyén és közösség viszonya kölcsönös. Amennyiben az athéniek passzívak maradtak politikai kérdésekben, polgárjoguk elvesztése fenyegette őket.”_{(a kiemelés tőlem)}
Ma is ez kellene. Ne lehessen demokráciát kiáltva egyes csoportoknak a felelősségét a többi nyakába varrni.⁸ Ne lehessenek „kiváltságos” csoportok, rétegek a többi kárára. Hazánkban és a világon minden emberi lénynek egyforma jogokat kellene adni – ez Isten elvárása is, mert egyik ember sem több, vagy kevesebb a másiktól –; az alól az egyenlőség alól a saját negatív tettei, társadalmi veszélyessége, lustasága, társadalom- illetve emberellenessége zárhatja ki. Feladatok, terhek, felelősség vállalása mindenki joga és KÖTELESSÉGE kell, hogy legyen annak, aki demokráciát akar működtetni. Ha nem így van, akkor kijelenthetjük, hogy ez a mai demokrácia nem életképes!
Igazságos és demokratikus az lenne, hogy aki a kötelességeket nem vállalja, annak ne lehessen szavazati joga. Passzivitás, láthatjuk, a polgárjog elvesztését vonhatta maga után az ókorban. Nálunk – a nagy demokratikus országokban – meg az ellenállás, a munkavégzés kerülése, a tanulni nem akarás, a lustaság, az elégedetlenkedés, a rombolás is jelen van és nem csak a passzivitás, s mégis szavazhatnak azok is, akik semmit sem tesznek a hazáért, tán inkább csak követelőznek.⁹ Miért? Azzal viszont kiegészíteném, hogy az semmit sem ér, ha valaki politikailag harsány, hordozza magát, mint véres kardot, de tettek nem követik beszédét, vagy tettei rombolóak. Ez az, ami megelőzte – egyrészt – a mai állapotokat (is).
Ma nyugodtan elmondhatjuk, mindenki tapasztalhatja, hogy a modern demokrácia többnyire – torzulásokkal, a választási ígéretek valótlanságával, a tömegek megtévesztésével és manipulációjával, – egy gazdasági-társadalmi „elit” által uralt népképviseleti rendszer. Ha bizonyos szinten mindenki tapasztalja, hogy torzult a rendszer, és ez így igaz(!), akkor miért veszik mégis sérthetetlen alapnak? A gazdasági elit időszakosan olyan körülményeket teremthet, amelyek időlegesen „megvigasztalják”, lecsillapítják a választókat (főleg választások előtt)¹⁰.
Ez eddig így volt, de meddig maradhat ez így fenn? Nem lenne jobb mindkét oldalról tisztességesen közelíteni az igazsághoz, a humánus életadás/élhetőség lehetőségéhez, mely az emberi nem, mint jelentős létforma megbecsüléséhez, felemeléséhez vezethetne? Nekem/ az AQUILA tagjainak ez lenne az alapnorma. Igaz, ehhez sokaknak sok minden feleslegesről le kellene mondani¹¹ a mások tisztességes életének megvalósítása érdekében.
_{(3) FRÖHLICH JOHANNA} „A demokrácia értékközösségben élő személyek élettere, akik a közösség mércéi és értékfelfogása szerint gyakorolhatják jogaikat és teljesítik kötelezettségeiket.” Ezzel a megközelítéssel egyet lehet érteni. Igen, egy valós élettér lenne a demokrácia, ahol mindenki értékei-nek és felfogásának megfelelően jól érezhetné magát. (Ehhez persze jóval műveltebb nép, nagyobb /lelki/intelligencia is kellene, hogy megvalósulhasson, éppen ezért ezt hosszú és szisztematikusan előkészített folyamatnak kellene megelőznie!) Megint ott a jog és kötelesség. Legelébb a szeretet pa-rancsának betartása! A mai nevelésben/felfogásban – amely tévesen demokratikusnak vélt – a jog ott van /ebből eredően a követelőzés is/, de a kötelességet még hírből sem ismerik már a felnőttek sem, és így a gyerekek sem. Pedig nem lehet egy olyan társadalomban élni, ahol az egész kollektíva érdekében a jog mellé nem járul a kötelesség tudata is. Az emberiség nem szólótáncos egyének halmaza, hanem egy kollektív, szeretetben való együttműködésre küldött lények földi alakulata, és csakis így lehetséges egészségesen, működőképesen fenntartani a társadalmat.
Milyen az a demokrácia, amit az AQUILA elfogadhatónak és megvalósíthatónak tart?
(A teljesség igénye nélkül pár tétel. Ez még ideológiának hat, de ha módunk lesz rá, szép lassan tökéletesítjük és meg is valósítjuk.)
Lehet – útközben jöttünk rá –, hogy kicsit a ma működő angol Westminster rendszerhez, az angol parlamentáris demokráciához és megoldásaihoz is hasonló¹² az elképzelés, csak másként vannak elnevezve az intézmények; pl. a régi Lordok Háza helyett nálunk Bölcsek tanácsa lenne. Így mielőtt diktatúrát, vagy valami hasonlót olvasnának ránk, át kellene tanulmányozni az évszázadok óta működő angol rendszert is, amit demokratikusnak hívnak.

1. Szavazójoga csak annak legyen, aki elvégezte legalább a 8 általánost. (Ne döntsön a többi sorsa felett az, aki a minimálisat sem tette meg.)
2. Senki (aki politikus) nem lehet 2 ciklusnál (2×4) évnél többet a parlamentben, utána tanács-adóként dolgozhatna. Új ember, új erő, más meglátás. Belefáradás ellen és tettrekészség növelése érdekében is szükséges lenne ezt bevezetni.
3. Ha valaki bármelyik ciklusban sikertelen, rossz¹³ döntéseket hozó miniszter, államtitkár volt, még egyszer semmiféle (más) miniszternek, felsővezetőnek nem nevezhető ki. (Normális, korrekt, ésszerű, összeszedett, okos, kiváló szakemberekre van szükség az irányításban.)
4. Nem hozhat olyan törvényt a parlament, ami később a többiek (az utána következők) jogait behatárolják, kezüket megkötik, pl. kétharmados törvényben rögzítik az adókat stb. Ez nem lehet korrekt, sem demokratikus mód.
5. Nem lehet parlamenti többség úgy, hogy a lényeges döntéseket több párti részvétel, valós előkészítés nélkül terjessze be, és véleményüket teljesen mellőzve szavaztassa meg, a többség és az ellenzék csak tehetetlen szavazógép legyen. Ez a többpártiság lefagyasztása, ez az ami – nekem – antidemokratikus, mert, ha valaki ellenzékben is van, az egészséges kontroll (mindenkinek, mindenhol) kell. Az ellenzéknek is lehet, kell is, hogy legyen jó meglátása, amelynek a megfontolása nem mellőzhető. Ha megtörténik, hogy nem veszik figyelembe a (jogos) kritikát, s talán a józanabb meglátást, az már politikai arroganciának is felfogható, és nagy veszélyeket hordoz magában az igazságos társadalmi működtetésben.¹⁴
6. Meghatározott arányokat kell a parlamentben megtartani – a pártokat már a jelöléseknél erre kell figyelmeztetni –; szegényebbeknek és módosabbaknak, nőknek és férfiaknak, úgy, ahogyan a lakossági megoszlás van. Arányos képviselet kell, még a szakmáknál is, pl. ne jogász legyen a többség, hanem a felsőfokú szakmák képviselőiből is arányosan képviseljék a lakosságot. (Pl. egészségügyi problémákra, meglátásokra egy jogász érzéketlenebb, mint egy orvos stb.)
7. Miniszter ne lehessen olyan, akinek nincs minimum 4 éves főiskolai vagy BA/BSc végzettsé-ge.
8. Az állami vezetésben – meglátásaim szerint – két csoportnak/szaktanácsnak kell kollektí-van irányítania, illetve a két tanács döntései a mérvadóak abban, hogy mit terjesztenek a parlamenti szavazásra – tehát többek közt a bizottságok szerepét veszik át, amelyek innentől nem kellenek. Egyik tanácsot sem lehet a nép által szavazni. Miért is kellene ez a kétféle cso-port/tanács? Ha a nép úgy szavaz, hogy csak egy politikust szavaz meg, de autentikusan nem is-meri a megszavazandó állampolgár szakmai, tudásbeli, erkölcsi képességeit/tulajdonságait – amelyeket lehet, ha ismerne, nem is lennének megfelelőek –, akkor kell egy olyan védelem is, ahol a politikusságot a szakmaiság/tudásbéliség kiegészíti.
   A két csoport:
   • Az egyik: az Istenhez maximálisan hű, mély hitű emberek csoportja (kb. 30-40 fő). Az Istenhez való hűsége adja megbízhatóságát, erkölcsi tisztaságát, amit ha megszeg, vagy ténylegesen bármivel megbotránkoztat, azonnal el kell távolítani.
   • A másik: kb. 80-100 fő úgymond bölcsek tanácsa, ahol arányosan a szakmai elit legyen jelen minden lényegesebb foglalkozásból. Csak olyan lehessen a bölcsek tanácsában: aki 45 év feletti, aki erkölcsi és politikai múltja szerint fedhetetlen, aki humánus, nem egoista, és a nép érdekeit nézi. Tudása, szakmai tapasztalata átlag feletti legyen, és neutrális legyen a pártoskodásokban. A parlamentben a vitáknál a szószólójuknak és 5 kiválasztott bölcsnek helye van (személyek változnak, attól függ, milyen szakmai téma/indítvány van). Cél, hogy a vitában szavazás előtt az összes képviselőket szakmai alapon meggyőzzék, a parlamenti képviselőknek elmagyarázzák, megérttessék a javaslat mögötti okokat. Ha a javaslataik olyanok, amik a parlamenti állásfoglalással rendszeresen nem találják meg a közös hangot – akkor is természetesen a parlament véleménye a döntő, de – akkor a bölcsek tanácsába – a nem eléggé építő, és innovatív tanácsokra való tekintettel – új bölcseket kell beválasztani. A bölcseket kiválasztja egy szintén előre kiválasztott 2000 fős vegyes szakmai zsűri (maguk közül is kikerülhetnek a bölcsek). A bölcseket sem lehet népszavazással választani, de a hibák esetén kötelező jelleggel eltávolítandóak.
9. Akit hazugságon, korrupción, megtévesztésen, ország kiárulásán, saját hasznát szolgáló szerződéskötéseken, a nép lenézésén, a hatalom koncentrálásán kapnak, azt azonnal – teljes vagyonelkobzással – el kell távolítani. (Ezt törvényileg előzetesen lehetővé kell tenni.) Ha egy párt csak ilyeneket „termel”, akkor újra kell a párt engedélyét „gondolni” úgy, hogy teljes, mindenre kiterjedő vizsgálatot kell ellenük elrendelni.
10. A nyilvánosságot sehonnan sem lehet kizárni, nem lehetnek titkosított szerződések, iratok – legfeljebb külön meghatározott, nagyon indokolt esetben, de ez kb.10%-a lehetne a mainak, pl.: ha külföldi háborús helyzet állna elő.
11. Nem lehetne az (átlag) parlamenti képviselők fizetése több, mint a bruttó átlagbér 3-szorosa, (miniszter és miniszterelnök javadalmazása differenciáltan maximum az átlagbér négyszerese lehetne, ez a csúcsdíjazás) de ebben benne lennének a pótlékok is. Ha a politikusok többet akarnak keresni, legyen az országnak is jobb, legyen magasabb az átlagbér. (Cél, hogy ne a pénzért legyenek ott, hanem az elkötelezettségük miatt.)
12. A nép tudatának rombolása büntethető legyen. Cél az emberi nem szellemi, lelki, tudati fel-emelése, ezzel jobb, kezelhetőbb, igazságosabb társadalom működtetése. Ilyen elvek alapján ke-vesebb pénzbe kerülne az állam fenntartása, mint a mai, mert nem kellene annyi erőszakszerve-zet a lefojtásokhoz, és egy jobb kedvű, tudatosabb nép, sokkal többre lenne képes.

2012. 03. 26.