AVILÁBAN VOLTUNK SZENT TERÉZ SZÜLETÉSÉNEK 500. ÉVFORDULÓJÁN

Pável Márta
2015.10.21.

AVILÁBAN VOLTUNK SZENT TERÉZ SZÜLETÉSÉNEK 500. ÉVFORDULÓJÁN

Mivel ezt megelőzően 7 éve voltunk Avilában, 36-an nagy várakozással indultunk útnak, mert akkor ott lenni a legcsodálatosabb volt. Így a nagy várakozás indokolt volt, de az élmény messze elmaradt attól, ami 7 éve volt. Ebben a spanyol ünneplésben nem volt semmi spirituális, nagy csalódással mentünk volna haza, ha mi ezen a szent helyen nem csinálunk folyamatos lelki programokat: meditáció, felolvasás magyarázattal stb.

A virágfelvonulás zene nélküli, egy semmi volt, még virág is kevesebb volt, mint a 7 évvel ezelőtti fotóinkon. Unalmas kulturális eseménnyé fajult az egész.

Ami az egyik legsiralmasabb volt, a Szent Teréz téren rendezett ünnepi mise. (Az, hogy kb. 0 fokban ültük 3 órát, kockára fagytunk, hagyján, nem tehetnek róla.) A lapok szerint 8500-an voltunk. Itt kb. 100 pap és – megszámoltuk – 21 püspök vett részt. Amikor a papok, püspökök átvonultak a tömegen, a püspökök előtt felemelve vitték a Bibliát, amit fejjel lefelé tartottak, így a könyvön látható kereszt kvázi a sátán keresztje volt. Ez mindent elmondott az egész lelkiségéről. Nos, amilyen az indulás, olyan volt a folytatás is. Megdöbbentünk, amikor mint az „Apáca-show”-ban, olyan lett a mise zenéje, ahol a glóriára, allelujára is hajladoztak, féltem, hogy táncra is pendülnek, de a karmester is erősen riszált, csaknem ropta. Erősen megbotránkoztató volt. A nagyon hosszú prédikáció olyan unalmasra sikeredett, hogy a helybeli spanyolt jól értők elszivárogtak. A nép lelkisége Avilában az itteni tapasztalatok alapján kiürült. Mise alatt is, meg bármikor csak beszélgettek, semmi nem érdekeli őket, csak az, hogy tolakodjanak, erőszakoskodjanak és ismétlem, mindenütt nonstop beszélnek. Kiábrándító volt. (Ahogyan az is, hogy semmi más nyelvet nem tudnak és nem is akarnak beszélni, sőt követeleik, hogy tanuljunk meg spanyolul kérni, fizetni stb.)

A Szent Ferenc téren egy kb. 500 éves, nagyon szép templomban táncprogramot tartottak – amiről ki is jöttünk –, ez gyalázat. A. Szt. Teréz keresztelő kápolnájában nem volt mise, hanem paravánokra fotókat tettek be, s csak pénzért lehetett a templom nagy részébe is bemenni. Ha Szt. Teréz fizikailag tudott volna tenni, az biztos, hogy szétveri ezt az egész kufár bandát. Ez egy kereskedelmi kultúrakció volt, semmi több. Itt már csak Avilai Szent Terézt lehetett sajnálni, mert ő mindent akart volna, csak éppen ezt nem. Pont az 500. évfordulóján gyalázták meg kollektívan a szellemiségét.

Alba de Tormesben Teréz szívét, karját elvették a kivilágított helyről és a koporsója tetejére tették. Az eddig rendben, hogy ezek a részei hiányoztak a koporsóból, de akkor miért nem tették úgy, hogy kivilágítva jól lehessen látni. Eddig olyan szépen látható volt, most nem. A múzeum, amit a templom mögé csináltak, nekem erősen feledhető volt sok nem terézes képpel, a gipsz és viasz angyalkáival, nem azért megyek be, hogy Teréz helyett ezeket nézzem. Hogy kerül a szentek csontdarabkáit tartalmazó kis kép/dobozka közvetlen a WC mellé, csupa helytelen dolog.

Ami szép volt, ahhoz sem a spanyol rendezés, sem az egyház nem tett semmit, csak Isten és Szt. Teréz.

A Születés Templomát nem tudták tönkretenni, ott a templom tere sugárzik, és sok szép lelki élményünk volt. Ismét megtekinthettük és imádkozhattunk Jézus Krisztus szobra előtt, amiről festettük a tószegi templomunk Jézus-képét is.

A Megtestesülés Kolostora is – a töménytelen japán látogató ellenére is – lelki volt. Ott találkoztunk pár apácával, akikkel összeborultunk, meghívtak az országukba is. Jó volt velük.

A várfal alatt meditáltunk, ilyenkor úgy éreztük, ugyanott tehetjük, ahol Teréz is tette. Ez nagyon felemelő volt.

Végezetül a tűzijáték, amihez fogható kevés van. A budapesti, szolnoki harmatgyenge kis utánzat. Annyira sok lövedéket lőnek fel egyszerre, hogy elveszik az ember, és úgy érzi, rögtön felszáll. Komolyan olyan, mintha fényháború törne ki, és ez eléggé kikapcsol abból is, hogy tudjam, hol állok, szinte hipnotikus.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy ismét ott lehettünk.

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.