Október 15. Avilai Szt. Teréz napja

Már egy éve annak, hogy ezen a napon, Spanyolországban, Avilában voltunk Szt. Teréz születésének 500. évfordulóján.

Akkor a sok ember, felében viselkedésüket nézve hitetlen, csak kiránduló tömeg miatt kissé csalódva, kevesebb lelkiséget érezhettünk Avilában, mint 2008-ban, az első odamentünkkor. Akkor ott azt gondoltam, nem megyek többet Avilába, mert Terézt úgyis hazahoztuk a szívünkben.

De nem így van, megint vágyakozom a sziklás városba, ahol lelki mamám élt, ahol sasok repkedtek felettünk. Tudom, életem meghatározója A. Szt. Teréz, és ez így is marad, tépdesi a szívemet, ha rá gondolok. Mekkora fény Isten szolgálatában, mekkora erő ez, csak évek múlva értettem meg. Milyen jó, hogy velünk van, és támogat minket, Isten Sasait.

Mi, az AQUILA katolikus hívők közössége teljes szívünkből hálásak lehetünk, hogy olyan segítőink vannak az életünkben, akik biztosítják az Istenhez való végleges hazamenetelt, hacsak készakarva ki nem húzzuk magunkat hatásuk alól. Ők: Jézus Krisztus, Szt. József, Szűz Anya, A. Szt. Teréz és PIO Atya. A legjobbak vannak velünk, így tudom, mindenre képesek vagyunk, és mindent meg kell tennünk az Úrért.

Teljes szívünkből köszöntünk, drága Teréz mami, kívánjuk, az teljesedjék, amit szíved kíván velünk kapcsolatban. Örökké szeretünk, és nagyon hálásak vagyunk Feléd.

A képet az AQUILA csoport festette Terézről és Tószegen a kis templomunkban látható. Jellemző módón Avilában a karmelita szerzetesnők azt mondták – amikor megmutattuk nekik Terézről ezt a képet -, hogy ez a legszebb kép Terézről. Ennek mi nagyon örültünk, hiszen szívünkbe nézve festettük meg.

A nehézségeink leküzdésében mindig példaként szolgál nekünk.

A. Szt. Teréz Alapítások könyve 94.o.
„Ó, Uram! Hányszor találkoztam én ezen alapítások közepette látszólag leküzdhetetlen nehézségekkel, s mily könnyedén tudta azokat Ő Szent Felsége elsimítani! S micsoda szégyen az reám nézve, hogy azok után, amiknek tanúja voltam, még sem lettem jobb! Most, hogy ezeket írom, mély ámulatba vagyok merülve, s azt óhajtanám, bárcsak megérttetné a mi Urunk mindenkivel, hogy ezekben az alapításokban mi, teremtmények, úgyszólván semmit sem tettünk. Mindent az Úr maga rendezett el, s olyan szerény alapokon kezdte az egészet, hogy csupán csak Ő Szent Felsége volt képes azt olyan magasra emelni, amilyen most. Áldott legyen érte mindörökké! Amen.’”

Mi ezt tudjuk, mert mi is így voltunk a kis templomunk építésénél, amit az Úr parancsolt nekünk.


Vargáné Pável Márta
2016.10.08.

Kategória: Írások | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük