Párhuzamok, a történelem ismétli önmagát

Párhuzamok, a történelem ismétli önmagát

(Ez a cikk teljes terjedelmében a Túllépés lapunk következő számában fog megjelenni, ez csak ízelítő, a … rész a Túllépés lapunkban látható lesz.)

Mivel nem lehetünk egyetemes szelleműek oly módon,
hogy minden lehetségest tudjunk mindenről,
hát tudjunk mindenből egy keveset.
Mert sokkalta szebb dolog valamit tudni mindenből,
mint mindent tudni egyről;
ez az egyetemes érdeklődés a legszebb dolog a világon.
Persze még jobb lenne, ha mindkettő megvolna bennünk,
de ha már választanunk kell, akkor válasszuk az utóbbit.
Érzi ezt a művelt emberek társasága, és így is cselekszik,
mert gyakran igen jó bíró ez a társaság.

B. Pascal: Gondolatok, 37.

Semmiből sem tanulunk.
USA: négerek, Európa: bevándorlók/ arabok/ mohamedánok

Az elején leszögezem, nekem /nekünk/ nem a bőrszín, nem a faj számít, hanem a kulturálatlanság, a primitívség, az életveszélyesség, a másik ember kényszerítése, a szabad akarat sérülése, az erkölcstelenség. Ezek azok, amik számomra elviselhetetlenek, eltűrhetetlenek és semmiképpen sem akarom sem magamnak, sem a hazámnak. Békét akarok! Kölcsönös, segítő szeretetet.

Hirtelen „megvilágosodtam” és világossá lett, hogy megint – csak kissé más színezettel –, ugyanaz történik most, mint amikor az amerikaiak behurcolták a sötétbőrűeket rabszolgának. Csakhogy most nagyobb a média hatása, meg jobban kinyílt az afrikaiak, a távol-keletiek stb. szeme, öntudatosabbak és még követelőznek is.

Modern rabszolgaság van most is többféle fokozatban/variációban. A gyengébb: most is egyfajta rabszolgamunkát kínál a fehér társadalom – a felső kategóriát kivéve, mindnyájan azok vagyunk -, s még sokan elégedettek is ezzel a sorssal, agymosottak. A különbség csak az, hogy most nem Tamás bátya féle kunyhókban lakunk, hanem többnyire panelházakba zsúfolva, eladósodva, átgürcölve az életet, hogy halálunkig kinyögjük és meg vannak győzve, milyen jól megy nekik. Egy példa: Ez a modern kori rabszolgatartás jelensége. Mikor megérkeztünk az egyik tanyára, épp ebédszünet volt. A munkások parizert ettek, és meséltek. Nem kapnak a munkájukért semmi pénzt, csak ételt, és szállást egy vasúti kocsiban, amit odahúztak a tanya szélére. Először nem is realizáltam, hogy mibe csöppentünk. Nagyvonalúnak gondoltam a munkaadót, hogy ellátja az alkalmazottait. Aztán a szociológus srác mondta, hogy ez tulajdonképpen rabszolgatartás. Mikor legközelebb visszamentünk, elzavartak minket…

A modern rabszolgaság durvább fajtája: A globalizációt elemző írók, pl. Naomi Klein kvázi-rabszolgasorban dolgozó munkásokról ír, akik különböző távol-keleti, közép-amerikai országokban igen nehéz munkakörülmények között dolgoznak, pl. ellenőrzik a nők mensesét, és annak elmaradása esetén egyből kirúgják őket, ha valaki betegszabadságra menne, kirúgják, a munkaidőt naponta csak pár percre lehet megszakítani, a szakszervezeteket nem engedélyezik, betiltják, stb.

Első lépés volt a munkaerő pótlására, az agyelszívásra a keletebbre lévő országok fizetésének tudatos alacsonyabb szinten való tartatása. Ezzel jobb megélhetés reményében szinte azonos kultúrájú, vallású, integrálódni is vágyódó emberek érkeztek a kapitalista, nyereségéhes országokba, akik még kvalifikált képesítésekkel is rendelkeztek, amit szegényebb országokból sokszor ingyenes oktatással kaptak. Ők pedig özönlöttek a jobban fizető nyugati országokba, és akartak dolgozni anélkül, hogy követelőztek volna. A befogadók nagyon jól jártak, a kivándorlásban érintett országok vesztesége nagy és jellemzően szinte kelet-európai országokról van szó – akiknek gyarmatuk sem volt…!

Az elszivattyúzott munkaerő persze nem kap annyi fizetést, mint az ott élők, de sokkal többet, mint a szülőhazájában. (Az emberek többségének pedig csak ez számít.) Ez is a modern rabszolgaság, amit az uralkodó réteg igen jól tálalva működtet, és nekünk is ezt kínálja.

Mikor ez is kevés, akkor hozatja, hívogatja be – lásd Merkel kancellárt –, a migránsokat, mert kell az olcsó munkaerő = modernkori rabszolga.

Csakhogy eltévedtek, mert ezekkel az emberekkel már nem lehet azt tenni, mint anno a fekete rabszolgákkal. Sőt, ők – persze nem mindenki – munkanélküli jobblétet, jobbára semmi mást sem akarnak. A nagy EU-s segélyek miatt ömlenek – nekünk még fizetésünk sincs annyi, amit pl. a németeknél a migránsok különböző címeken kapnak. (Egy magyar átlagnyugdíjas jó, ha ennek az összegnek egy átdolgozott élet után a 40%-át megkapja.) A migránsok pedig nagyon ki vannak okosítva, felbujtottak, tüntetnek, a realitásokat mellőzve…, lásd Olaszországban követelőznek, hogy ugyanolyan életvitelt akarnak, mint akik egész életükön át megdolgoztak érte. Meg merte volna ezt tenni egy ’56-os terror előli futó, valódi menekült? Nem, ők meghúzták magukat, s örültek és hálásak voltak, ha lehetőséget kaptak a beolvadásra. Ha ők is így tennék, többet érnének el, mint erőszakkal. Ez abszurdum.

Térjünk vissza a történelmi párhuzamokra. A mostani helyzet még rosszabb, mint anno a rabszolgaság idején. De beszéljen a statisztika, hogy veszik bele a bevándorlásba az eredeti népesség.

(Igaz, Amerikában nem lehet eredeti népességről beszélni, mert Őket már rezervátumokban tartják. Ha így megy tovább Európában, minket, fehéreket is ott fognak mutogatni, ha a migráns hadak egyáltalán életben hagynak, és lesznek ilyen jók hozzánk.)

(forrás) A legújabb számítások szerint már 2042-ben kisebbségbe szorul a fehér bőrű lakosság Amerikában. …

Gondolom, ugyanezt szeretné a bevándorláspárti oldal Európában is elérni, hogy az őslakosság – akik valóbak évezredek óta… azok – a hitükkel, a kultúrájukkal együtt, kissebségbe kerüljenek. Mit mondjak, szuper, a nemzetek tudatos gyilkolása folyik! Nemzeti öntudat, kultúra, hit, a hovatartozás eltörlése még inkább kiszolgáltatottá, jobban kizsákmányolhatóbbá teszi az embereket. Úgy tűnik, ez a globális cél.

A problémákat, a népesség fogyását nem feltétlen így kellene megoldani. Önkritikát kellene gyakorolni a mindenkori vezetésnek. Ha egy-egy nép nem akar szaporodni, annak igen sokoldalú, mélyre nyúló okai vannak, de benne van: a hitetlenség, az önzés, az elkényelmesedés, a nép lelki elöregedése, virulensség csökkenése, egy-egy faj életképességének kifáradása (okai számtalanok), a szeretetlenség, a reménytelenség, és a kiszolgáltatottságtól, az instabilitástól, stb.-től való félelem is….

(forrás) Ahhoz, hogy az EU szinten tartsa a munkaképes korú lakosságát, mintegy 56 millió bevándorlóra lenne szükség 2050-ig.…. Ezért hívogatja őket Merkel kancellár, és ők jönnek is, csak éppen nem képzettek, többségükben nem is akarnak tanulni. Viszont a sok segélyezési, lakhatási stb. pénz az kell, s nagyon úgy tűnik, hogy nem dolgozni jöttek…! Így csak annak jelentik a megoldást, aki kiválogatja őket, majd a többinek kötelező betelepítésként – bambább országoknak… – a nyakába varrnák. Ja, és tömegesen honnan jönnek főleg – ha Afrikát nézem -, a kizsákmányolt gyarmatokról….

… Ha eddig jól éltek belőlük, most fogadják is be, de ne kényszerítsék erre a többi, nem gyarmatosító – emiatt is szegényebb – országot. ….

… Továbbra is megy egymás kizsákmányolása, és ez csak a bumeráng-elv, ami most megindult, amit elszenvedhetünk és láthatunk. De aki eldobta a bumerángot, annak is kell elkapnia…! Láthatóak a gazdag európai országok sora a gyarmatosítok névsorában. A V4 nincsenek benne!

Hogy reális legyek a cikkemben, közlök egy számomra elfogadhatatlan és elfogadható véleményt is. Szerintem az alábbi téves vélekedés, abszolút káros, amit most bemásolok, uo.: ”Françoise Castex (szocialista, francia) Európa demográfiai jövőjével foglalkozó jelentésében megállapítja: a bevándorlás pozitívan hat az európai lakosság összetételére.”

Ezt mindenki láthatja, hogy nem igaz, de mit várjunk egy liberális szocialistától – aki a gyarmatosítók hasznából élő országban él -, nem lát, vagy nem akar látni (ezt még nem tudom eldönteni). Sokan azt vallják, milyen szép a nemezetek, népek homogenizációja, én ezt inkább nihilizálásnak veszem.

Integrálódás, felzárkózás, kultúra követése…

Még a 2000-2010 közötti évek migránsai jobban felkészültek, iskolázottabbak és jobban alkalmazkodóak voltak ahhoz az országhoz, ahova mentek – úgy tűnik, legalábbis nem volt ekkora, mint a 2014-15 óta megindult agresszivitás, beözönlés…

Nos, ez az integráció akkor sem jött be, és most sem fog bekövetkezni, vagy nagyon gyéren. Nem teljes asszimilációt várnánk el – az nem lenne humánus –, hanem csak egészséges integrációt, hogy zavargások, gyilkolászások nélkül mindenki megélhesse önmaga kultúráját is, ahogyan nálunk van sokféle nemzetiséggel. A bevándorlott, főleg a színesebb bőrű emberek nagyrészt megőrzik saját identitásukat, jellegzetes életüket, szokásaikat. Még az igényességi szintjük is más…. Az egyedi kultúrájukat, erkölcsiségüket, stb., ami nem az, ahova bevándoroltak, sőt ők ma még azt szeretnék, hogy az őslakosság is átvegye az ő szokásaikat, de főleg a hitüket és útban vannak nekik a mi keresztjeink. Nos, itt most nagyon úgy látszik, olyan világot akarnak Európára ráerőltetni, amit öngyilkosság elfogadni.

Itt nagyon nagy bajok vannak, a keresztény Európát halálos veszedelem fenyegeti. Ha mindez szeretetben, békében, erőszak nélkül, egymás teljes tolerálásával történne, akkor nem lenne baj, de ez csak ábránd és az is marad. …

S mi van Európában? Többféle szempontból vizsgálódik az alábbi cikk, részlet. Megjegyzem, nem hiszem el, hogy ez lenne a teljes igazság, túl szépre festették ezt a képet…-, ebből egyet emelek ki:
(forrás) De akadnak még bőven problémák: a kulturális és vallási beilleszkedés mértéke nem éri el az oktatási vagy a munkaerőpiaci beilleszkedés mértékét. A vallási és kulturális különbségek pedig nyugtalanságot kelthetnek a többségi társadalom tagjaiban, ami visszahat a muszlimok közösségi integrációjára és munkaerőpiaci lehetőségeikre is.

S itt egy másik vélemény: (a cikkből másolni nem lehet, így csak hivatkozok rá) mely szerint: 10 évvel ezelőtt is már ötmillió franciának mondható bevándorló élt külön zónákban, amelyek már–már „gettó jellegű negyedek”. Itt a saját szabályaik szerint élnek még akkor is, ha ez ellenkezik a befogadó ország szabályaival, pl. többnejűség, lányok metélése, megkövezés stb.

Berlinben törökök több tízezres közösségekben élnek, „figyelők” ellenőrzik, hogy nem vétenek-e az iszlám szabályai ellen. (…) Az igazság – mivel saját tapasztalataim, kint élő barátaim is vannak – az utóbbi cikkben erősebben jelentkezhet.

Mi ez? Ez az integráció?

A felzárkóztatásra minden ország erőfeszítéseket tesz, ahol nagyobb másfajta, más kultúrájú népcsoport él. Erre – itthon is – államilag finanszírozott programok vannak, melyek rossz szervezés, nem életképes ötletek, valóság elkendőzése, korrupció és egyebek miatt nagyon kevés hatásfokkal működnek. A hazánkban élő nagy létszámú cigány/roma közösség ma is olyan viszonyok között él – okai számtalanok – ami nem európai, nem humánus, és gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk. A súlyos problémákból egyet kiemelek. Pl. (forrás) „A roma lakosság egészségi állapota nagyon kedvezőtlen egészségügyi mutatókkal jellemezhető. A 19 éves kor feletti roma népesség 66,3%-a szenved valamilyen betegségben, 16,1%-a egynél több betegségben, illetve 23%-a egyszerre 3 vagy több betegségben. A leggyakrabban előforduló 20 belgyógyászati betegségcsoport nagyobb részében a romák betegségaránya legalább kétszerese a teljes népességnek (pl. daganatos megbetegedések), hatban több mint ötszöröse (pl. asthma, gyomor megbetegedései), és háromban (látáskárosodás, vashiányos vérszegénység, tüdő fertőző megbetegedései) több mint tízszerese. A magasabb arányú megbetegedések is igen jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a romák között nagyon magas (15,4%) a megváltozott munkaképességűek, a rokkantnyugdíjasok aránya. A rizikófaktorok közül a dohányzás – a roma lakosság 77,4%-a dohányzik szemben az összlakosság 31,4%-val –, a magas vérnyomás – a roma lakosság 87%-a szenved magas vérnyomásban, szemben az összlakosság 32%-ával –, valamint táplálkozási problémák, és a prevenció hiánya egyértelműen az egészségi állapotot befolyásoló tényezőnek bizonyulnak…”

Elgondolkoztató és szembe kell nézni a tényekkel, ha azokkal sem birkózunk meg, akik több száz éve velünk élnek, ők is magyar honpolgárok, csak más nemzetiségűek. De hogyan sikerülne olyanokkal, akik most jöttek és még ettől is nehezebb lenne őket integrálni, felzárkóztatni, bevonni az életünkbe, főleg hogy többségükben nem is ezt akarják. Itt egyszerűen józan gondolkodást kérünk mindenkitől.

Ebben a harcban, a kereszténység veszélyeztetett helyzetében a vallás betölti-e a szerepét, megakadályozza-e, hogy más /a mohamedanizmus/ kiüsse a helyéről. Azért hogy megmaradhasson, nagyon sokat kellene változtatni, minden szinten hozzá kellene tudni szólni az emberekhez. Sok embertől idézhetnék, itt van pl. Tolsztoj, micsoda küzdelmet vívott a hitével és a vallással. Jó szándékú kereső volt, egy helyen ezt írta: (forrás) «Nagy eszmére bukkantam, melyért kész volnék életemet is feláldozni. Új krisztusi vallást kellene alapítani, dogmáktól és természetfeletti elemektől megtisztított formában, s céltudatosan meg kellene teremteni az emberiség új egységét ennek a vallásnak a segítségével.» (Laciziusz Gy.) Valahol itt egy nagy igazságot ír, de nem ez az igazság, ez csak övé. A mai világhelyzetre nem mindenható recept/megoldás csak a vallásosság, inkább az embereknek az egymás iránti szeretet, elfogadás, önzetlenség művelése lenne az, ami javulást hozna.


Pável Márta
2017.09.17.

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.