Élő kereszténység contra mohamedánizmus terjedése

A mai elmélkedés alatt döbbentem rá arra, hogy milyen összefüggésben van egymással az ima = élő kereszténység és a mohamedán vallás terjesztése. Itt nem is arról van szó, hogy olyan emberek, akik éheznek, életüket mentik, mérsékelten, valami módon ne jöhessenek be Európába, főleg, ha dolgozni, életünket megismerni, tisztelni, elfogadni és integrálódni is akarnának. Ilyen emberek ellen nem lehet kifogásunk, nem lehetünk önzőek, mert az országunkban szinte lötyög a népesség, ergo elférnének. Nagyon sok megműveletlen föld van, és sok falu üres stb.

Sajnos látható, nem ez a céljuk, így nekem ők nem is igazi menekültek. Viszont, ha ebbe az áradatba belejátszik az erőszakos mohamedán térítési szándék és az, hogy mi tartsuk el őket, mert ez nekik jár, akkor ez ellen tűzzel-vassal, minden módon tenni kell.

Európában – ami nagy baj – olyan kereszténység van, ami jelenleg semmire sem jó. Élő kereszténység kell, ami demonstrálja magát, olyan keresztények, akik nem leszedik a kereszteket, hanem egyre többet tesznek fel, templomokat nem rombolnak, hanem építenek. Láthatóan élő, működő kereszténység kell! Ez ma sehol sincs, s ez lesz a tragédiánk. Az egyházak vannak…, de azt kell mondanom, minek, ha nem látják el a feladatukat! A vezetőik tiszteletet parancsolnak maguknak, a hierarchia nem lát magától, egyszóval jól elvannak, és nem mérik fel, éppen az ő nihil tevékenységük hozza ránk a veszedelmet, a keresztény Európa pusztulását.

Alapelv, hogy az áramlás mindig a kisebb ellenállás irányába történik. Most a materializmus liberalizmussal karöltve olyan pusztítást okozott az emberekben és a vallásos lelkekben is, amit az egyházak nem jól vagy egyáltalán nem kezelnek. Ha itt dübörögne a kereszténység, egy mohamedánnak sem jutna eszébe idejönni téríteni, nem is tudnának, nem érnének célt, mert egyből levernék őket, mint a cöveket. De ebben a lagymatag semmiben – ami az egyházaknak még jó, és nem süllyednek el szégyenükben Isten miatt! –, és ahol csak úgy, ahogyan kb. 30% hiszegeti Jézus Krisztust, nyugodtan jönnek és sorra építik a mecseteket, míg a nyomorult semmire se jó európaiak meg leveszik a keresztjeiket. Ez színtiszta öngyilkosság. Amit még Merkelék kötelezővé is akarnának tenni. Itt mindenkinek elment az esze?

Hogy mindenkinek világos legyen, az, hogy imaláncot indítana bármelyik egyház, vagy egyesével elkezdenének imádkozni, az most nem sokat jelentene, azzal együtt, hogy az imának nagy ereje van, de kifelé nem demonstratív, így nem visszatartó hatású a mohamedánoknak, akik a mi vallásunkat jelenleg egy gyenge semminek tekintik. Ebben némi igazuk van is, ahogyan a dolgok ma állnak, hogy ki tudják vívni a keresztek levételét. Az állami vezetőknek is olyan igazi keresztény magatartást kellene tanúsítani, ami jelzés lenne a mohamedánok felé; eddig, s nem tovább, mint ahogyan jelenleg hazánkban is van.

Nem tűrhető el, hogy bárki is, akiben nem integrálódási vágy, dolgozni akarás van, térítési szándékkal bejöjjön. Ismétlem, akik tisztességgel kopogtatnak, rászoruló, valódi menekültek, az rendben van. De amikor arról van szó, hogy vegyük le a kereszteket a templomokról, iskolákból, szobrokból, az egyenesen gyalázat, mindet azonnal ki kellene űzni, és ide nem jöhetnének be többet. Mi az, hogy ők diktálják: mi lehet a kirakatunkban, mit viselhetünk, nem lehet, hogy sorra megbecstelenítsék a lányainkat, asszonyainkat.

Nem tudom időben van-e, amit most írok, de ha most azonnal nem kezdjük el, BIZTOSAN ELPUSZTUL a keresztény Európa. IMA, demonstratív keresztény összetartás kell. De nem akárhogyan, szívből, egyre erősebben, és el kell érni, hogy mindenki imádkozzon. Isten elmélkedésben most döbbentett rá bennünket arra – amit tudtunk is -, hogy mindenki imája az ég felé száll, szinte összeadódik az emberiség egységes sóhaja, DE ENNEK KIFELÉ IS LÁTSZÓDNIA KELL! A legkisebb, leggyengébb ima is Istenig ér, mert mindenkiben Isten lelke van. Ha egy célért, egy akarattal imádkozunk – még a leggyengébb ima is – összeadódik és az erősebb imákkal, a szentek imájával az egész egy óriássá lesz. Istenig hatol, aki minket akar, nagyon akar, és segít minket. Ha együtt imádkozunk, akkor látni fogják: nincs gyengeség, itt nincs helyük, mi leszünk az erősebb áramlat és nem ők! Mi foglalhatnánk el őket, nem pedig fordítva. Ébresztő emberek, iszonyatos baj van! Kb. 70 év viszonylagos nyugalom után pusztulás jön, valóban jön.

A keresztény Európában nem lehet eltűrni a félelmet, pedig ha így marad a hitetlenség, akkor nagyon jó okunk van félni. Sőt, ha most rögtön nem változtatunk, akkor készüljünk fel a menekülésre, a túlélési stratégiákra. S ez nem vicc, ez halálosan komoly figyelmeztetés.

Nézzük csak a – az általam már eddig is, sokadszor leírt – tényeket: ha minimum kb. 30-50 millió migráns tíz év alatt berohan Európába, illetve, ha azt nézzük, hogy Magyarország lakossága durván tízmillió, akkor több mint három-öt Magyarországnyi teljesen más vallású, kultúrájú ember dúlja szét az életünket. Európában rettenetesen veszélyes különböző lepénzelt, megvett internacionalista politikusok hada lakozik, akik ott vannak mindenütt befészkelődve az egyházakban is. Megy a népbutítás, agymosás és a hitünk elleni gerjesztés, felhígítás. Ettől függetlenül is baj van, változik a klíma, szárazság súlyosbodik, termény nincs, emberek éheznek, főként az ázsiai és afrikai országokban. Elkerülhetetlen bizonyos mennyiségű beáramlás. Kettőt tehetünk: ott helyben javítunk a viszonyokon, vagy beengedünk annyi embert, amennyit létünk veszélyeztetése nélkül megtehetünk. De annak végképpen elkerülhetőnek kellene lenni, hogy a hitünket veszélyeztesse az, aki jön. Nem tűrhető, hogy az, aki bajban van, az erőszakolja ránk a maga életstílusát, ami sehova se visz. Nem élősködhet rajtunk, semmi kiváltsága nem lehet, dolgoznia kell, mint nekünk.

Európában, ha azt teszik, amit ma, végzetes lesz. Érzik, tudják, hogy ma gyenge a kereszténység, minden áron térítenek, és a gyalázatos, áruló európai vezetők egy része még tudatosan is gyengíti a kereszténységet. Amikor össze kellene fogni, mikor Krisztusban erőt kellene mutatni, hogy mi összetartozunk, nincs köztünk rés, akkor ezek, a nyomorultak leveszik a kereszteket. Hogy jut eszükbe, politikusok és semmi agyuk sincs? Ha a migránsok közül egynek is bántja szemét a keresztünk, ruhánk, életünk, azonnal repülőre, hajóra kell ültetni, és visszaküldeni oda, ahonnan jött, csináljon magának mecsetet ott, ahol akar, meg ahol hagyják. Láttatni, sugarazni kell: a kereszt, Krisztus marad, nem veszünk le keresztet, nem rombolunk templomokat, nem dobáljuk ki a szent szobrokat – mint ahogy nálunk is egy ilyen kitett szobor van –, egyszerűen nem tesszük meg. Meg kell érteni, ez a megmaradásunk, az eddigi életünk záloga. Istenben van erőnk! S most nem azok az idők vannak, hogy büntetlenül lehet nem hinni. Ha ezt teszik, akkor nagyon hamar lehetnek x. feleség, vagy meggyalázott ágyas valahol, csomó nemi bajjal, jogok nélkül. Ez kell? Ez jobb lenne?

Tudom, Isten irgalmas, és csak reménykedem, hogy ha az utolsó előtti pillanatban észhez térne Európa népe, ha keményen megéljük a hitünket, talán megmenekülhetünk. Magyarországon kitart a Kormány a kereszt mellett – egy időre… – megmenekülhetünk. De a többi menthetetlenül el fog bukni. Viszont mi sem tudunk sokáig sziget lenni, kicsik vagyunk hozzá, így egész Európának együtt kellene ellenállni!

AQUILA, mi, akik Isten SAS-ai vagyunk, kitartunk, a mi életünkben „egyedül Isten marad ugyanaz” (A. Szt. Teréztől), a mi kis templomunk a védelmünk, a mi közösségünk végig ki fog tartani. Egyedül Krisztus a védelem, akkora ereje van, hogy az látszik, taszítani fogja a rosszat. Mi ezt tudjuk, tesszük is, de nincs alkalmunk mindenütt hirdetni, abban meg – eddigi tapasztalataink szerint – nem reménykedhetünk, hogy az egyházak ezt a felhívásunkat, könyörgésünket megértik és felkarolják. Pedig elsősorban az ő dolguk lett volna: a felismerést is nekik kellett volna megtenni, és az aktív cselekvést is irányítani.

Ez nem vicc, nem ment el az agyam, nekem nem, higgyék el, több, más védelem nincs. Gondolkozzanak, ha egy olyan erős hittel találkoznak, ami látszik, sugárzik, akkor nem is jutna eszükbe idejönni. Kérem, könyörgöm, mindenkinek feltétlenül a lelkére kell kötni: emberek, álljatok neki imádkozni és összefogni, kimutatni a keresztény erőnket! Tessék, rakjátok vissza a kereszteket, és nem lehet egy tapodtat sem engedni, mert különben tragédia lesz! S ez már tisztán látszik. Ez egy kiáltás Krisztusért, Európáért, az életünkért, egy kiáltás a kultúránkért, kiáltás azért, hogy még tudjunk tovább is normálisan élni, és legyen mit enni. Ez halálosan komoly.

Kérem, álljatok meg, élő hittel, látható tettekkel imádkozni, mert igen nagy baj lesz.

Pável Márta
2017.11.08.

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.