Röviden siralmas. Most nem egy-egy kórházról írok, mert nem lenne értelme, ugyanis vannak jobbak és rosszabbak és még sokkal rosszabbak. Amiről írok, egy átlagos jelenség.

Magam a hitéleti tevékenységem mellett a fizetést egészségügyi dolgozóként kaptam, és így gyógyszertárban (gyógyszerkiadóként), majd kutató intézetben dolgoztam 38 évig. Volt szerencsém belelátni dolgokba, és ma, mint kívülről szemlélő, betegekkel, országjárásunk során az emberekkel való beszélgetések, sőt egy-egy beteg meglátogatása kapcsán saját tapasztalatok alapján írom le az alábbiakat.

Ha visszagondolok a 20 évvel ezelőtti állapotokra – amikkel akkor is elégedetlenek voltunk -, ehhez képest a mostani egy tragédia. Az utóbbi kb. 15 évben a hanyatlás megállíthatatlannak tűnik. Akkoriban nem fordulhatott volna elő, hogy a kórházban nincs fájdalomcsillapító, vagy egy műtétet követően befertőzött embernek 2 napig volt katéter aztán nincs! Vagy a súlyosan beteg öregeket nem etetik meg a nővérek, két-három kanál után elviszik előle az ételt. Nem csoda, hogy kórházban hamar meghalnak. (Ha gonosz lennék azt is gondolhatnám, ez egy koncepció, mennyi nyugdíjat spórolhatnak így meg…) Magam egy neves, kiemelt kórházban csípőműtéten voltam. Bejött kb. 120 kiló körüli férfi ápoló, és 1,5 m-re tőlem letette a lavórt, mikor mozdulni is alig bírtam, hogy használjam, ha akarom. (Persze nekem nem a számat műtötték, hanem a csípőmet, úgyhogy rögtön megtudta, merre mi van… és mit gondolok róla.)

Felháborító, hogy virágokat dobálnak a Dunába, meg masnikat kötnek a hidakra mellrák megelőzése végett, holott konkrétan tudom, hogy egy budapesti kórházban idén Március 20-tól (mai napig, május 29.) nincs megcsináltatva a mellszűréshez alkalmas gép. Nesze neked prevenció. Azt a pénzt, amit szemforgatva a Dunába szórnak, oda kellene adni a kórházaknak, többre mennénk vele.

Aztán az is mindennapos, hogy ha egy beteg leesik az ágyról, a nővér ráér odamenni, vagy az, hogy órákig fekszenek szegények a bélsarukban. Továbbá, hogy a műtétek folyton elhalasztásra kerülnek.

Konkrét esetet mesélt egy nyugdíjas óvónő, akinek anno az óvodása volt az ortopéd sebész, akihez fordult csípőműtéte miatt, aki közölte a volt óvó nénijével, ha letesz 100 000 Ft-ot, akkor máris műti. Ez a pénz adózatlanul vándorol az orvos zsebébe (nagyon sok orvosnál így van!), sőt ha nem kap pénzt, nem is műt, vagy úgy, ahogy. Nem szeretnék általánosítani, mert magam is ismerek jó orvosokat, vannak becsületes, tisztességes orvosok is, csakhogy már alig hallani róluk, lehet, hogy többségükben elmenekültek. Az látszik, egyre jobban megy a harácsolás, és a beteg nem egészében van nézve, az már nem érdekes, hanem csak az, hogy fizet-e zsebbe vagy nem.

Abortuszok: ma meglátogattam egy beteg társunkat a kórházban, és a szobában egy abortuszra váró hölgy nevetgélt az élettársával. Elszörnyülködtem. Tudom, hogy ez egy mindennapos jelenség, ami nagyon nagy baj. De az legalább akkora baj, hogy ezek a hölgyek fel sem fogják, hogy ölnek, nincs semmi lelkiismeret-furdalásuk, nem jut el hozzájuk az sem, hogy a saját gyereküket ölik meg. Tudom, ha felfognák, vagy nem tennék, vagy belebetegednének, ha bármiért is rájuk kényszerítenék.

Az orvosoknak sem lehet mindegy, hogy egy élő megfogant magzatot darabokra vág a nő méhében. Ez a nő vigyorog. Istenem, hogy vannak az emberek megnevelve, hogy mivé lettek, hogy nem tudnak semmit az élet valós dolgairól! Milyen lelkülete és nehézsége lehet egy orvosnak, akinek naponta ezt kell tennie. Itt is sok tennivaló van, de ezt rendeltekkel nem lehet megoldani, ehhez több idő kell.

De ezt a felsorolást itt be is fejezem.

Kérem a kedves olvasót, nézze meg a honlapunkon a programunkban, hogy mi mit tennénk az egészségüggyel, hogy ne ilyen legyen. Az AQP programja szerint: a lakossági egészségügyi hozzájárulások és az állami kiegészítések külön lennének kezelve, így mindenki személyre szabott egészségügyi számlával rendelkezne egy több fokozatú, de feltétlenül minőségi kórházi ellátás és orvosi munka érdekében. Emellett az orvosok díjazása nyugati szintű lenne, viszont zsebpénz, hálapénz nélkül. Ez a cikk túl hosszú lenne, ha az egészet bemásolnám, ezért kérem, olvassák el, van megoldás.

Nem kell ezt a jelenlegi, rossz helyzetet tűrnünk, nem kell, hogy féljünk, hogy ilyen áldatlan állapotok közé kerüljünk. Nem kell megfelelő ellátás hiányában hamar a túlvilágra távozni. Kérem Önöket, segítsenek minket abban, hogy tevőlegesen is szavunk lehessen, és az ötleteink megvalósulhassanak. Az a megmaradásunk záloga.

2013. 05. 29.