Árvízi helyzet
Orbán Viktor árvízi szerepéről. Olvasni lehet mindent, főleg ellenzéki gúnyos rajzokat, cikkeket stb. Nem tisztünk ezt megítélni, de a véleményünket közölhetjük. Annak ellenére, hogy sok mindent másként tennénk, és messze nem értünk egyet mindenben az Orbán-kormánnyal (mert akkor belépnénk a pártjukba, de nem!), a lehetőségeink miatt – mivel nagyon fiatal párt vagyunk és valószínűleg a szellemi felfogásunk miatt (is), tömegpárttá sohasem tudunk válni – mi nem uralkodó pártnak készülünk 2014-re, hanem egy józan, bölcs, hazánkat mentő ellenzéki szerepre. Az AQP nem utálkozni, nem harcolni akar az ellen, ami – ha néha döcögve is de – megy, hanem segíteni még több építő, jobb ötletet sugallni, adni, s remélhetőleg elfogadják, és majd hazánkért felhasználják. Nincs bennünk semmi olyan, ami nagyrészt a többi pártot sarkallja, nincs mindenkin való átgázolás, könyöklés, hanem józan, hazánkért való munkavágy.
Magam végiggondoltam, ha én lennék a Miniszterelnök, és komolyan gondolom a feladatomat, akkor az országot – jó értelemben – a sajátomnak tekinteném, mert ennek lennék a vezetője – ahogyan egy gyárat is bizonyos szinten magáénak vall az igazgatója… –, mert ez az, amit vállaltam. A Miniszterelnöknek ekkor igenis ki kell menni a gátra, és buzdítani, lelkesíteni mindenkit, mert ez legalább annyit ér, sőt sokkal többet, mintha egész nap csak zsákot pakolna. (Magam is – gyenge, idősödő nő létemre – ott vagyok minden fizikai munkánkon is, mert hogy várhatnám el, hogy lelkesen dolgozzanak, ha nincs példamutatás, ha nem veszek részt benne.) Az AQP szerint nem lehet egy embert a végsőkig rugdosni, és ebben, amit Orbán tett, semmi kivetni való nincs, sőt ezt kellett tennie. (A részleteket, hogyan tette, hogyan tálalták a nyilvánosság felé, volt-e anomália, mennyi volt belőle igaz, hogy ki torzította stb. nem ismerem, de nem is érdekes.)
Most úgy érezzük, ez olyan, mint a füstszűrős sapka, ha van rajta az is baj, ha meg nincs, az is baj. Ha nem ment volna ki a gátakra, akkor azt harsognák. Mi ebben nem veszünk részt, nekünk az, hogy még rugdossák is azt az embert, aki a hazájáért lelkesít, ez erkölcstelen. Ferenc pápa: „Nincs szükség pszichológusra ahhoz, hogy megértsük: amikor valaki leszólja a másikat, az azért van, mert ő maga nem tud növekedni és arra van szüksége, hogy lealacsonyítsa embertársát, hogy valakinek érezhesse magát – állapította meg a Szentatya.” Magyar Kurír
Nem ködösíteni, átlátható terveket, végrehajtható programot adni
Ez a célunk, és ez sem szokványos. Mivel az AQP-nak nincs takargatnivalója, a programot már fél évvel a bejegyzésünk előtt kitettük a honapunkra, amit idő közben kissé módosítunk, de a lényeg változatlan marad. Mi nem azt mondjuk, nem ígérgetjük, hogy lesz tanári fizetésemelés, vagy jobb lesz az egészségügynek, hosszabb munkanélküli segélyidő (ahelyett, hogy több munkahelyet akarnának…), vagy, amit hallani lehet még, hogy az oktatást lelakták, majd ők jobban megcsinálják (eddig sem sikerült nekik, és ahogyan most működik, nekünk ez sem megfelelő)! Az a baj, hogy a körbefogó garnitúrának minden tagja ismert, és mitől lennének most jobbak, mint eddig? Mitől lehetne már hinni nekik? Történt valami lényeges velük, ami alapjában való változást okozott bennük? Nem hiszünk ebben. Többnyire helyzetelemzéseket adnak, de hihető megoldási javaslatok nélkül, helyette csak az ígéreteket hallani, de hogy honnan lesz több pénz, milyen megszorítással vagy kölcsönökkel kompenzálják, erről nem esik szó. Ez nem megy!
Az AQP elmondja, ÚJ – nem szokványos és senkitől sem behatárolt – meglátásokat ad, mit kellene jobban, másként tenni, hogy még elviselhetőbb élhetőbb legyen az országunk. Az AQP-nál ott vannak a jogok mellett a kötelességek is, az is, hogy együtt mit kell tenni, hogy valóban működjön, mert az nem normális, hogy csak a kampány céljából össze-vissza mindent ígérgessenek. Mi ebben a felelőtlenségben sem vagyunk partnerek, mert az AQP lényegétől a hazugság, megtévesztés távol áll. Nos, ez is szokatlan.
A politikával foglalkozók lakossági megítélése
Ezt megélni nekünk a legmegdöbbentőbb.
Míg csupán egyesületi elnök, vagy hittanár voltam, mindenki tisztelettel, kedvesen, segítőkészen beszélt velem (akik régről ismernek, azoknál most is így van.) Míg én ugyanaz az ember vagyok, de akik nem ismernek, azok most már az AQP elnökeként kezelnek, és náluk már olyan viselkedést tapasztalok, hogy csak bámulok. Nem győzőm magamban kérdezgetni, mivel érték el a politikában élők, hogy ennyire lebecsüljék, gúnyolják, semmibe nézzék, csalónak, felkapaszkodónak stb. vegyék őket és ezzel minket is. Igaz, tettek is ezért: a sok korrupcióval, hazugságokkal, inkorrektséggel, börtönbüntetésekkel stb.
Amerikában nívós kutatókkal való beszélgetés kapcsán – vagy húsz éve – megütötte a fülemet az a megjegyzés, hogy az ő köreikbe politikus nem mehet be, mert komolytalan, megvetett népség. Akkor Magyarországon messze nem ez volt a vélekedés, de most – ha csak pénzügyileg nem függő az illető – már a saját bőrömön ártatlanul is érzem, hogy ez a vélemény. Utóbbi időkben már nem egy ízben tapasztaltam, hogy egy mezei újságíró is, aki láthatólag primitív és felkészületlen, érezteti a hatalmát, hogy az ő kezükben van a média, és úgy beszél az emberrel – csak azért, mert egy párt tagja –, mintha a cselédje vagy kutyája lenne. Velem eddig ilyen stílusban nem mertek beszélni.
Nem is értem, hogy jutottunk eddig. Holott egy valós, igaz, jó politikus csapat felvirágoztathatja az országot. Az, hogy primitívség általánosítani és egy kalap alá venni mindenkit, az köztudott. De az, hogy ne legyen képes egy újságíró, egy riporter különbséget tenni a valós és a hazug értékek között, az a mi szemünkben nagy szakmai tapasztalatlanság és súlyos hiba.
Tudom, aki pártként működik, annak sok mindent el kell viselnie, ilyen meg még ilyenebb dolgokat, embereket, és nem szabad a lelkére venni, mégis azt mondom, ez nem járja. Nem mindenki azért alapít pártot, hogy jól megszedje magát, vagy azért, hogy non-stop hazudjon, vagy korrumpálja magát. Talán hinni kellene azoknak, akik még semmiben sem járatták le magukat (és nem is fogják). Hogy lesz itt megújulás, ha mindent elvetnek, ami új, ha nem segítenek benne?
Kérem, adjanak azoknak is lehetőséget, akik komolyan gondolják. Mi ebben is különbözünk a többi párttól, szokatlanok vagyunk, mi nem azért alakultunk, hogy a tucatból egy legyünk. A honlapunkat, ha megnéznék, világossá válhatna az, hogy mi teljesen más megközelítésben gondoltuk a pártoskodást, és nem szeretnénk erkölcsi, szellemi, lelki színvonalunkat ennek érdekében leszállítani, és másnak sem fogjuk megengedni, hogy ezt sugallják felőlünk.
AQP Elnöke,
Vargáné/Pável Márta
2013. június 16.