Vargáné Pável Márta – A mai magyar tömegközlekedésről pár észrevétel, tennivalók

Szegény honfitársaim, lehet, hogy mennem kellett egy kört, hogy újra emlékezzek, tudjam, hogy naponta mit szenvednek azok, akik tömegközlekedésre kényszerülnek. Tapasztalataim leírásakor az ország keleti részén lévő állapotokról még nem is írtam. Viszont több emberrel beszélgetve megdöbbenve jöttem rá, hogy ez, amit tapasztaltam, a  BKV-nál mindennapos jelenség; 10-30 percig is levegőtlen légkondicionálás nélküli, ablakot lehúzni képtelen járműveken szállítják az embereket. S erről mindenki hallgat. Ez egyenesen felháborító. Itt is tenni kell, és alapvetően sokat kell változtatni. Vannak már elképzeléseink, mit tennénk, a részleteket ki fogjuk dolgozni.

Bevallom, 20 éve nem ültem magyar vonaton, és évente maximum egyszer ülök a BKV valamelyik járművén, mert két évtizedig szinte a szomszédban dolgoztam. Ha be is megyek Budapestre, hazaérvén már az ajtóban megállva mindent levetek és rohanok mosni, annyira koszos, gusztustalan, ragadós minden; emberek egy része ápolatlanul büdös, némelyek koszos ruhával ráülnek a székre, még ha tisztának is néz ki, érezhető nem az, ahogyan össze vannak kenve, némelyik jármű recseg – ropog stb.

Hétfői napon volt „szerencsém” Szombathelyről Budapest Kelenföldig utazni. Egy gyorsvonat 30 perces késéssel 4 óra alatt tette meg ezt az utat. Ez nagyon sok idő, főleg, hogy a vonat szerelvényei még gimnazista koromból valók, és kinézete olyan, mintha egy afrikai országban közlekedne. Igaz elsuhantak mellettünk jobbak is, ahogyan mondják a „piros” vonatok. A sínek nagyrészt még egy, maximum kétsávosak. Így ha egy vonat elkezd késni, az összes többit késlelteti. Légkondicionáló az ablak, lelakottság mindenütt, de a vonat és BKV jegyek árai az égen vannak.  Négy éve voltunk Spanyolországban Avilában, vonattal mentünk Madridból, és magyar emlékeim miatt féltem tőle, de nagyon tiszta, hűtött, gyors és kellemes volt. Ők sem gazdagabbak, mint mi, csak talán a pénzt eddig ők jobban odajuttatták, ahova való volt.

Ezt a magyar MÁV utazásomat tetézte Kelenföldön a pályaudvar látványa, ami megdöbbentett, ahogyan leszálltunk – csak halkan jegyezném meg, ez már a főváros!!! – az a földalatti folyosó, mintha Chicago legrettenetesebb részén mentem volna, tele falfirkákkal, koszos, lelakott, félelmetes, rettenetes.

Apropó! Nagyanyám mindig azt mondta, mindent lehet, csak akarni kell. Nem értjük, hogyan lehet, hogy tehetetlenül szemlélik a graffitis fiatalokat, és a kábel tolvajokat se képesek elkapni. Főleg, ha a legforgalmasabb útvonalon végzik áldásosnak abszolúte nem mondható tevékenységüket. Nekünk, az AQP-nak lennének erre megelőző fizikai és törvényi ötleteink is, pár hónap alatt rend lenne. A pályaudvari aluljárónál; ott van az a sok közmunkás, oda lehetne irányítani őket, foghatnának festőhengereket, a lekapcsolt graffitissel együtt – nesze most fesd ki magadat… – kifestetném az egészet, majd kamerákat szereltetnék fel és megteremtenénk a szigorú retorzió lehetőségét. Elképzelésünk szerint (amely részletes kidolgozás alatt áll) ha egy rendőr, polgárőr stb. területén a statisztikától eltérően sok lopás, festegetés, rongálás történik valamilyen szinten felelősségre vonható lehessen. Meg kell vizsgálni ilyen esetekben, hogy elég szakszerűen és elkötelezetten végzi-e a munkáját.

Mikor ebből a chicagói hangulatból kiértünk, jött BKV-tól a következő elemi csapás. Ez a 141-es busz. Kint több mint 35 fok van, az ablakai nem nyithatóak, és a kocsi nem hűt. Recseg, de nem hűt. Kezdek rosszul lenni. Egy nő a vezetőnél balhézik; a buszvezető válasza: ő már többször szólt, hogy nem jó a klíma, de nem csinálnak semmit. Egy nő megjegyezte; most szállt el egy másik buszról, mert az is ilyen rossz volt, de megint csak ugyanúgy járt, tehát ez általános jelenség. (egy nő, akiről ömlött a víz azt mondta, neki semmi gondja nincs, ő jól van így is – gondolom öntudatos kormánypárti lehetett. Bevallom félőn néztem rá, mikor esik össze, annyira izzadt. Ki a felelős, ha itt valaki rosszul lesz ettől a gőzkamrától? Vagy az orvos az ingyen van? A mentő is? Hogyan indítható el így egy busz, ha még szellőztetni sem lehet? Mi ez, büntetőtábor?

Látjuk, ahova csak nézünk, ott baj van.  Nem jelenlegi hibákról van csak szó, hanem évtizedek óta minden pusztul, megy tönkre, mintha nem lenne igazi gazdája a fővárosnak, a MÁV-nak, a BKV-nak, és ezt sokáig sorolhatnám. Csak működtetik szívtelenül, de annyit, ami kellemessé is tenné, be nem ruháznak, de magas jutalmakat, fizetésemelést, prémiumot követelni/ felvenni az járja.  Itt egy újabb megoldandó feladat. AQP tudja a megoldást – mielőtt tönkre nem megy minden teljesen, neki kellene fogni – de az nem a vezetőknek lenne nyereséges, hanem a népnek.

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.