Ha egy háztartást vezetünk – és ez minden családnak napi feladata -, az csak akkor működik harmonikusan, ha a kiadása és a bevétele egyensúlyban van. Így van ez az ország gazdálkodásával is, csak sokkal bonyolultabban. De ha Ön, kedves jövendőbeli szavazó, mindent elhisz, amit a kampány lendületében, hevében ígérgetnek, akkor ismét nagyot fog csalódni. A következő négy évben megint azoknak az „áldozatai” leszünk, akiket Önök esetleg érzelmi alapon megszavaztak.
A MI ÍGÉRETÜNK: Az AQP mindenkor betartatja a programjában ígérteket, korrekten beszél, tesz és viselkedik, és csakis azt ígéri, ami betartható és használ az ország egészének és nem csak egy-egy kiragadott rétegnek. Felelősen gondolkozó párt nem is tehetne másként. Mi az Önök szavazatainak megszerzése érdekében nem fogunk karmester pálcával csapkodni, táncolgatni, mint egy döglődő hattyú, sem zenés bulikat rendezni, mert erre nincs pénzünk, és a stílusunk sem olyan, hogy ott bohóckodjunk Önök előtt. Viszont az AQP, mivel Isten által akart párt vagyunk, nem lehetünk mások csak jobboldaliak, de itt is békét, szeretetet, erkölcsiséget hozók. Ugyanakkor azokat a javító szándékú rendeleteket, törvényeket, amik a mi programunk szellemével összhangban vannak, azokat maximálisan, külön alkuk nélkül is támogatni fogjuk.
Mi, az AQP tagjai kérjük Önöket, kedves választókat, mivel a jövendő életünkről van szó, minden oldalról vizsgálják meg a dolgokat. Mi nem félünk, lehetünk az Önök vizsgálatának tárgya, a próbát ki fogjuk állni, és a múltunk is tiszta. Segítségükkel, szavazataikkal – szegény pártként is – elérhetjük, hogy a posztokon jól képzett, tisztakezű szakemberek legyenek, akik nem csak politikai, hanem szakmai alapon fogják az országot vezetni, hathatósan gazdálkodóvá, nem korrupt világgá tenni azt. Itt a közös jövőnkről, a vérünkről, a gyermekeink sorsáról van szó. Kérjük, legyünk józanul együttgondolkodók, és megfontoltak.
Véleményünk szerint, ahogyan haladunk a választási időpontokig, egyre több és meredekebb, felelőtlen ígérgetés hangzik majd el.
Napokban hallottam a nyugdíjasokkal való „kampányötletről”:
Az mind szép és jó, ha olyanokat ígérgetnek, amit be is lehet tartani, és meggyőzően el is mondják, miből tennék. Ki ne szeretne 13. havi nyugdíjat, fizetést stb. kapni? Ismételjünk, a másik oldalról viszont az is ott van, hogy mennyi fér a gazdálkodási keretbe, és valójában kitől, melyik rétegtől veszem el, és ha mégsem fér bele, akkor nem mondtam igazat. Véleményünket a nyugdíjasok viszonylatában, javító terveinket – amit meg is lehetne valósítani – a honlapunkon található programunkban leírtuk. Ez még a jövő nyugdíjasainak is megoldást hozna, biztonságos, stabil, és nagyon korrekt is. Nos, ilyen és hasonló megoldásokra kellene figyelnie minden felelősen gondolkozó választópolgárnak.
A devizatartozásról. Igen, ez egy nagy csapda. A napokban olvasható volt egy cikk, mely élesen támadta, felelőtleneknek nevezte azokat, akik kölcsönöket vettek fel. Talán a felháborodás vezette az íróját, ami nem volt egészében jogos, ennek ellenére némi igazságot is hordozott, ugyanis ebben a szerencsétlen eseménysorozatban a felelőtlen gondolkodás is hajtóerő volt. Miért van mégis inkább azoknak igaza, akiket megtévesztettek a bankok, és akikkel szemben egyirányúsították a hitelfelvétel lehetőségét úgy, hogy a hitelt felvevőnek nem volt beleszólása a szerződés részleteibe?[1] Gondolkozzunk; ha ezt is megtették, akkor nagyon nagy érdekük volt, hogy ez a deviza kölcsön így működjön. Másként, ha az ember számolt, tudta, bajban van, ha villámgyorsan nem tud pénzhez jutni, minden elúszik, mert a valuta drágulásával minden sokszorosan megugrott.
Igen, ott volt benne a könnyű kölcsön lehetősége, és akkor vásároljunk, de az is ott volt, hogy senki nem számolt előre ekkora árkülönbségre. A valós csapda itt van, meg ott is, hogy közben a munkanélküliség fokozódott, és egyszerűen bevétel hiányában nem tudtak az emberek miből fizetni. Arra senki nem számíthatott előre, hogy az addig biztosnak tűnt állása az egyik napról a másikra nem lesz. Nagyon kemény helyzet ez, és nagy odafigyelést, józan számolgatást, becsületes eljárást igényel ennek a megoldása. Meglátásunk szerint az akkori felvett összeg Ft -ba való átszámolása, a józan kamattal megfejelve még reális lehetne, egyedileg megállapított visszafizetési részletekkel. Tudjuk, mennyi az addig kifizetett és felvett összeg, ezeket megnézve, valamint egy tisztességes banki haszont kiszámítva a visszafizetendő összeget havi részletre kellene bontani, és így fizesse ki, aki felvette. De a többi összeget, ami a banknak már túlzott nyereség volt, azt el kellene engedni. Az, hogy az emberek 5-7 évig rendesen fizették a részleteket és ugyannyival tartozzanak, mint a felvételkor, sőt a törlesztő részlet akár a duplájára is nőtt, az nekünk elfogadhatatlan és botrányos. Akinek saját hibáján kívül nincs állása, annak további fizetési halasztást kell adni józan megfontolások közepette. Szerintünk ez lenne mind a két oldalról korrekt eljárás.
Szavazatok elaprózódása: Sokan kérdezik, miért éppen ránk adják a szavazatukat, miért ne egy nagyobb pártra? Arra, aki esetleg hangosabban kiabál, de – velünk szemben – nem tartja be, amit ígér? Ismerősökkel való beszélgetés kapcsán is sokszor felmerül ez a kérdés, hogy miért ránk adják a szavazatukat, akik nem valószínű, hogy ilyen fiatal pártként a Parlamentbe jutunk. Ugyanakkor többségük jelezték, hogy félnek vagy ettől (X) vagy attól (Y) a nagyobb súlyú párttól – mert azok már túlságosan leszerepeltek -, de a másikat sem akarják, az sem jobb, de mivel azt (Y) végleg nem, így mégis a másikra (X) szavaznak, hogy akit jobban utálnak, az ne legyen. Ez nem megoldás, hogy két rossz közül az egyik ujjukat harapják meg. Mégis jól ismert ez az okoskodás, de ezzel megteremtik a pártoknak a páternoszteri folyamatos működését, és nem nyitnak maguknak egy kijáratot a valódi megoldások felé.
Jelentem, mi, az AQP egy kijárat vagyunk, ahol kiléphetnek abból az ördögi körből, ahol az egyiket jobban utálják, mint a másikat stb. Tévedés azt gondolni, hogy fiatal párt révén nem érdemes ránk szavazni. Ha bíznának egy új, a programjukat alaposan megvizsgált pártban, az AQUILA-ban, akkor, ami szavazatot nekünk adnának, az nem veszne el, mert ismertté tenne bennünket és hallathatnánk a megoldási javaslatainkat. Ez főleg akkor jelentene sokat, ha elérnénk az 5% -os parlamenti küszöböt. Ha segítenék az AQP-t, akkor megteremtenék a lehetőségét annak, ahogy a következő, 2018-as választásokon már jelentős százalékot képviselő és hatékonyan működő párt lehessen.[2] A megoldás kulcsa a megelőlegezett bizalom. Ezzel nem veszthetnek többet – sőt csak nyerhetnek, és ezt kellene végiggondolni… –, mint amikor arra szavaznak, akiket utálnak, akik már lejáratták magukat, csak Önök nem látnak kiutat, és a két rossz közül választanak. Ha teljesen korrekt, új pártot keresnének, akkor ezzel megadnák a lehetőséget az országnak is, hogy a sehova sem vivő vagy elbuktató, adósságba döntő felelőtlen működés helyett valami jobb legyen, és meggátolnák, hogy a régi arcokat forgató pártok próbálkozzanak ismét; ha nem rossz a memóriájuk, tudhatják, milyen kevés növekvés telik ki tőlük. Az AQP a tervei szerint: korrekt szakembereket keresne, akiket megbízna azzal, hogy a szakterületeiken (gazdaság, oktatás, egészségügy stb.) újabb ötleteikkel segítsék az AQP alap elhatározásait, és a lakosság érdekében a legjobb variációt alkalmazva vezessék a szakmai területükön lévőket. Így lehetőséget adnak arra, hogy teljesen más, megújult, hathatós alapokon működjünk.
A nép hangjából idézek: napokban az Index hozzászólások között ezt olvastam[3]: „Szavazati jogommal nem tudok élni már 1998 óta. Azoknak a táborát bővítem, akiknek nincs pártjuk, nem szavaznak, vagy nem tudják, hogy kire fognak. Sokan vagyunk. 43-45% országosan. Jó lenne, ha valaki megszólítana minket is.” Kedves Uram, mi megszólítottuk Önt is. Baj az, hogy előtte az írja, hogy a „…léc alatti (5%) pártokról meg nincs véleményem, úgyse jutnak be a parlamentbe…”, így passzívan, de eleve elzárt minden utat. Valahol el kell kezdeni, ha valaki akar valamit tenni, mert ha nem külföldről támogatják – ami ugye nem kellene –, akkor elsőre nem fognak olyan nagy százalékot elérni pont azok miatt, amiket már leírtam. Akinek 5 % felett van, az már többnyire – Önök szerint – lejáratta magát[4], aki meg újat mutatna, azt meg helyből leírják, mert még nincs neve.[5] Így nem lesz jó, így nem lehet megújulni. Uo.: „Ha valaki politikus lesz, az minden igyekezetét arra használja, hogy az általa ismert területre, lehetőleg a haverjai zsebébe minél több pénzt pumpáljon. Orbán szereti a focit, ezért épít egy k… nagy stadiont a háza mellé.” Ismételten írom, hogy mi egy megoldást mutatunk ebből az ördögi körből, ami egyértelműen úgy működik, hogy csakis azoknak az érdeke érvényesül – pártnevektől függetlenül -, ahonnan pénz jön, így Önök a szavazataikkal csak megint azokat támogatják, akiktől szabadulni szeretnének. Ha csak azt segítik, akik táncolgatnak, zenélgetnek, időszakosan kedveskednek, vagy párszor megvendégelik Önöket, és akik sok pénzért harsogni tudnak, akkor a változások lehetőségét is csirájában fojtják meg, akkor semmivel sem jobbak Önök, mint a bibliai történetben Ézsau, aki egy tál lencséért eladta az örökségét.
Senkit sem akarunk bántani, de ez az igazság. Nem elég elégedetlenkedni, nem elég panaszkodni, hanem gondolkozva, racionálisan tenni is kell! Egy jó helyen leadott szavazat emberhez méltó életet eredményezhetne, amit már több évtizede nem élhetünk meg. Tehetetlenséget mutat, amikor azt mondják, nincs rendes párt, nincs kire szavazni, inkább el sem megyek. Ez hol megoldás? Körül kell nézni, nem érzelmekre, hanem a józan észre kell hallgatni, számba kell venni, mit kínál egy párt és hogyan valósítaná meg? Ki kell választania Önnek, mit szeretne magának, gyerekeinek (ki és milyen életet kínál stb.), és azt kell teljes erőből támogatni.
Arra biztatjuk a kedves választó, magyar állampolgárokat, hogy merjenek nagyot álmodni. Segítsék azt a pártot, aki olyan lehetőségeket dolgozott ki a programjában, ami valóban a magyar érdekeknek kedvez, felnövekvő gazdasági életet hozna, erkölcsileg feljebb vinné az országot, igazi emberi létformát biztosítana mindenkinek.
Vargáné Pável Márta
2013. 07. 28.
Lábjegyzetek:
- Jól emlékszem magam is, amikor kocsira kellett volna hitel, forintba nem adták, csakis valutába. Ugyanakkor, amikor rájöttem, hogy iszonyúan megy fel a valuta ára és még ennél is jobban a törlesztő rész, minden lehetőségemet megragadva vissza akartam előbb fizetni. Meglepődve tapasztaltam, nem hogy segítették volna, hanem mindenféle útvesztőkkel találtam magamat szembe, különböző plusz díjakkal „büntető ráfizetés” volt, és még nem is vették el a számláról a pénzemet, hanem futhattam egyik bankból a másikba, hogy felvegyem a kp.-t, bevigyem és elfogadják. Egyenesen nevetséges volt, amit tettek. Sok hasonló ügyről is lehet hallani.
- Gyorsabb megoldás ebben a helyzetben nem lehet reális.
- http://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2013/07/17/elobb_dolgozzon_aki_politikusnak_keszul/
- Több cikkben is leírtam, ha gazdag támogatókat keresünk, akkor nekik elvárásaik lesznek, és akkor nem azt tesszük, amit kell, amit Isten diktál, hanem annak szolgálunk, aki a pénzét adta. Ez egy ördögi kör és bármennyire is presszionálnak bennünket – az eddig megszokott és működtetett pártoskodások – mi ebből kiszállunk, ezt nem akarjuk! Ellenkező esetben pontosan olyanok lennénk, mint a többi.
- Erről egy Hofi-szöveg jut eszembe, hogy minden baj: ha van füstszűrős sapkája az is, meg ha nincs, az is.