Augusztus 3-án mentünk a soron következő körútra. Többek közt jelen voltak: Vargáné Pável Márta (az elnök), Szakálos Gizella, Csordás Rita, Marton Janka, Oroszi István, Horváth Olivér stb. Előző útjainkhoz hasonlóan a helyi piacokon beszélgettünk az emberekkel, céljainkat ismertető szórólapokat és írásainkat tartalmazó havi magazint osztottunk, valamint az elnök két riportot adott az út során.

A Balaton déli partján, a siófoki piacon kezdtük a látogatást, ahol jó érzéssel tapasztaltuk, hogy többen emlékeztek tavaszi látogatásunkra, több helyi lakosban is nyomot hagyott pártunk egyedi jellege, emlékeztek magazinunk írásaira és beszélgetéseinkre.
Szántódon nagy meglepetéssel láttuk, hogy a vasútállomás közeli hajdani óriási, virágzó piac már nem létezik. Különösen sajnáltuk, hiszen a többi város azt mutatta, hogy a lakosság részéről igen nagy igény van a piacokra.

Balatonbogláron a helyiek fogadtak nagy kedvességgel, több üzletben is kérték, hogy hagyjunk ott szórólapot, hogy népszerűsíthessék gondolatainkat vendégeik körében is.

Fonyódon, a hatalmas piacon, ahol különösen nagy a kínálat és a kereslet is, nagyon sokféle emberrel találkozhattunk.

 
Az elnök a következőket idézte fel a körút élményeiből:

Különösen érdekes volt találkozni cigány fiatalokkal. 30 év körüli fiatalokhoz mentem oda (nagyon sajnálom, hogy senki nem volt a közelbe, aki ezt lefotózhatta volna) és szórólapot adtam nekik. Az AQP nagy érdeklődést keltett, és sikert aratott ezen a spontán szerveződött kis „fórumon”. Ők megkérdezték: „mit tudnánk nekik ígérni, mitől lenne nekik a jobb, ha mi lennénk a nyerő párt”. Elmondtam nekik a programunk egy részét (melynek teljes, 70 oldalas verziója IDE kattintva olvasható), ahol a pártunk munkahelyteremtéssel és ingyenes, de kötelező szakkollégiumi képzéssel (régi laktanyákban, önfenntartó működéssel) mindenkinek szakmát adnának, vagy ha ezt nem képes megtanulni, betanított munkási lehetőséget. Egyik hölgy kérdezte:

• Mennyi évtől, meddig?
• 18-25 éves korig kötelező, ha nincs addig szakmája.
• Én elmúltam 25 és nincs szakmám, de én is tanulni akarok, tegyétek odébb a korhatárt!

Meglepődtem, igaza lehet. Mondtam, hogy ezt is figyelembe vesszük. Majd munkahelyekre kérdeztek. Mondtam:

• Ha van szakma, több esély van az elhelyezkedésre is. De az AQP több munkalehetőséget szeretne teremteni, pl. régi bezárt, akár nullszaldós üzemek kinyitásával is.

A beszélgetés végén vagy 15 cigány fiatal állt körül. Nagyon megdöbbentő volt, ahogyan szembenézett az egyik velem, és azt kérdezte: „Tudod te, milyen kegyetlen munka nélkül lenni?” – „Tudom, sok helyen tapasztaltam, mélységesen átérzem a helyzetet.” Ez meglepte őket. Az egyik fiatal azt kérdezte, hogy hol lehetne a mi általunk ígért szakképzésekre máris feliratkozni. Mondtam:

• Először egy kis „x”-et kell a nevünk mellé tenni, utána tudom közölni a lehetőségeket. 🙂

Mikor búcsúztam tőlük, az egyik nő elkezdett áldást mondani olyan cigányosan, szép volt, a többiek bekapcsolódtak. Úgy mentem el, hogy a cigány fiatalok áldást mondtak az AQP-ra és rám is.

Megvallom, megható volt. Nagyon pozitív érzéseim voltak. Ha az ember nem beszél velük ilyen kötetlen emberi keretek között, nem is tudja, mi lakik bennünk. Két fő dolog kell: a szakma és munka. Hát ez az, ezt láttuk mi is. Nagyon örülünk, hogy egy népes kissebség egy csoportjával ennyire egyet értettünk.

 
A fonyódi piac tapasztalatai is azt igazolják, hogy céljaink összhangban vannak a nép akaratával. Az országjárásunk módszere: nem mi várjuk egy húsos fazék mellett ülve, hogy az emberek megtaláljanak minket egy rendezvényen, vagy nem csábítjuk magunkhoz olcsó ígéretekkel, hanem mi megyünk közéjük, valódi kommunikációt kezdeményezve. A piacokon sokféle véleménnyel, meglátással találkozhatunk, különböző társadalmi rétegből származó, különböző foglalkozású, különböző etnikai, vallási, erkölcsi hátérrel rendelkező honfitársainknak ismerhetjük meg gondolatait, tapasztalatait, igényeit, és kaphatunk tőlük visszajelzést a célkitűzéseinkkel kapcsolatban.

Fonyód és Kaposvár között örömmel tapasztaltuk, hogy a falvakban sok portához tartozik csűr, ólak, melyek nem állnak üresen! Bárcsak minden háznál így lenne! Kaposváron miután a 48-as Ifjúsági úthoz közeli lakótelepen osztottunk szórólapot, a Somogyi Hírlap online felülete számára készült egy riport velünk, melyben „kristálytiszta párt”-ként titulál minket az író, megérezve (s talán kissé kételkedve…) az általunk kínált út szigorúságát és tisztaságát! A teljes cikk IDE kattintva olvasható.

Dombóváron a MásikTV számára készült egy közel 10 perces felvétel, melyben elnökünk, Pável Márta adott szemléletes képet alakulásunk okáról és céljainkról. Nézzék meg ITT.

Összességében tartalmas út volt, sokféle emberrel találkoztunk, köszönjük mindenkinek, aki párbeszédre alkalmat adott, figyelmével megtisztelt minket!