A liberalizmus és az AQUILA liberalizmusa

Pável Márta

Nem könyvet írok, csak hangosan gondolkozom, hogy a bejegyzés alatt lévő Pártunk érthetőbbé váljon. Így tartalmában sem szándékozom elveszni a liberalizmus sokféleségében és útvesztőjében, csak annyit említek meg, amennyi elégséges ahhoz, hogy az AQUILA liberalizmusról vallott felfogását érthetővé tehessem és a rugalmasan gondolkodók számára remélhetőleg elfogadhatóvá lehessen.

(1) „A liberalizmus, más néven szabadelvűség, gondolatok széles spektrumán alapuló eszmerendszer, amelyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt.”

Azt, amit alábbiakban megosztok Önökkel, tanítom is, és ebben a szellemben növekedett fel immár 22 éve az AQUILA felnőtt tagsága, akik Isten segítségével létrehozták a (most bírósági bejegyzésre beadott) AQUILA Pártot. Minket Isten tart és tartott össze. Ő vezet minket a sajátságos jézusi úton, és feladatokat ad a többi emberért. Így láttatja velünk, mi van ma a világban, ezért az egyes témaköröket folyamatosan a minket isteni látásra szoktatott szemünkkel, tehát másként megközelítve mutatjuk be a kedves olvasónak.

Most bemutatom, hogy a dolgok erkölcsi, emberi hovatartozást, végső egzisztenciát tekintve fokozódó ütemben válnak egyre tragikusabbá, így lépni kell egy másfajta „liberális” gondolkodás felé. Ezt az isteni liberalizmust mutatnám be a kedves olvasónak.

Az nem kérdés, hogy az ember Isten lelkét hordozza magában, így ez a halhatatlan lény nem lehet sem rab, sem megalázott, sem kizsákmányolt, sem kiszolgáltatott; maximum a saját a szabad akaratának börtönében és tetteinek a következményeitől vergődve lehet rab. (Ez hosszú téma lenne, de talán később erről is beszélhetünk.)

(3) „Nagy ostobaság elszalasztani benső javakat, hogy külsőket szerezhessen az ember, vagyis föláldozni az egész nyugalmat és függetlenséget, vagy legalább annak nagy részét, fényért, rangért, pompáért, címért és becsülésért.” A Schopenhauer által leírt célokért igaz rabságot vállalnak az emberek, s fel sem fogják, hogy amit magukkal tesznek, a legnagyobb rabságban tartás. Lehet, hogy éppen a tudatalatti működés miatt, ezt kifelé projektálják, és a megélt belső (ön)rabságot ebben a projekcióban, azaz kívül keresik. Nyomában lesz: a kiabálás, másokra mutogatás, a cikkezés, rágalmazás, liberális ellenesnek kikiáltás, ami messze nem igaz. Így egy óriási torzulás részesei vagyunk.

Ennek a népi önmegvezetésnek részesei mi nem leszünk, soha nem is voltunk a támogatói, és azt sem szeretnénk, hogy a többi ember az legyen. Az AQUILA Párt átlátszó vizet önt a poharakba; ez így becsületes, mindenki láthassa, mit iszik, tiszta vizet, vagy különböző célok mentén átszínezett maszlagot.

(1) „A kulturális liberalizmus az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra, mint a szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, az államnak az egyén magánéletébe való behatolása elleni szabadság.” Ez jól hangzik, de ez sem hasznos! Ha nekem mindent szabad, akkor a másiknak is…, ebből pedig hamarosan érdekek ütközése lesz, mert mindent mindenki ellenébe senki sem tehet meg.1 Az emberek tömegei azt hiszik, hogy Istentől függetlenül élhetnek2 – még ha sokaknak ez a meggyőződése, ez akkor sem igaz. Viszont azoknak a szabadságát, akik másként (Istenhivőként) gondolkoznak, és egész életüket Istennel élik, a hitetlenek semmibe sem veszik, illetve több ponton is súlyosan megsértik (pl. média kapcsán, divat irányzatokkal, üres szórakoztatással stb.), mert az általuk preferált élet számukra teljesnek vélt, amit betölt a „liberalista” figyelmetlenségük, és nem is ad más alternatívát a többi embernek.

Igen, vannak egyéni jogok, illetve kellene, hogy lehessenek, de ma azoknak vannak, akik hangosabban üvöltenek, vagy jobb a sajtójuk és másik jogát lenyomják. Őket semmiféle humánus meggondolás, lelki intelligencia stb. nem érdekli!

A vallásszabadság: csuda jó dolog lenne, ha az állam nem fonódna össze egy-egy vallással, amivel együtt működik, és az van, amit ők együtt akarnak, az állampolgár pedig bölcsen meghúzhatja magát a hierarchikus hatalmak előtt, ebben a nagy liberalizmusban.

Nézzük sorra az országokat, láthatjuk sokaknál nincs igazán vallásszabadság. Pedig nagyon is kellene, hogy legyen. Isten abszolút szabadságot ad nekünk, és ezt senki nem vehetné el tőlünk. Nem beszélve a szekták agymosós, manipuláló tevékenységéről, ami ellen lassan a nagy liberális szabadságunkban nem is lehet szólni, mert gazdasági, politikai érdekek összefonódnak, és jobb, ha hallgat az, aki tud valamit. Ez a szabadság? Ez nem az!

Az állami bele nem szólás az egyén magánéletébe.

Ez is elgondolkoztató ügy. Egy példaként nézzük meg a hajléktalanokkal kapcsolatos problémát.3 Pár hónappal ezelőtt az EU Parlamentben egy magyar fiatalember, aki egy egyesületi aktivista volt, felszólalásában a nemzetközi csapat mellé állt, és a saját hazáját járatta le, meg nem értő – szerintem a valóságtól erősen elrugaszkodott – szemlélettel, amiben – véleményem szerint – igaza sem volt, és a hajléktalanok ügyét egy sajátos oldalról szemlélve mondta el a felfogását!4 Vissza a hajléktalanokhoz; ha nekik joguk van az utcán sátrazni és ostromolni a többi dolgozó embert, akkor a minimálbérért dolgozó, fáradt embernek, két szatyorral a kezében – aki 80 000.-ért is felkel és elmegy dolgozni…– miért nincs joga úgy menni az utcán, hogy senki se ostromolja, hogy ne féljen elmenni egy olyan helyen, ahol fóliasátrakban embertelen körülmények között élnek. Vannak olyan esetek is, mikor a fedél nélküliek fenyegetik (pl. vadállat kutyákkal) a lakosságot – kíséret nélkül nem merik elengedni arrafelé a gyerekeiket…–, akik ezért nagy ívben kerülnek. Mi ez? Nem álságos farizeusi lelkület? Hát ezért kell külföldre menni, és ott fröcsögve panaszkodni, mert össze akarnák a hajléktalanokat gyűjteni, és normális hajlékot adni, esetleg munkával megkínálni őket? Mi ebben olyan borzasztó? Ha pedig valaki nem akar dolgozni, vagy már nem tud, vagy csak megfagyni akar előttünk, akkor miért a mi lelkiismeretünknek kell szenvedni miatta?

Az állami beleszólás is eléggé kikezdhető határokkal bír. Abba beleszólhat az állam, hogy hány évestől meddig kötelező tanulni, abba meg nem, hogy ne előttünk menjen tönkre a fiatalság a liberális neveletlenség, a kábítószerezés miatt. De akinek nincs elég normalitása az átlagos életvitelhez, azt bizonyos szintig vezetni, koordinálni kell, és az nem anti-liberális tett, hanem a gyengébbek védelmezése, vezetése. Nagyon könnyű összekeverni azt; mi hasznos, mi nem, mit szabad tenni, mit nem.

A jogállam, mint a liberalizmus politikai megoldásokat is kínáló formája, úgy ahogy működik. Mi is a jogi szankció, a jog érvényesítése, akár erőszak alkalmazásával is?

A jogi szankció; népiesen kifejezve, valamit valamiért „cserébe” ígér, kilátásba helyez. A törvény be nem tartása maga után vonja a szankciót, pl. gyilkosságért már börtön is jár. Hogy egy másik példával éljek, bizonyos elzárattatási szankciókat helyeznek kilátásba – ami országonként is változó lehet – a kábítószer terjesztésért, sok helyen használatáért is. Az alábbiakban látható, hogy a nagy liberalizmus – ha az isteni értékrendet kiiktatja – börtönig is juttathatja az embert. Sok „haladó” demokratikus, európai országban nyíltan lehet füvezni. USA-ban – mint mondják – ez a fiatalok körében mindennapos, és a hatásai is ismertek. (Feltenném a kérdést, milyen szabadság az, ami lényegében rombolja az akaratot, az erkölcsiséget, a tudatosságot, ami ÁRT?). Ahhoz, hogy „fű” legyen, hogy egy üzlet menjen, terjesztők kellenek és megindul a börtönig juttató körfolyamat. A határokat könnyű átlépni, s nekik minden szabad alapon senki sem vet gátat, és akkor ott lesz a széthullás, rablások, prostitúció, a nemkívánatos börtön. Mindez miért? Mi okból? Az isteni törvényeket semmibe vevő ember nagy liberális szabatossága miatt következik be!

Menjünk vissza; Isteni jogból kiindulva eljutunk a jogállamig. Ismétlem; nem kellene ennyi törvény, ha évszázadok alatt nem iktatták volna ki az isteni jogot. Most mára pedig szükséges a jogállam, mert másként káosz és anarchia lenne, habár nem vagyok benne biztos, hogy megakadályozására tartósan elég, mert láthatjuk, hogy már a törvénytisztelet sem számít, mert sokan úgy vélik, nekik mindent lehet, sajnos divattá lett a törvény kijátszása! Most az isteni törvények betartatása helyett az emberiség tudatosságát, méltóságát eldobva elérte, hogy szankciók legyenek, a törvény alkalmazásától való félelem domináljon.

Mi baj van a mai jogi rendszerrel? (Kiegészítve egy olvasó kérdései miatt.) Attól függ, honnan nézem. Olyan értelemben – részben – az isteni jogra építünk, hogy még vannak azonos tiltások, pl. büntetik a lopást, gyilkosságot és mindent, ami kárt okoz másnak.

Hogyan lehet a jog ennél több, jobb? Ha elérnénk, hogy az emberek maguktól, belülről lennének jogkövetők, törvényt tisztelők, és nem félelemből, hanem meggyőződésből, természetükből fakadóan követnék a törvényeket. El kell indítani egy olyan nevelési módot, célzott oktatási rendszert, ahol megtisztulna az emberi társadalom – és itt nagyon sok, eddigi divatos irányzatot, ideológiát, elképzelést újra kellene gondolni, nehéz hosszú folyamat lenne… Ezzel elérnénk, hogy egyre kevesebb börtön kelljen, hogy ne legyen szükséges mindenhova rendőrt, vagy polgárőrt állítani. Ha visszatérne a tisztább, méltóságosabban, tudatosabban gondolkodó emberfajta, akkor olcsóbban működtethető társadalom lenne, sokkal jobb szintű, biztonságosabb életünk lehetne. Tudom, most sokan felsóhajtanak; álmodozom, ez utópia. Én pedig hiszem, hogy megvalósítható, csak ehhez lényegében meg kellene változni.

(Egy példa, amivel bebizonyítom, mi a különbség az isteni törvények betartása és a jogállamiság között. Kérem, velem együtt gondolkodjanak. Van egy isteni főparancsunk a szeretet parancsa. HA csak ezt az egyet betartanánk, akkor mennyi minden másként lenne. Nem lopnának egymástól, nem zsákmányolná ki az egyik ember a másikat, mert ha az emberek szeretnék egymást, senki sem gyűjtögetne többet, mint kellene, hisz minden közös lenne, a munka is. Nem lenne zár az ajtón, nem kellene gyerekeket félteni a felnőttektől. Ott lehetne hagyni minden kocsit kulccsal, és akinek szüksége van rá, az ülhetne bele, (de vigyázna is rá, és meg is tankolná). Nem lenne rendőrség, honvédség, fegyverkezés, micsoda pénzek szabadulnának fel, így napi 2-3 óránál többet nem dolgoznának az emberek – azt is alig várnák, hogy tehessék… –, mégsem éheznének. Nem is írom tovább, mert úgy vélik lehetetlen! Pedig, amit Isten kér tőlünk, semmi sem lehetetlen, csak az ember kishitű, lusta és hitetlen. Viszont ebből megláthatták; milyen ég és föld a különbség az isteni törvények betartása és a jogállamiság között. Ide nem liberalizmus kell, hanem az isteni szabadság! Ha soha senki nem mondja ki ezeket, soha nem indul el egy jobbító folyamat sem. Most csak mindenkit buzdítani tudok, tegyük együtt, mi az AQUILA ezért is vagyunk!)

Nem tartom tisztességesnek, ha fűnyíró elvet alkalmazunk bármiben is, így az adóztatásban sem lenne jó.

A magántulajdon: van, aki el tudja érni, hogy legyen háza, földje és van, aki nem. De milyen szabadság az, ha valaki valósággal a tégláról téglára valónként szedegette össze a pénzét, hogy legyen háza, és minimális pénzből megépítette, és 1-2 évtized múlva az állam megadóztatja, azokkal szemben, akik nem dolgoztak, csak béreltek, vagy éppen szüleikébe laknak. Hallom az ellenvéleményt; akinek van, az adózzon. De azt is meg kellene vizsgálni, miből van, miért van? Tisztességesen kereste meg, leadózva, spórolva, saját munkájával kaparta össze a házát, hogy ne bérletben éljen, azt becsüljük meg, és ne büntessük. Aki pedig feketézett, pénzt mosott, korrumpálódva szerezte a luxus házára a pénzt, az pedig valóban fizessen. Luxusért mindenki fizessen. Aki szegény, aki hosszú évekig gürcölve, diszkót, éttermeket, luxus utakat mellőzve rakta össze a kis hajékára valót, az nem fog tudni hivalkodó nagy házakat építeni, így aránylag könnyű egy határt húzni, honnan kellene ingatlant adóztatni.

Napokban egy 30 éves kioktatott, hogy ő élni akarja az életét, ezért minden pénzét elszórakozza. Kérdezem; mi lesz vele, ha öreg lesz? Vállat vont; az nem érdekes, ma mindenki így él. Nos, ezektől – teljesen bizonyos, hogy – nem fog az állam ingatlanadót beszedni. És ez igazságos? Nem! Ki, kit fog „eltartani”, kire lehet számítani a jövő nemzedékének? Ki itt a szabad és ki nem?

Mi a megoldás? Van, de ahhoz hosszú kitartó tudatos újraépítése kellene az emberi szellemnek, az értékek, az elvárások, a racionalitás, a humánus gondolkodás visszahozatalával/helyretételével.

(1) „A klasszikus liberalizmus az alkotmányosan korlátozott állam és az egyéni szabadságjogok hirdetője. Az isteni és tételes joggal szemben a természetjogra alapozza az emberi jogokat.”

Itt kezdődtek a bajok, mert semmiféle természetjog nem létezhet (csak a gőgős ember tudatában…), ami kiválthatná az isteni törvényeket/jogot. Az emberiség – csak idő kérdése – minden Istent kikerülő tettének meg fogja látni a negatív eredményét. Most ennél a határnál vagyunk, ha sürgősen nem tesszük rendbe a dolgokat, innen már csak zuhanórepülése lesz az emberiségnek. Az emberi jogokat pedig legjobban az isteni törvények; a 10 parancs és szeretet parancsának betartása biztosítja, minden más csak emberi alkotás, ami ettől jobb nem lehet!

(2.) „A liberalizmus, mint politikai eszme elsősorban az individualizmust, az emberi jogokat, a demokráciát, valamint a szabad versenyes kapitalizmust hirdeti.”5 Az emberi jogok pedig most szenvednek legnagyobb sérelmet; pl. a versenyes kapitalizmus 12 órás munkavégzéseivel, ahol jobban rabszolgák az emberek – s már idegbetegek, depressziósak is –, mint a rabszolgatartó társadalmakban, csak most másképpen hívjuk. Most nem a rabszolgatartó ad lakást, hanem ezért is mi dolgozunk meg, és még a tetejében lebegtetik, hogy majd adózunk is, hátha a kis fizetéséből több marad meg, mint „kívánatos” lenne, pedig nincs többje az átlag embernek (a sok felesleges bóvlit leszámítva), mint 150 évvel ezelőtt, mikor még nem volt divatban a liberalizmus. Igaz pár sehova sem vivő dologgal kábítva vannak; flancos ruhák, „sznobériák”, diszkók, luxus kocsik, okos telefonok stb. de ezek csak az altatás részei.

Az oktatásra gyakorolt hatás: (Csak a vallásra nézve.) Legjobb lenne, ha a szülő /maximálisan a lelkiismerete szerint/ dönthetné el, hogyan, milyen módón és kivel taníttatja a gyerekét vallásra. Ma több ízben is hallhatjuk, hogy állami iskolákat minden előjel nélkül is hirtelen egy-egy egyháznak átadnak az önkormányzatok. Miért? (Magam hittanárként is erősen tiltakozom ez ellen, főleg, hogy tudom, semmit sem lehet végső (transzcendentális) egzisztenciát tekintve annyira elrontani, mint a hitre nevelést!) Felmerül bennem újra a kérdés; hogy hol van itt a liberalizmus, a gyerek és a szülő szabadsága? Azt tartanám isteni liberalizmusnak, ha minden gyereknek teljesen joga lenne, ott és olyan oktatásban részesülni (és ne legyen pénzkérdés), amilyet a szülei hite megkívánnak. (!) Magam sok olyan 16-20 év közötti fiatallal találkoztam, akik hittant kérnek tőlem, és addig hitetlen szülőkkel éltek. Többségükben jó hívőkké lettek. Amúgy ez az egyik legnehezebb és megoldandó probléma, mert a laikus, vagyis a vallástól teljesen független oktatás is baj, meg az eltúlzott, erőszakos vallási nevelés is lehet súlyos következményekkel pl. hitetlenséget vált ki. Gond az is, ha olyan beállítottságú egyén tanít – most teljesen mindegy milyen vallásra – aki csak tanít, mert megbízták vele, de nincs hitéletének csúcsán, csak farizeusi félrehajló feje van. Ezt a gyerekek/ifjak rögtön kiszúrják, és menekülnek, és másodszor hittanra bevinni őket nagyon nehéz. Ez rosszabb, mintha nem is oktatnák a gyereket vallásra. Sok rossz tapasztalattal rendelkezem, és ezért az unokáimat nem engedném bárkinek Istenre tanítani. Nekem a legfontosabb „tantárgy” ami az örök egzisztencia felé mutat, az Istenről való tanítás, ennek megfelelően kellene vele bánni.

Mi és hogyan működik a mai liberalizmus?

Az uralkodó réteg nem mer (s talán nem is akar, mert ez jól jövedelmez nekik) nem liberális lenni, mert rögtön össztűz zúdulna rá; a magukat liberálisnak tartó lapok, média, bankok, pénztőke stb. által. A kormányok, különböző szervezetek, pártok, stb. nyíltan liberálisoknak nevezik magukat, ha nem tennék, egyfajta kiközösítés lenne az osztályrészük, mert az már nem lenne „szalonképes”, vagy világpolgári. Pedig az is benne kellene, hogy legyen a nagy liberalizmusban, hogy azt is „elviseljék” aki nem akar úgymond liberális lenni. Nem?

Most elmondhatjuk, hogy változó erejű erőszak hatása alatt van az, aki másképpen akarna gondolkozni a liberalizmus felől, mert a különböző szinten működő liberális elképzelést rákényszerítették, és így ez sem szabadság! Jelenleg egy erős diktatórikus, nyugat által indított média, tőzsde stb. hajsza folyik ellenünk, azok ellen, akik egy pár dologban el merték mondani, hogy nem minden jó úgy, ahogyan a „nyugati civilizáció” akarja. Szabadság az lenne, hogy mi másként is akarhatnánk, nem? Mi az, hogy nem mondhatjuk ki a fekete-fehér tényeket; hogy ki akar dolgozni, ki nem, hogy mit kell, és hogyan kell rendbe tenni az országunkban?

Mára eljutottunk odáig, hogy a nagy szabadság/a liberalizmus elválasztó lett, amely az embereket ellentétes táborokra osztja. A szeretet és az emberi összenézés, a humánus gondolkodás kihalt, csak könyöklés, erőszakosság, az én érdekérvényesítése maradt, „nekem mindent lehet” jelszóval.

Nem tudom/tudjuk elfogadni az Isten iránti mély elkötelezettségünk miatt sem, az ilyen irányú liberális elveket; melyek szerint az ego mindenek felett, az embernek senki sem parancsol, nincs fölötte transzcendens hatalom stb. Isten tekintélye a földi uralkodókéval lett lecserélve.

A mi AQUILA Pártunk az Isten liberalizmusa szerint működik, és így cselekszünk a honfitársainkért.

Az AQUILA értékrendje szerint most feltesszük a kérdést: rossz-e a liberalizmus?

Ameddig a valós szabadságot és nemes, szabad akarati eszméket hordoz, addig nem. Mikortól szabadelvűség, obcénség, egoizmus képviselőjévé válik onnantól rossz, és nem követendő. Sok minden lehet jó is rossz is; pl. a marxizmusban voltak jó eszmék is, de amit marxisták eltorzítva belőle csináltak, az messze nem volt jó.

Ha valaki nem veri a mellét, hogy milyen hívő, de közben jó ember, magam annak jobban hiszek, abban jobban megbízok, mint a csak különböző érdekek mentén haladó – a damaszkuszi utat sűrűn látogató – vagy simán farizeusi hívőben.

Mi nem kiáltunk ki senkit sem elvetendőnek, sem bűnösnek, csak és kizárólag a tetteivel győzhet meg bennünket erről. Onnantól eldöntendő, hogy kell vele szemben viselkedni, hogy ne legyen ártalmas, romboló a többi ember számára.

Források:
(1) http://hu.wikipedia.org/wiki/Liberalizmus 2012.02.10.

(2) http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/liberalizmus.htm 2012.02.10.

(3) Schopenhauer Arthur: Életbölcselet, Budapest, lampel r. Könyvkereskedése (Wodianer f. és fiai részvénytársaság)

  1. Ma ez megy. Az érdekek akár figyelmetlenség, egoizmus miatt is ütköznek. Nézzünk egy konkrét példát: furcsán „megéltem” egy homoszexuális felvonulást a maga ricsajával, tollakkal, nekivetkőzve, provokatív jellegével. Ugyanis akkor misén ültem, és áldozáshoz készülődtem – mert bocsánat én még merek hinni… – mikor éppen arra haladtak és az az üvöltözés, magukból kivetkőzés – és kontra a templomi misei áhítat, az áldozással, akkora ellentétben volt egymással, ami már fizikailag is fájt. Gondoljuk meg, ezzel nem az ő szabadságuk, hanem az én lelki megélésem szenvedett csorbát. Ez a mai liberalizmus? Ez nem az! Ez már nekem szabatosság, önzés stb.
  2. …persze csak úgy vélik, mert előbb utóbb belefutnak az elkerülhetetlenbe, az Istennel való találkozásba.
  3. Nem ismerem a statisztikákat, hogy mennyi közülük önhibáján kívüli és mennyi, aki tehet erről a sorsáról. De az AQUILA-nak van megoldási javaslata a hajléktalanok emberi életvitelének visszaadására, de ehhez az Ő szabad-akaratuk is szükséges.
  4. Ez nekem különösen gyalázatos, és így milyen „magyarságban” élünk mi? Vagy ők nem tudják, hogy a saját fészkébe senki sem koszol bele? Vagy nem is a fészkük a hazánk? Akkor meg miért nem mennek el, oda ahol jobb? Itt nem árulkodni kellene, nem sérelmezni azt, amit segítségnek akartak.., hanem erkölcsösen, szeretettel megoldásokat keresni, önzetlenül jobban élni, dolgozni akarni stb.
  5. Demokráciáról szóló írás is olvasható a honlapon.

2012. 04. 07.

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.