Magyarországi demokrácia-felfogás…, a megkérdezettek véleménye…
Mit tenne az AQP az emberek jogainak a megvédése érdekében?

Mindig azt hallani, főleg az ellenzéktől és hatásukra külföldről is, hogy Magyarország nem demokratikus ország stb. Mi az AQP-ban állandóan közöljük, hogy minket nem a mai álságos részlehajló demokrácia-felfogás vezérel, nem ezzel a demokráciával foglalkozunk, hanem az isteni erkölcsön, tisztességen, egyenlőségen, egyenlő jogokon és kötelességen alapuló társadalommal, ahol az ember a legfőbb érték. A mi demokráciánk a szegények, elnyomottak védelme.

A napokban egy politikailag kulturáltan neutrális, társadalomtudományi konferencián voltam, nem állhatom meg, hogy ne írjam le a következtetéseket és azokat az észrevételeket, amelyekre közben rájöttem. Nem sok újat hallottam, de ismétlés a tudás anyja, így volt, ami elszórakoztatott.

Volt olyan, ami nagyon is megerősítette bennem az AQP-s küldetéstudatot. Főleg amikor matematikai levezetések kapcsán azt is elmondták: hogy a jövőben (pontosan mikor, az nem hangzott el) nem mehet így tovább a nyugdíj, mert csökkenteni kell több lépcsőben, 80-60% -ig, de nem egyformán. A társadalom ennyi nyugdíjast és ilyen kevés keresőt nem tud egyensúlyban tartani stb. Kissé rémisztő, hogy kivették az Alkotmányból a nyugdíjhoz való jogot és csak adható kategória maradt, mintha ennek az előkészítése folyna.

Tudom, mi az AQUILA Pártban a nyugdíjas élet összeomlása előtti utolsó percekben alkottunk meg egy olyan, új, megvalósítható nyugdíjrendszert – és ezt nagyon sürgősen meg is kellene valósítani –, hogy akik végigdolgozták az életüket, azok ne nyomorogjanak öregen, betegen, csak azért, mert államilag „elverték” a pénzüket. (Ha 20 millió befizetés /ami kijön kamatos kamattal egy átlagfizetésből/ fedez kb. 80 000 forintnyi nyugdíjat, akkor hol a pénz??? Persze tudom, hol tűnt el, és mire, de ezt nem akarhatják az idősek torkán lenyomni.)

Az AQP nem fog ebben részt venni, és semmi szinten sem lehet belemenni, hogy kedvük szerint elvegyék az idősektől azt a kevés megélhetési lehetőséget is, ami az övék! Ahhoz, hogy meg tudjuk tenni a jó irányú változtatást, a lakosság szavazatai kellenek.

Ebben a gondolatmenetemben még három dolgot emelnék ki.

Az egyik az a statisztikai tény, hogy a 65 éven felüli lakosság 96%-a politikailag inaktív, és 40%-a tudatilag, szociálisan is beszűkült, tehát pl. maximum havonta egyszer látogat meg ismerősöket, rokonokat stb. Kérdezgették, miért lehet ez?

Nos, erre a válaszomat magamban tartottam, de most megosztom. Az országot járva nagyon sok időssel beszélgettem. Nagyon meglepő dolgokat észleltünk. Az egyik az, hogy a sok politikai hazudozás végképpen lenyelhetetlen lett a számukra. Olyannyira, hogy nem kommunikálnak! Persze nem vérmes, volt kommunista szemléletűekkel és nem a félrehajtott fejű ájtatos emberekkel kezdtünk el beszélgetni (ez számunkra messziről látszik, ki ilyen), hanem józan, megfontolt, nem gyűlölködő, nem harsogó hazánkfiaival. Ők a mi rétegünk!

Eleinte csak néztünk, hogyha pártról, politikáról hallanak, egyből küldenek is el minket, elfordulnak, nem érdekli őket. Mióta elmondjuk, hogy mi Istennek fogadalmat tett és ezt betartó világi szerzetesi életet élő párt vagyunk, teljes fordulat történt. Ha megállunk egy faluban, az első, aki elolvassa a röplapot, rögtön hoz magával oda több embert, és kérdezgetnek. Például egy 70 éves asszony megveregeti a hátamat:
– Igen, ez kell, hiszünk Önöknek, de ugye nem fognak később sem becsapni, mint a többiek? – mondja. Nos, itt a lényeg, itt a válasz a passzivitásra.

Elég lett a hazugságból, a csalásból, az emberek megtévesztéséből. Nem akarnak az emberek több szélhámoskodást, korrupciót a társadalom életében. Én nem csodálkozom azon, hogy a lakosság nagy része nem akar szavazni, mondják, nincs kire.
– „De itt vagyunk, látják, fogadalmi gyűrű van a kezünkön (15 éve!), nem hazudunk.” – válaszoljuk nekik.
– „Mikorra lesznek ütőképesek, hogy tudjanak is valamit tenni?” – kérdezik.
– „Ha nem támogatnak, akkor soha, pénzünk nincs, csak a meggyőzés működhet.”

Támogatni kell az újat, aki már egyesületi működésének 13,5 éve alatt megmutatta, mennyire tiszta és önfeláldozó. Minket kell támogatni, nem a felmelegített/újraszerveződött pártokat, ahol csupa régi arc forog új köntösben. Ők azt már bemutatták, hogy mit várhatnak el tőlük!

A másik hangsúlyos kérdés: Hogy lehet szubjektív vélemények alapján objektív társadalomtudományos véleményt alkotni? Maguk a konferencia előadói is elmondják, hogy az emberek véleménye a kérdőívek alapján is több mint érdekes. Miről is van szó?

Kiderül, hogy ha olyan embert kérdeznek meg, akinek a pártja most van hatalmon, akkor minden szép és jó, és dübörög a demokrácia. Ha pedig a hatalomból kiesett ellenzékiek támogatóit, szimpatizánsait kérdezik, akkor számukra nincs demokrácia, szinte az összes kérdésre negatív válasz érkezik, sőt ezt a véleményt külföldre is viszik, a média is felkapja.

Nos, nagy kérdés: most van demokrácia vagy nincs? Ki állapíthatja meg? Mi is benne vagyunk ebben a rendszerben, így mi sem vagyunk autentikusak. Igaz, bennünk nincs semmiféle gyűlölet, sem hatalomvágy, csak sokkal jobb országban szeretnénk élni, s ezért tenni is akarunk.

Lehet, hogy el kell fogadni: a demokrácia sokszor nem ténykérdés, hanem ahogyan érzik/vélik az emberek, tehát emóció is? Viszont óhatatlanul vannak olyan tények, amelyek emóció nélkül is megmutatják, mennyire demokratikus egy politikai csoport, kormány.

Az AQP tapasztalata alapján ilyen tények a következőek: országos szinten egyik napról a másikra, nem igazolható módon, hogy miért – csak úgy háttérben, anonim módon –, vélhetőleg felsőbb utasításból lemondják a riportunkat!

A saját kerületünkben, több mint 15 éves politikai betartást „élvezünk” olyan szinten, hogy soha egy helyi TV-riportot sem lehetett velünk készíteni. Mikor kiemelten közhasznú egyesületként heti 70 gyereket tanítottunk ingyen, ennek a mai garnitúrának nem lettünk fontos szervezetté /de egy táncegyüttes az igen!/. Tőlük soha, semmiféle támogatást sem kaphattunk! A kerületünkben a most ismét hatalmon lévők /ugyanazok/ egy szót sem „engednek” rólunk szólni, és ez 14 éve így van! Ha azt nézem /ez országos szintű tapasztaltunk/, hogy az emberek nem merik magukat képviselőnek jelöltetni, mert pl. ha tanár vagy hivatalban dolgozik, fél, hogy kirúgják stb., nem sorolom tovább, ezek nem érzelmi kérdések, hanem súlyos, antidemokratikus tények.

A harmadik észrevételem: milyen érdekesen működik az emberi psziché. A 2010-es választásokon a lakosság kb. 64%-a vett részt. 2012-ben a megkérdezettek kb. 67%-a emlékezett arra, hogy szavazott. Sok oka lehet ennek a szelektív memóriának. Lehet, hogy ezek az emberek akartak volna szavazni, de nem volt elég inger ahhoz, hogy el is menjenek, nem motiválta őket annyira egy párt sem? Lehet!

A kérdés, amit eddig nem tudott senki sem megoldani: a kiábrándultakkal mit kellene tenni? Ekkor tragikomikus érzésem támadt, mert nekem a válaszom nagyon egyszerű, csak merni kellene kimondani: abba kell hagyni a hazudozást, a nép hülyítését, lenézését pl. azzal, ahogy egy kis fával, vacsorával, táncolgatással, lovon üléssel, némi pénzzel stb. megveszik a szavazatát.

A politikai korrektség fogalmát /rég letűnt fogalmát, ami talán eddig alig volt a történelemben/ fel kellene találni, vagy visszaépíteni a mindennapokba, és akkor megjönne a rég eljátszott bizalom is.