Legutóbb Jász-Nagykun-Szolnok megyében voltunk, szórólapunk nyomán visszahívtak minket, és megalakult egy helyi csoport is. Egy nagyon pozitív és nagyon negatív találkozás részesei voltunk ezen pártkörút során. Amíg a célponthoz értünk, több helyen megálltunk szórólapozni, az egyik helyszínen egy férfinak és a nejének a gyűlölködő reakciójából, valamint egy helyi csoporttal való beszélgetésből pár mondatot megosztok Önökkel, kedves magyar elégedett, vagy elégedetlen embertársaim.

Az egyik helyi piacon a már pakoló vállalkozó /és neje/, aki, mint elmondta, a helyi iparkamara egyik oszlopos tagja, fél órát üvöltött velem a pártunk miatt. Egy éve járjuk az országot, eddig még – úgy 95%-ban – kedvesen fogadtak és örültek nekünk, néhány ember volt csak, aki beszéd nélkül elutasító volt. De ezt, amit tegnap éltem meg, még elképzelni sem tudtam volna, hogy ennyire gyűlölködő, rágalmazó, elutasító, mértéket és igazságot nem ismerő, ennyire elvakított embertársak élnek ma hazánkban. (Tudtam, egy oszlopos kormánypártiba futottam bele. Megvallom, tudtam, nem egyformák, de ilyennek azért mégsem gondoltam őket. Nekem teljesen szektás vonás volt, hogy bármit mondok, süket fülekre talál, és csak üvölt, és csak szajkózza a magáét, a logika nem hat rá.) Társaim megkérdezték: miért nem hagytam ott egyből?

Kettő okom volt rá: az egyik az, hogy kíváncsi voltam, az emberi elvakultságnak és gyűlölködésnek hol az alsó határa, most gondolom, megtaláltam, a másik ok pedig az, hogy amikor el akartam menni, állandóan utánam üvöltötte, hogy meghátrálok, elfutok, mert most nem tudok neki válaszolni. Hiába mondtam, hogy nem vitaképes, nagyon elfogult, bármit mondok neki, mint egy szektás, süket rá, csak a magáét hajtogatja. Így fél órát tartott ez a vircsaft a piacon, amelyből csak részleteket közlök.

Mit is mondott ez a „józanul gondolkodó” úr: Miért most kellett nekünk, a senkiknek, megalakulni, mikor nekik (vélhetőleg a ma hatalmon lévő pártnak) most jól megy, mi bajom nekem most velük, mi bajom a KDNP-vel? Mielőtt szólhattam volna, üvöltözni kezdett, hogy én belefojtom a szót – még nem is szóltam! –, minket az MSZP hozott létre, hogy züllesszük szét őket. Csapkodta a lapunkat (bele sem olvasott, ergo ismerte a nevünket!), és üvöltözte, hogy amikor ez a kis senki, alig egy ezrelékes párt megalakult, azt ellenük tette. Mondtam, amíg túl nem kiabált:

– Minket senki más nem hozott létre, mint Isten – cinikusan röhögött, ugye egy keresztény pártnak, aminek ők magukat nevezik…, logikus reakciója ez Isten nevének hallatára… – , és a szegény népért vagyunk. Amúgy miért félnek tőlünk, ha tetteikben minden ok? Visítva válaszolt:
– Itt nincs szegénység, ez hazugság! (?!) Mikor a 3 millió szegényről beszéltem, tagadta, azt mondta, hogy ő dolgozott a szociális osztályon is, itt senkinek nem kellett a segély. Kérdeztem:
– Az, aki most maga mögött éppen kukázik, az nem szegény?
– Ja, ez senki, azok lusták, akik kocsikkal járnak segélyért. (Nos, valakik mégis járnak segélyért? Össze-vissza beszélt, ezek mondják magukat kereszténynek? NÉVLEG azok, mi pedig a valóságban vagyunk azok, hát ez is a konfliktus oka, ez is a különbség!)
– Könyörgöm – mondtam – ők is olyan emberek, mint maga.
– Nem – kiabálta – azok a használt ruhákat is csak azért hordják el, hogy azzal fűtsenek.
– Igen? Szóval nincs tüzelőre pénzük?
– De van – mondta ő –, ők ilyen haszontalanok.
– Uram! Önnel nem lehet beszélni, percenként meghazudtol, és nem mondhatna ilyet embertársainkra. Nem lehet általánosítani, magyar nemzetiségű embereknél is sok a szegény nincstelen, éhező, mindenkinek lehetőséget kell adni, segíteni kell. Válasza erre az volt, hogy miért éppen most hőbörgünk itt, miért éppen most alakultunk meg, amikor az országban minden rendben van (?!), mi a cél, ki küldött engem ide hőbörögni.

Közöltem, hogy Isten, és Ő tudja, miért most alakított meg minket.
Végül is otthagytam, eleget tapasztaltam. Bevallom, kissé remegtem a méregtől, nem hittem volna, hogy ennyire meg lehet valakit butítani egy párt által (de ez más pártokkal is így van, főleg, ha nem ésszel, hanem emocionálisan kötődnek az emberek). Később végiggondolva ez egy előre tervezett, megbeszélt akció is lehetett – aki találkozik velünk, az elintéz minket, megmondja a magáét, vagy valami hasonló…–, mivel pár hete TV-s szereplésem is volt azon a környéken. A „csendes” szavú férfi el sem olvasta a lapunkat, csak ránézett a névre, és üvöltött. Valami nagyon fájhat nekik a SAS miatt…!

Mi ezt jó jelnek vesszük.
Ha nem hinnék Istenben, ha nem tudnám, hogy nem a magunk akaratából vagyunk, hanem az Övéből, akkor ilyen embereket hallva abbahagynánk az egészet. Nagyon nagy baj van, főleg a fejekben. Sajnos – míg Isten másként nem dönt – ki kell tartanunk, mást nem tehetünk.

Az alábbi idézetet erre a fent leírt „keresztény” viselkedésre írom. Ferenc Pápa mondta forrás: „Nincsen abban semmi baj, ha a vallás párbeszédet folytat a politikai hatalommal, baj csak akkor van, ha behódol előtte és titokban összeszűri vele a levet.” Mi ezt nem tennénk, mert csak egy Urunk van, és az Ő gyermekeit = az összes embert (ha hagyják magukat) kellene jobb, emberibb körülmények közé emelni, ez pedig megalkuvásokkal nem megy.

Ferenc pápa uo. „… mennyi gyönyörűségem telne egy olyan Egyházban, amelyik szegény és a szegények javát szolgálja”. Magunk meg hozzátesszük, az Istennek is mennyi gyönyörűsége lenne, ha egy olyan ország jönne létre, ahol az emberek nem egymás ellen, hanem Istenre nézve, közös szeretetben egymásért élnek. Gyönyörűség lenne az az ország, amely így élne, és ennek mi vagyunk az egyik eszköze, mert reméljük, van több ilyen ember is – mint például a most alakult helyi pártcsoport –, és a kezünk egybe kapcsolódik a szolgálatban.

Most jön az a rész, amikor kedves, tenni akaró emberekkel beszéltünk, akik valójában rettenetes tapasztalatokról számoltak be nekünk. Nem merek neveket írni, mert ebben az országban – tapasztaljuk, félni kell – nem merem kiadni azokat, akik elmondták és az országban folyamatosan elmondják az alábbiakat.

Konklúzió: Ők – igazán szuper emberek – velünk fognak tartani, meglátták azt, amit tenni akarunk. Nagyon köszönjük Istennek is, hogy hozzánk vezényelt ilyen embereket. Reméljük, hogy a jövőben egyre többen lesznek olyanok, akik felismerik ennek a pártnak a lényegét.

Megvallom, most is azt éreztem, amit az első beszélgetés után, csak teljesen más okokból. Akár depressziósak is lehetnénk – ha nem lenne Isten velünk – attól, amiket hallunk, amiben a népünk él. Mi eddig egy isteni búra alatt éltünk, a magunk meditációs kis életében. Most azt is meglátjuk, amit eddig nem, hogy itt ebben az országban a korrupció túlnőtt mindenen. Nem állította meg senki, sőt csak növekszik, már mindent befed a csalások sorozata. Ez nem mehet így tovább, mind el fogunk pusztulni. Higgyék el, iszonyatos baj van. Jobban elterjedt és kb. annyira kiírthatatlan, mint a parlagfű. Károkozásban azonban össze sem hasonlítható a korrupció a kis növénnyel.

Pár példa, melyet vidéki városokból, falvakból gyűjtöttünk, reméljük nem 100%-ig van így, mert tudjuk – és ez a remény –, vannak becsületes kivételek is:

• Ha orvoshoz mennek a betegek, ahhoz, hogy szóba álljon velük, vagy elküldje őket vizsgálatra, rögtön zsebpénzt kell adni. A vidék nem olyan, mint Budapest, hogy a beteg el tud menni másik orvoshoz, ott nincs rá lehetősége, mert nincs pénze utazni, vagy annyira beteg stb.
• A munkahelyeken – amit az állam pár hónapig támogat, hogy legyen munkája az embereknek… – regisztrálják őket, de a valóságban nem dolgozhatnak ott, csak azért, hogy csöndben legyenek, havi 5-10.000 forintot adnak nekik –, de nem dolgozhatnak. Így nincs több valós munkahely, csak papíron! Ezt nem lehet nem látni, mi mindent ellenőriznénk. A cég vélhetően felveszi a támogatást – különben minek tenné? –, még ha ki is fizeti a munkások után a járulékokat, a regisztrálással és az állam felé való elszámolással havonta min. 30 000 forintot nyernek fejenként az ilyen csalások útján.
  

• Az üzletekben, irodákban nem, vagy csak alig fűtenek, ha a dolgozók betegek, elbocsátják őket stb. Ezek a csalások egy kis – le nem fizethető – ellenőrzéssel egyből lebuktathatóak lehetnének.

Más városból a végtelen korrupcióra pár példa: egy konyháról a nők pl. a melltartójukban viszik ki a nyers húst, egy élelmiszergyárban a készterméket mérő mérlegre rááll valaki, hogy a súlykülönbözetet majd ellophassák, vagy a gázolajat a falba fúrt csővel szivattyúzzák ki éjjelente, amit belül egy képpel fednek le.

Pályázatok: mindegy hogy EU-s, vagy nem az, kinek írták ki, kinek nem, a pénz nagy részét elveszik a vámszedő csalók, és nem jut el a célig. A korrupció az egekig ér! A javaslatunk továbbra is az – ami a programunkban olvasható –, hogy ne legyenek kiírt pályázatok – mert most nem elég erkölcsös hozzá a társadalom. Látható, ami sok kézen megy át, és ez tapasztalható szinte mindenütt (tisztelet a kivételeknek), abból mindenki elvesz valamit. Ez pont olyan, mint amikor egy liter olajat egy nagyobb csövön folyatunk 1 km-en át, és a végére semmi sem érkezik meg, mert elfogy. Nos, ilyen a pályázati pénzek sorsa is.

Nézzük meg, mi az eredménye a romákat felzárkóztató, a drogprevenciós, vagy a hajléktalanokat támogató stb. pályázatoknak. Semmi! (Ötleteink a programunkban találhatóak, megoldást jelentő javaslataink vannak!) A beszámolókban megszépített eredmények találhatóak. A valóságban azonban ezen kezdeményezések eredmény nélküliek. Javasoljuk, érjük el, hogy amit kapunk az EU-tól, az egy az egybe menjen az államadósság csökkentésére. Majd ha beruházásra kell a pénz, akkor az illetékes szaktárca egyenesen odateszi, és ők maguk közvetlenül ellenőrzik is a folyamatot. A cél az, hogy a pénz rögtön, közvetítők nélkül, egyenesen a helyszínre jusson. Szigorúan, ha kell, retorzió alkalmazásával kell mindezt ellenőrizni. Míg az emberek egy része korrupt – főleg akik olyan helyen dolgoznak –, addig nem lehet más tenni.

Ez sajnos az egy éves országjárási tapasztalatunk eredménye, amit hosszasan közölhetnénk, mert mértéke elképesztő. Látható, szinte mindenki, aki teheti, akinek nincs elég erős erkölcsi érzéke – és úgy látszik, ez rohamosan gyengül – a maga szintjén csal, lop, korrumpál és korrumpálódik.

A cél olyan emberek megkeresése – mert hála Istennek ilyenek is vannak! –, akik nem ilyenek, vagy ki kell őket nevelni, hogy éljék meg, ismerjék az erkölcsi normákat. Olyan emberekre van szükség, akiknek a fejükben, szívükben rend van, akik visszahúzódtak (egyelőre!) ettől a rettenetes világtól, őket kell elővenni, és csatasorba állítani a sötétség ellen. A pártoknak nem tömeget kellene gyűjteni, akik majd hatalomra jutva jól megszedik magukat, hanem az országot menő becsületes, nem korrumpálható embereket. Ők, igaz, kevesen vannak, de vannak, csak így lehet egy párt hiteles. Másképpen nem. Különben mi lesz az országunkból, a világból? Ezt a negatív folyamatot meg kell állítani. Olyan emberek, pártok nem fogják tudni megtenni, akik zsarolhatóak, mert benne voltak valamilyen ügyletben.

Az AQUILA tisztakezű, így lassan, szisztematikusan, okos módszerekkel – ha mögé áll a józan nép, akkor, de csakis akkor – meg tudná állítani a korrupciót, mert nem piszkolódott be semmitől sem. Lehet, hogy ezt ismerik fel azok, akik üvöltöznek velünk. Nem baj, akkor minden rendben van, jó úton járunk!