A TV-adókon elkeseredve és megdöbbenve hallgattam a szónoklatokat, és véleményeket, de főleg a mondandó hiányát és az emberi butaságra alapozott frázisok pufogtatását.
Megvallom, mint a bejegyzés alatt lévő AQUILA Párt elnöke – jogos kíváncsisággal rászántam az időt és leültem, hogy szembesüljek azzal, a hatalmon lévők vagy erre várók, mit mondanak, mit ígérnek stb. – akármelyik vezérszónokot hallgattam, mindenhonnan csak azt érzem; ez nem megoldás, csak a hatalom kell, nem lesz így jó. A megszólalók nagy részénél nem a nép, nem az ország érdeke volt a lényeg. A mindent elkenő liberalizmus, a túlzó nacionalizmus, a külföldi tőkét és a fekete fehér színeket nem ismerő, maszlagot hordozó, nagy hangon elmondott üres fecsegések halmazának hallgatása elkeserítő volt.
Eddig azt hittem, az új csoportosulás – akik a hatalmon mellett kivonulók után a legtöbben voltak – rivális lenne nekünk. Megnyugodtam: nem, ez semmi, csak a levitézlettek, de hataloméhesek új tömörülése, maguk visszajuttatása a tűz köré. Szerintem ennyi! Megoldások helyett a szokott semmi, a hangzatos, visszhangzós szövegek hangzottak el. Nem tudtam meg, miért kellene leváltani az egyiket (akikkel szintén nem vagyunk elégedettek, mert mi nagyon sok mindent másként tennénk, lásd a közeljövőben megjelenő kb. 40 oldalas részletes AQP programot), és miért lenne jó visszahozni a másikat (akik csak romboltak, adósságokat halmoztak fel, a megszorító intézkedéseket hajtották végre).
Nem hangzott el ezen a szívszorító és a nemzet lényegét legjobban megmutató ünnepen az, ami rámutatna arra, hogy valóban, hathatósan váltanunk kellene.
Nézzünk vissza: mi a Habsburgoktól kiindulva szinte mindig valakiknek a csatlósaként voltunk jelen. Mintha olyan lenne ez a nép, amely teljesen önbizalom hiányos, és a világ borzalmai elől hol az egyik idegen kézbe kell kapaszkodnunk, hol a másikba. Úgy tűnik, mintha a magyar nép nem lenne kiteljesedett felnőtti öntudattal. Persze mindig mindenkivel rosszul jár, és eleinte mindenkinek meg akar felelni – most is ez van – és amikor már a kínjai elviselhetetlenek, akkor lázad. Joggal lázad.
8 éves voltam, és most is – belülről, soha el nem haló hangon – hallom, ahogy a rádióból sugározzák a szívet szaggató rimánkodást, a segítségkérést, ami nem jött! Pedig a rádiónkeresztül előtte évekig lázítottak. De amikor tenni kellett volna, a nyugat magunkra hagyott! Küldött sárga sajtokat, meg teherautókat, amivel menekülni lehetett a saját hazánkból, nos ennyit bírtak tenni! Szánalmas! Azóta nem hiszek nekik sem, senkinek sem, csak egyedül Istennek, ő még soha nem hagyott el. A magyar népnek, amely mindig valakinek a kezébe akar csimpaszkodni, itt van a megoldás; arccal az Isten felé. Az Ő törvényét és parancsait követve meg fogunk – mint nemzet is – menekülni. Ébresztő, végre már Felé kell fordulni!
Mi az AQP tagjai nem szeretnénk ezt az új lázadást megélni. Nagyon nagy az országban a nyomor, sokan éheznek, és nincs mit veszteniük, félő, hogy alul már izzik a parázs, félő, hogy nem mesze van a lángra lobbanás. Ne várjunk meg egy újabb 56-ot! Jogos volt, de nagyon sokan haltak meg, és mennyien szenvedtek utána is. Ésszel, hazugságoktól mentesen, fekete – fehéren cselekedve (pont úgy, mint a SAS-ok), tehát a szürke szint, a megalkuvásokat nem ismerve kell az országot tovább vinni. Fel kell tárni, mi az, ami rossz, mi az, ami jó és kérlelhetetlenül a jó felé kell menni. Nincs olyan, hogy jó az, ami nyomort, könnyeket hoz! Ezt csak be akarják a nemzetnek magyarázni. Például nézzük meg alaposan, mennyit nyertünk újabb kapaszkodásunkkal, az EU-s tagságunkkal, és mennyit vesztettünk vele! Pártatlan, nemcsak liberális elemzőkkel ki kellene mutattatni mennyi hasznunk és kárunk volt ebből a szövetségből/tagságból. Ha kivágatott almafákat, szőlőket, a bezáratott cukorgyárakat stb. nézem, pusztítás volt, Mellé kellene rakni azt is, volt-e, vagy mekkora volt a növekedés, meg azt is, hogy tagság nélkül mekkora lett volna. Mellé kellene tenni, van-e szabad döntése az országnak, vagy zsarolások alatt roskadozik. Ezt akartuk? Így akartuk? Magam nem hinném. Ha valakik – különböző okok , érdekek miatt – így akarták, és nekik most is ennek a folytatása lenne jó, azon a magyar népnek el kellene gondolkoznia. Hosszú távokban kellene gondolkozni.
Magam nem vagyok megalkuvó, sem liberálisoknak megfelelő komfortos ember, engem szeretni vagy utálni lehet, középút ebben nincs, de ezzel így jár mindenki, aki csak a fehéret és a feketét ismeri. Nem kívánjuk elkenni a bajokat, problémákat, szembe fogunk velük nézni, mi felfogjuk a kígyót emelni a földről, hogy bottá válhasson. Itt tabula rasa kell. Nem megoldás a 4-8 évente való politikai vetésforgó használata. Mitől lennének most jobbak, okosabbak, szavahihetőbbek, mint előtte voltak azok, akik már leszerepeltek? Mitől hihetnénk nekik jobban? Maximum, ami elhangzik tőlük az a hatalom mellől való kiesés feletti – kevéske – elgondolkodás (mert talán ürülnek a kasszák…), hogy mit tudnának tenni, hogy a nép ismét visszavigye őket, hogyan juthatnának vissza.
Van még másfél évünk, és úgy tűnik a kampány már beindult. Dolgozni, akarni, összefogni kellene a hazáért. Helyette már évtizedek óta az megy; hogy „mondjon le…….” ide behelyettesíthetjük az éppen aktuális neveket. Nem azt keresik mi közös, hanem mi az, ami elválaszt. Nos, pontosan így működik az ördögi erő, és hazánkban ez most a domináns viselkedés, az egyik oldalon a gőg, a megszerzett hatalom maximális kiélése, a lenézés, mások érdekek mentén való megtévesztése, a hazudozás, külföldre futkosás, lobbi hazánk ellen, és a nép félrevezetése. Minden megy itt, és eközben a magyar nép egyharmada nyomorog, éhezik, fázik. A felelősség, hazánk valódi szeretete, a nép tisztelete – szerintünk – abszolút hiányzik.
Mi ezt nem akarjuk! Programunkból kiderül, mit akarunk mi. Ha megjött a végleges AQP bejegyzés, amin már több, mint 10 hónapja dolgozunk, azonnal elérhetővé tesszük mindenki számára. Reméljük, ez minél hamarabb bekövetkezik és nem a választások előtti hónapban lehetünk hivatalosan párttá, mikor már a következő ciklusra semmi esélyünk sem lenne.
2012. 10. 28.