Katolikus keresztény pártként eddig nem kívántunk ezzel az egésszel foglalkozni. Ha akarnak ebben a pártok részt venni, mint láttuk őket a vonulók között, tegyék, közünk nincs hozzá, az ő dolguk/bajuk, nekünk mindegy. Ami nem hagyhat minket közömbösen az alábbi képen látható jelenet. A fotókat, a videófelvételeket az Index közölte.

Nem értjük, erre miért van szükség. Most nem kívánok tanulmányt írni a homoszexualitás okairól, jellegéről meg erről a sajnálatos divathullámról.

Viszont nem látom igaznak azt a törekvést/elismertetési akaratot, hogy ők ugyanolyanok, mint az, aki nem az. A hetero nem fog felvonulni, és nem fogja rázni magát, nem fog obszcén jelenetekkel végigvonulni a fővárosunk utcáin. (Tudok olyan homoszexuálisról, aki ezekben az órákban dolgozott, vagy csendesen festményt festegetett, s az ilyenekkel semmi bajunk.) A hetero ember nem fog (de sok homoszexuális sem) egy vallást sem ilyen módon, mint a képen látható, megsérteni. Itt csak 4 dolgot sért meg: a hazáját (Nagy-Magyarországot), az Egyházat/a papjait, a magyar népet, és a nemiséget (amiről itt is egyfajta negatív véleményt alkot). Ez a megjelenés, ez a stílus önmagáért beszél, önmagát és az életét minősíti, és ezzel saját magukra ütötték rá a bélyeget, ezzel ártanak a sok normálisan viselkedőnek is.

Itt teljes ellentmondás van a látottak és a sok „kesergő”, őket el nem ismerő stb. szövegek között. Ha ez „normális”, akkor miért kell irritáló módon felvonulni, úgy üvöltözni, mint egy sakál, miért kell ez embereket bosszantani. Hetero életvitellel nem szoktunk ilyet tenni.

Sajnos látható, ebben nagyon is benne van a liberális politikai vonulat is. Van olyan, aki érzi magában ezt a hajlamot, mint pl. ahogyan vannak nimfomániás nők is, de ők nem mennek ki ezt hirdetni, főleg nem úgy, hogy más tisztességes emberek hovatartozását, hitét megbántsák. Úgy gondolom, nekünk „sima”/normál magyaroknak is vannak emberi jogaink, és szabadságunk (legalábbis remélem), ezzel ki törődik? Ezt, amit láttunk, nem lehet kitüntetni, a „csak azért is” viselkedés nagyon is jellemző, viszont taszítást szül.

Magam – mint az AQP elnöke – elmondhatom, több mint két évtizede felnőtteket tanítok, és láttam a tanítványok között pár homoszexuális embert is. A saját véleményem az, hogy kivétel nélkül mind lelkileg sérültek voltak. Apjuk, anyjuk, rokonaik révén, vagy neveltetésük ilyen volt (nem is volt), számomra elszomorító és sajnálatos félénkség, túlérzékenység volt tapasztalható az ő esetükben. Jellemző volt azonban – főleg ha többen közülük összefogtak – valami meg nem magyarázható, hirtelen előjövő, agresszív viselkedés is, amely a mostani felvonuláson is nyomokban látható volt. Tudom, segíteni kellene (de csak akkor, ha ebben nem boldogok, és/vagy akarják, kérik), de ez a viselkedés a másik hitébe való otromba belegázolással nem működik. Kijelentem, ezzel nem lehet elérni semmit sem.

Nem tudom, hova tart ez a társadalom, mert homoszexuálisok visszavetíthető időn belül mindig is voltak, de eddig nem vált divattá. Egyre lesz jó ez a jelenség, hogy a népesség túlszaporodását meggátolja.

Végezetül egy versrészlet jutott az eszembe…