Emberi jelenség az emberi faj szellemi szétszakadása?

Pável Márta
2015. 05. 01.

Lehet, hogy sokaknak irritáló lesz az, amit leírok, de a lelkiismeretem miatt kénytelen vagyok megosztani a felismerésemet/aggodalmaimat erre az egyre jobban feltűnő jelenséggel kapcsolatban. Tudom, ezzel sok szemforgató, liberális és szellemileg vak ember érzelmeit a gyűlöletig felkorbácsolom, de állok elébe.

Mire is akarom a társadalom szemét/figyelmét rányitni? Nem is kell különösen éles eszűnek lenni ahhoz, hogy valaki észrevegye azokat a nagy különbségeket, amelyek mára az emberek között az ember szellemisége, igényes élete, célja vagy céltalansága mögött van. Az ember az erkölcsiségének, intelligenciájának megfelelően viselkedhet úgy is, hogy fegyvert ragad, vagy épp úgy is, hogy szeretettel megsimogat.

Csak pár példa hazánkból; egy kábítószeres, diszkóban rángatózó fiatal szókincse jó esetben 500-1000 szó körül van, míg egy cizelláltan nevelt fiatalé akár 4-6000 szó is lehet. Vagy a TV-műsorokat kedvelők szintje szerint; vannak olyanok, akik már be sem bírják kapcsolni a TV-t a műsorok végtelen primitívsége és igénytelensége miatt (pl. sokszor szerepel az a futatott celeb, aki erkölcsileg az emberiség legalján van…), s vannak, akik naponta Győzike- és egyéb valóságshow műsorokon élnek. Vannak, akik évek óta könyvet sem vettek a kezükbe, és ha a magasabb filozófiai, teológiai, fizikai stb. tudásról beszélünk nekik – persze önvédelmünk miatt nem sűrűn tesszük… – csak néznek ránk, mintha nekünk lenne valami bajunk, s nem nekik.

A világban sem jobb a helyzet, sőt helyenként sokkal rosszabb. Nézzük meg Afrika, Indonézia, Dél-Amerika stb. egyes részeit (nem mindenkire érvényes, de a többségre igen), a legelemibb tisztálkodási dolgokat sem ismerik – s most áramlanak Európába… – tudásuk, szakképzettségük, általános technikai intelligenciájuk fel sem érhet egy átlag európai tudásához. Viszont ők vannak többen, és nem is akarnak beilleszkedni egy pl. európai kultúrába. (Ez olyan, mint az országok beszivárgásos elfoglalása.) És akkor nem beszéltem még azokról, akik valami vallási behatás, vagy szektás őrület alatt állva nem tudnak gondolkozni, de fanatizmusok miatt ölni is képesek.

Ezekből a dolgokból nagyon rövid időn belül – kb. 50 év – tragédia lesz. Mi nem dughatjuk fejünket a porba, és nem intézhetjük el a dolgokat cinikusan, mert a többség, aki nem ismeri fel emberi lehetőségeit és nem is akar fejlődni, viszont élni akar, helyet foglal, sőt ha kell, gyilkolhat is. Nincs a földön olyan fellegvár, ahova el lehetne a szellemileg, erkölcsileg elitebb, az életének igazi célját felismerő rétegnek menekülni. Akkor nem marad más – de semmi más… -, mint felismerni a helyzetet, és segítőleg sürgetően feléjük fordulni. Persze nem biztos, hogy sikerül, mert nem valószínű, hogy akarják a segítséget, erre hazánkban is több példa van.

Mint hithű keresztény elemzem (csak másodsorban pártelnökként) a dolgokat. Tudom, de legalábbis sejtem, milyen magas szinten élhetne az ember. Pl. Prohászka sorai „Az ember úgy szolgál Istennek, hogy megy a magasból, megy a mélységbe, tükröz márvány templomot, technikai csodákat, nagy hajókat visz a hátán. De megy, megy, és főleg az égből veszi fényeit és színeit. Add nekem a kegyelmet, hogy én is olyan legyek: Hegyből jöjjek, nagy hitből, és mélységbe menjek, és legyen bennem a győzelmes, szolgáló lelkület.”
http://www.ppek.hu/konyvek/Prohaszka_Ottokar_Legyetek_vilagito_emberek_1.pdf 17.o

Ez ég és föld; ami lehetne, és ami ma van. Nem szabad feladnunk, nem ezért vagyunk emberek. Most úgy tűnik, egyfajta negatív mutáció jön létre ahhoz képest, ami lehetne. Félő, hogy az emberi faj belátható időn belül kettéválik, és egyik fele sem fog szót érteni a másik felével, nem lesz közös érdeklődés, cél, kultúra stb., ezt nem szabadna megvárni.

Gondolataim bizonyítására az alábbiakat idézem:
„A fejlődés Teilhard szerint az isteni szeretet energiának az anyagi valóságot egy transzcendens központ irányába rendező lendülete, egy „felfelé mutató tudathullám” [4], ami nem lehatárolt létszférákon (mozgásformákon) belül, nem csupán a társadalomban vagy az élővilágban valósul meg, hanem a világegyetem egészében.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pierre_Teilhard_de_Chardin

Ez egy nagyon magas szintű megközelítés. Nem szeretném azt mondani, hogy Teilhard itt egy kissé jóhiszemű/naiv, mert ma azt tapasztalhatjuk, nemcsak felfelé irányulnak a tudathullámok, hanem erőteljesen lefelé is.

Nagyon nehéz hitetlenül kikapaszkodni a valós emberi lét peremére. Szerintem egyedül szinte lehetetlen (Jézussal viszont igen), mert az már a transzcendens világgal való összejátszás lenne, amire nagyon kevesen képesek. Csak bizonyos közvetítők/ jó mesterek/lelki vezetők által teszik, akiknek vagy hisznek, vagy nem, attól is függ mennyire hiteles az illető. Az ideális az lenne, ha a vallások képviselői arra ösztönöznék az embereket, hogy igazi létük okát éljék meg, de ehhez igazi vezetőnek kellene lenni, és olyannak, aki nem áll a végtelen Isten és az ember közé, hanem elvezeti őt Hozzá. [1]

Kérdés, akar-e az ember erőfeszítéseket tenni, hogy kiszabaduljon csak az anyagi érdekeltségéből. Addig, amíg nem ismeri fel léte okát, célját, nem hinném, hogy megtenné. Az olyan nagy, kitűnő elméknek – mint alább idézem – ez természetes, csak az a baj, hogy a többség meg sem érti, miről beszél.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pierre_Teilhard_de_Chardin „Előtte: rá vár az erőfeszítés, hogy uralmába vegye és egyszerűbbé tegye saját természetét; mögötte pedig: könnyű ráhagyatkozás erőinek fizikai és erkölcsi szétesésére. Ha előre tart, a ’jóval’ találkozik: számára minden már szellemet jelent. Ha visszacsúszik, csak ’rosszat’ és anyagot talál a lába alatt.”

Teilhard de Chardin szerint (és szerintem is) „a világegyetem célja nem más, mint az abszolút tökéletesség”.(uo.) Egyik nagy baja a mai társadalmaknak – s elmondható, hogy ez világjelenség –, hogy ezt nem ismerik fel, és az egész médiát, az oktatást az ellenkező irányba viszik. Mintha direkt akarnák az emberi faj zuhanását. Az igaz, rövidtávon így könnyebben lehet rajta uralkodni, de ez olyan, mintha valaki irgalmatlan gyorsan növő fákat, bokrokat ültet, majd rádöbben, nem lehet tőlük megszabadulni, megfojtanak mindent.

A másik szellemi óriástól, a legnagyobb magyar gondolkodó, szentéletű Prohászka Ottokár gondolaiból is idézek.
http://www.ppek.hu/konyvek/Prohaszka_Ottokar_Legyetek_vilagito_emberek_1.pdf 16.o. „Az Úr Jézus nem azért állított bele a világba, hogy csak minél előbb meghaljunk, hanem, hogy élvén, fölfelé iparkodjunk. Adott nekünk s akar gondolatokat, melyek szárnyalnak és szellemiek. Azt akarja, hogy az öntudat, mint a pacsirta a ködön át, felfelé, a tisztább érzésekbe fúrja magát.”

Ez a szellemi cél mára szinte köddé foszlott az emberiség tudatában. Véleményem szerint az egész emberiségnek talán az 5%-ánál van jelen ez a szellemi igény, és akkor nagyon optimista vagyok.

Gondolkodjunk, mi lesz ennek a vége. Hova jut az emberi nem? Lehetne emelkedett, fenséges élete, aki itt a földön teljesíti magasrendű feladatát. Helyette egy vegetáló lény lett, aki még beszél, s csekély mértékben gondolkodik, már aki.[2]

Ne gondolja senki, hogy nem szeretem az embereket – nem is tehetném, hogy nem szeretem őket, ha Istennel vagyok -, ha nem szeretném, majd csak kivárnám azt a kis időt, ami vissza van, és nem aggódnék, nem figyelmeztetnék az emberi fajra leselkedő veszélyre.

Embertársaim, nem szabad hagyni, hogy ekkora szakadék legyen ember és ember között. Sok mindenre van gondunk, mi lenne, ha divathóbortok, sznobságok, stb. helyett egy kicsit jobban szeretnénk, és figyelnénk arra is, mi van körülöttünk, mi lesz a jövő, mi lesz a többi ember létével, méltóságával.

________________________________________
[1] Olyan ez, mint aki a lovat elvezeti a kútig, az már az ő dolga, hogy iszik, vagy nem.
[2] Gyógyszertárban dolgoztam 15 évig gyógyszerkiadóként. Sokszor azon gondolkoztam az emberek szellemi szintjét nézve, hogy egyesek hogyan élnek meg, hogy teremtik elő az ételt ennyi ésszel, ennyi felfogó képességgel? Hogyan találnak haza?

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük