Mivel már többször is megírtuk a véleményünket a migrációról, így az alábbiak nem a valódi politikai, vallási menekültekre vonatkoznak, hanem a megélhetési bevándorlókra. Igaz, hogy akiket be kell fogadnunk a lelkiismeretünk, humánus érzésünk és a törvények alapján, (főleg a későbbi időkben) ők is nagy gondot fognak okozni az országunk működtetésében.

Fotó: Umit Bektas / Reuters

Ki kell dolgozni egy olyan módszert – és ezt tudatosítani kell –, hogy mikor elindulnak, legyen velük útlevél vagy igazoló irat (akinél nem lesz mesélhet bármit… , és ha nem tudja igazolni, hogy üldözött, az nem jöhet be), hogy igazolni tudják magukat, honnan jöttek; ezzel lehetőséget adnak maguknak is, a mi határellenőreinknek is, hogy a határon beléphessenek, mert valóban üldözöttek. Ekkor kötelességünk legjobb lehetőségünk szerint ellátni őket.

Ugyanakkor a megélhetési bevándorlókat is megértjük, és sajnáljuk (mi is azok vagyunk), a hazájukban kellene elfogadható körülményeket teremteni. Azokat miért nem veszik elő, akik szigorú bevándorlási törvényeket hoznak pl. USA, Kanada stb. pedig főleg az USA-nak – szerintünk – erősen benne volt a keze az áldatlan keleti helyzet létrejöttében. Miért csak Európának kell mindenkit befogadni, ez a földrész sincs gumiból, hogy tudna befogadni akár 50 millió menekültet? Az országokban kell rendet tenni! De ez a mi hazánkra is áll, hogy ne menjenek el hazánkfiai a diplomájukkal együtt a külföldet gyarapítani.

Akik úgy vélik – nem sorolom, sokan vannak –, hogy mindenkit be kell fogadni, nosza rajta, kezdjék magukon. Nem kell védeni a magánbirtokukat, nem kell őrség a múzeumokba, palotákba, a Vatikánba, nem kell bezárni a rendeket, hivatali épületeket, mindenki jöhessen, mehessen? Vagy oda kell védelem, csak a szegényeknek nem kell, nekik károsodhat a földjük, amiből élnek? Éjjel minden neszre felugorva legyenek? Figyeljenek rám, ez az országunk egy nagy otthon. Oda az mehet be, akit mi is akarunk! Megvannak a szokásaink, kultúránk, viszonylagos nyugalmunk és kevéske feltételünk az élethez.

Hazánknak annyira rossz híre van, hogy ezt nem akarják. Viszont, ha a többi ország visszaküldi hozzánk, mint befogadókhoz, akkor sem fogja akarni az életünket, nem akar beilleszkedni, hanem újra és újra megpróbálkozik az átjutással, és addig itt lehetetlen állapotokat teremtenek. Nos, ez ellen mi is küzdünk, ez nem mehet!

A nagy befogadás pártiak mutassanak példát a hangzatos beszédek helyett. Nekik, a több lakással rendelkezőknek kellene legelőször kinyitni a kastélyaikat, puccos épületeiket, házaikat, nyaralóikat előttük. Valamint a Mercedes stb. autók, a drága motorok, a luxus gépkocsik helyett szerényebbet vegyenek, és adják oda a rászorulóknak. A profitjuk egy részét át lehet irányítani jobblétükre, és fel kell venni alkalmazottnak őket, de jobb lenne, ha ezt rögön hazánk 3 millió nyomorgó lakosával kezdenék. Ne a szegény, idős emberek lakásait, tanyáit tegyék ki annak, hogy a zabolázatlanul beömlő tömeg letapossa kertjeiket, és telehordja szeméttel. De a tömegből egyes elemek – mert azt senki sem állíthatja, hogy bűnözők nem keveredtek közéjük – kirabolja vagy megöli őket, ha odáig fajulnak a dolgok, hogy tehetetlenségükben (míg nem mehetnek tovább, közben elfogy a pénzük) lázadni, dühöngeni fognak (lásd francia, olasz tereket, partokat), és ettől nem vagyunk messze.

Ha az egyházak kampányolnak, javaslatokat tesznek, hogy mindenkit be kell fogadni, ez szép dolog, ugyanakkor kérem, járjanak elöl, mutassák be, milyen épületeikben és kiknek adtak szállást és munkát. Mutassanak példát, szeretnénk szám szerint látni, ki és mennyit fogadott be, mennyinek adott lehetőséget, hány főt taníttattak ki. Amíg erről nem tudnak beszámolni, addig talán nem kellene ötletezni, habár az erkölcsi tanítást közölhetik, de példamutatással lenne igazán ütős.

Nézzünk előbb körül itthon az országunkban. A számok, amiket írok, reálisak, de nem teljesen pontosak. Magyarországon kb. 3 millió ember éhezik, nyomorog. Okai sokrétűek; mert nincsenek munkahelyek, vagy olyan környezetben él, ahonnan nem tudott kitörni, nem akart tanulni, vagy nem volt a tanuláshoz megfelelő képessége, stb. Talán millióan is vannak, akiket fel kellene hozni, ha lehetne, mert ehhez ketten kellenek, az állami akarat, támogatás és az Ő akaratuk is. Ezek az emberek – hazánkfiai – nehezebben vagy sehogyan sem kaphatnak munkát. Ugyanakkor sok képzett ember is van, aki munka nélkül él vagy közmunkán tengődik. Ezeket az embereket is el kell tartani, segélyekkel, s egyéb ügyletekkel. Vannak nyugdíjasaink, akik tisztességgel megdolgoztak a nyugdíjukért, fizették az államnak a kötelezően kirótt járulékot, amit köteles az állam nyugdíj formájában visszafizetni (amit már kezdenek lebegtetni, hogy nem lesz miből…). Így az ország kb. fele valami módon kiesett a befizetések alól, ami az adót szaporítaná, amiből olyan jótékonykodásokat is lehetne fedezni, mint a bevándorlók helyzetbe hozása. Mivel hazánkban 3 millió ember nyomorog (ezért a 25 éves sikertelen ország rabló kormányok a felelősek!), ezt a számot azokkal a bevándorlókkal szaporítani, akiknek még szakmája is alig, s talán 4 elemije sincs meg, NEM LEHET. Akkor kivégeztük az országunkat, lázadás lesz itt is! Egyszóval nem állunk túl jól.

Most lehet ájtatos, farizeusi, liberális stb. szöveget nyomatni teszik is sok oldalról, de gondolkozni tudni kell. (Drótkerítésékkel rohangászni a Parlament körül, ez nekünk komolytalan. A megoldás keresése együtt kellene, hogy menjen. Fogják fel, baj van, komoly baj!)

Ha egy háztartásban éheznek, nincs se munka, sem kenyér, akkor nem fognak még másik 5 embert odavenni – ez nagy felelőtlenség lenne –, hogy velük éhezzenek. Egy országban meg előbb a lehetőségeket kell megteremteni, pl. munkát adni, majd utána lehet másokat is behívni. Szelektáltan szakma szerinti norma meghatározásával ezt el is lehetne kezdeni, mivel a népszaporulatunk nagyon kicsi. De míg taszítónak találják az országunkat, nem szabhatunk normákat sem. Így magunkon kellene kezdeni!

Másrészről hazánkból sokan kivándorolnak, illetve nyugati országokban keresnek állást, mert itt nincs, vagy éhbérért van! Ez a hazánkat ért bevándorlási hullámmal nem egyenlő, pedig pár párt ezzel próbálja a maga oldalára állítani az embereket, de ez torzítás. Innen sajnos azok a diplomások, szakemberek mennek el, akiket mi saját adópénzünkből képeztünk ki, majd a tudásukat nyugaton kamatoztatják, ez nekünk dupla veszteség. Igaz, kimennek olyanok is segédmunkásnak stb., akiknek nincs semmiféle képzettségük, de nem ők vannak többen. Ide viszont kb. 80-90%-ban olyanok jönnének, akiknek semmiféle iskolájuk nincs (mert akinek van, nem ide akar jönni, és őket nyugat is befogadná, habár most már ez sem biztos…), ezzel a hazánkban lévő nagyszámú eltartottak létszámát növelnék, és talán a megélhetés, a munkanélküliség miatt a bűnözés felé terelődnének, mert hát valamiből ők is élni akarnak.

Józanul, racionálisan és humánusan kell gondolkozni.

KERÍTÉS FELHÚZÁSA. Szerintünk nem a legjobb megoldás, nem tökéletes, habár ebben az esetben nem is lesz teljesen korrekt, mindenkinek tetsző variáció! A kerítés alá is lehet ásni alagutat – tették is pár országban –, ki is lehet kerülni, ki lehet vágni, ezt is őriztetni kell. Ezen felül kb. 20 milliárd forintba kerülne. Igaz, az is rendkívül drága, ha válogatás nélkül bejött tömegre napi több ezer forintot költünk fejenként, majd a környező országok (ahogyan már teszik is) visszaküldik, mert mi fogadtuk be, és innen majd mi fejenként kb. 2-300 000 Ft-ért hazaszállíttathatjuk őket. Ez is drága, nagyon drága „mulatság” lenne.

Ezzel a kerítéssel az érintett országokkal szemben biztosan nem növeljük a népszerűségünket. Sokan mondják, embertelen dolog a vasfüggöny (lehet variálni, micsoda, de mindegy). A migránsok csak át akarnak az országon menni, itt nem is maradnának…! Igen ám, de ha a többi ország nem engedi be őket, sőt visszaküldi hozzánk (és most ezt teszik), akkor nekünk nem sok választás marad, védekeznünk kell az invázió ellen; vagy kerítést húzunk, vagy nagyon sok emberrel megerősítjük a határőrséget, vagy a külföldi migránsokat szülő országokkal egyezkedünk, hogy ne teremtsenek áldatlan helyzetet. Mivel magunkkal sem tudunk „egyezkedni”, mert innen is menekülnek az emberek, ez az út sem járható. Azt pedig, kedves hőbörgő, szemforgató embertársaim, nem lehet tenni, hogy karba tett kézzel nézzük, hogy olyan helyzet alakuljon ki, ami irreverzibilis lesz. Ezt nem tehetik meg, mert a népünknek tartoznak védelemmel.

A VÉDELEM mi legyen?

Szerintünk ne legyen kerítés, hanem ezzel a pénzzel a munkanélküliségen is javíthatunk (míg elkerítéssel nem) – hogy felveszünk egy csomó embert határőrnek, rendőrnek stb. és gyors kiképezéssel (kb. addig tartana, míg a kerítés megépítése…) az emberi jogoknak megfelelő norma szerint őrzik a határ minden pontját, és csak az jöhessen be (ehhez megfelelő intézkedési retorziókat rendelnénk), akinek ehhez joga van. (Ezt régen is meg tudtuk oldani és most is sok országnak teljesíthető feladata ez.) Talán ez lenne a jobb, gyorsabb megoldás. Még valamit vissza is hozna, mert sok embernek munkát, a családjuknak is megélhetést adna, adóznának, nőne a fogyasztás stb.

Szerintünk a helyzeten a többi országgal összefogva így javíthatnánk a legelegánsabban.