Tallózás sajtóból, rövid reakciókkal…, megtévesztő elkenések

2015.07.03.
Varga Péterné, AQP elnöke

Szerintünk:

A melegházasság témájával rengeteg írás foglalkozik, ez ügyben szeretném az AQP rövid véleményét közölni.

Mivel mi Istennek fogadalmat tett emberei vagyunk, nem oldozhatjuk fel az isteni törvények alól a világot, és – hittel- azt valljuk, amit a törvényeink diktálnak. E szerint a házasság célja www.katolikus-honlap.hu/0610/hazassag.htm: A házasság Isten akaratából egy férfi és egy nő köteléke a legbensőségesebb és felbonthatatlan életközösségre. A házasság „a saját én nemes átadása a másiknak az egész élet tartamára”. (XI. Pius Casti connubii enciklikája, 1930. 12. 31.) A házasság első célja az emberi nem fajfenntartásának, és az Egyház és állam fennmaradásának biztosítása.

Nos, ezen az alapon a melegházasság ténye/témája nekünk nem elfogadható. Amúgy érdekes dolog, hogy ha a nagy liberalizmus hatására kialakult egy házassággal szembeni pesszimizmus, aminek nyomására a hetero párok sem házasodnak össze, csak együtt élnek, nem értem, akkor a homo pároknak, akik a nagy liberalizmus vívmányaként lehetnek a társdalom életében jelen, miért kell a házasságért küzdeni.

Lehet, ez az egész a házasság isteni intézményének megcsúfolására, majd eltüntetésére megy ki.

Most lehet rám, ránk haragudni, nem érdekel, nem fogunk soha hazudni, most sem tesszük. Nekünk ez a szemléletünk, és ezt szeretnénk az országban is visszaállítani.

Ismét migráció vagy népvándorlás…

Megdöbbentett, hogy a különböző pártok milyen véleményeket alkotnak erről a kérdésről is. Nekem olyan érzésem van, hogy ezt már sokszor átéltem. Itt van a cigány/ roma kérdés, kinek hogyan tetszik. A liberális oldal soha nem oldotta meg, és nem is fogja megoldani ezt a kérdést se, már csak mélyíteni fogja a szakadékot azzal, hogy az igazságot elkeni, szőnyeg alá söpri a bajok valóságos okait. Most is ez van. Nincs romakérdés, nincs népvándorlás. Vannak fotók, amik igazolják, de szerintük nem volt Debrecenben atrocitás, vagy ha volt is, a kormány provokálta ki (???).

Jelzem, nem vagyunk kormánypártiak, nagyon nem! De ha valami igaz, akkor azt is el kell ismerni. Csak azért, hogy ostobaságokat beszéljünk, nem érdemes nyilatkozni. Jellemző, annyira buták az ellenzék egy részéből nyilatkozók, hogy fel sem fogják, hogy a nép érzi a bajt a határokon, saját maga bőrén tapasztalja, így ezzel az ellenzék tovább ássa a maga sírját, mondjuk nem kár értük! De azért el kell ismerjem, van bennem olyan vágy, hogy összezárjam őket pár hétre a táborokban lévőkkel, hogy lássák, ki, miért, honnan jött, és mit lehet vele kezdeni itt, ahol amúgy is elég sok képzetlen, munkára alig fogható ember van. (Kép forrása: http://mandiner.blog.hu/)

Napokban beszéltem egy magát nagyon okosnak tartó emberrel, aki rám förmedt, hogy „te is beetted azt a fideszes dumát, hogy a migránsok ilyen sokan vannak és veszélyesek” stb. Szóhoz sem jutottam – ez pedig nálam nagyon ritka…- csak néztem ki a fejemből. Ez rettenetes agymosás. Nézzünk már körül, a valóságot kell mindenféle színű szemüveg nélkül nézni/ látni!

Kétfarkú Kutya Párt plakátjairól, akiknél három millió forint helyett 33,3 millió jött össze. Rögtön az elején megjegyzem az igazság kimondása és az uszítás kettő dolog, még politikai érdekből sem keverendő össze!

Szerintünk, ahogyan az Orbánék plakátjaira, erre is éppen olyan pocsékolás volt egy fillért is adni. Egyik sem mond semmit, egyik sem kellett volna. Nézem, várom, mik lesznek azok a nagy csattanók, talán humorosság is, amiket írtak. Hát semmi, se nem humoros, se nem csattanós. Felesleges, ezt tényleg ráfordíthatták volna a bevándorlók kezelésére. Ha ez a párt ilyen hatékony, nyugodtan abbahagyhatnák a politizálást – szerintem-, mert nem sok értelme van.

Lássunk pár plakátot:


(Fotó: Bogád Zoltán / Facebook)

Az egyik pont annyira felesleges, mint a másik, tiszta óvoda, ha én kinyújtom a nyelvemet rád, te is ezt teszed… Különben, ha valaki Magyarországra jön, és nem akarja elvenni a munkánkat, akkor mi lesz, miből akar élni, vagy mi tartjuk el?

Bocsánat, ez sem uszítás, hanem egy józan kérdés!

Ettől az űrállomásostól jobb szöveg ennyi pénzért nem volt? Ennyi erővel írhatták volna, hogy itt egy kamuközpont lesz, vagy ide hívjuk össze azokat, akiket eddig az önök pénzéből túl jól megfizettünk stb.

A másik a kormány által kitett plakáttal pedig egyet kell értenünk, mert ha jól körülnézünk a szomszédos európai országokban, azt láthatjuk – tisztelet a remélhető kivételeknek-, hogy erről nincs szó, többségükben nem is akarnak alkalmazkodni, sem tiszteletben tartani az őket befogadó ország szokásait, kultúráját stb.! Hanem – többnyire elég szeretet, beleérző intelligencia hiányában -, csak a maguk kultúráját élik, és mivel lassan többen lesznek, mint az őslakosok, veszélybe kerül ez az európai ősi kultúra.

Azt senki sem mondja ki ebben a „nagy liberalizmusban”, hogy pont ez a kultúra, erkölcsiség, egymásra figyelés vitte el az európai társadalmat addig – a most általuk is kívánt, de éppen lerombolandó – szintig, ami a bevándorlóknak nagyon is vonzó. De éppen ezzel, hogy ezt felőrlik, juttatják vissza ezt a kontinenst is oda, ahonnan jöttek. Nekik kellene felzárkózni, a valóban jó dolgokat egymással közölni, a rosszakat pedig elhagyni – pl. (mint Afrikában sűrűn előfordul) utcán nőket megerőszakolni, agresszíven csak a maguk vallását követni, másét nem elviselve ölni, utcán végezni a dolgukat stb. -, és nem ezt a meglévő szintet leépíteni! Nézzenek körül, nézzék meg a mecseteket, imaházakat, az öltözködést, ami önmagában nem lenne baj, a pluralitásba ez is belefér, de nem úgy, hogy kizárólagosságot akarjanak éppen itt. Nekünk a civilizálatlan viselkedés egyenlő a társadalom leépülésével, ez nem engedhető meg!

Gyerekek neveletlensége

Amiről most szólók, egy valós tragédiába viszi majd a társadalmat. Ami mára lett, az a „nagy liberális” szabados nevelést szorgalmazó amerikai guru csődje, és ez csak rosszabb lesz. A gyerekek a TV áldatlan hatására többet tudnak, de nem erkölcsileg, nem szeretetileg, nem szociális érzékenységileg, hanem lexikálisan, mechanikusan, elektronikus ismertek szempontjából, és az agresszió erősen jelen van. Nincs bennük az idősebbek felé semmi tisztelet, és ebbe a szülőket is bele kell értenem, a hálát sem ismerik, de a kötelességeket sem, csak jogaikat, mert azt beléjük sulykolják. Hova jutunk? Egy társadalom csak jogokkal, kötelességek nélkül halott!!! Ezt akarják elérni?

Magam tanár lévén, minden mostani sulykolás ellenére (ez rajtam sohasem fogott…) a spártai nevelés híve vagyok. Az én tanítványaim nem unatkoznak, érdekességet tanítok (hittant), érzik az erőt és a szeretetet, és ezért jól is viselkednek. Ha más tanárnál rosszak a tanítványok, akkor az a tanár hibája is lehet.

Kimondom, (nem tanárként, hanem szülőként) némi verésnek is a híve vagyok, csodát tesz! Ha a legvégsőig viszi a gyerek a próbálkozást (nem agyonverésre gondolok) és ezt a végső retorziót is kivesszük a szülők kezéből, mert ugye egy verésért feljelenthet a gyerek, a neveletlenségnek meglesz a hatása, ha felnőttként érzéketlenül elmegy embertársai mellett, vagy éppen pénzért vagy kábítószerért hátba szúr valakit, senki ne csodálkozzon semmin.

Életemben egy pofont kaptam apámtól, háromévesen, mert hazudtam, azóta nem teszem, és örökre hálás vagyok neki ezért is. Mi – úgy gondoljuk – nem szabályozhatnánk annak a szülőnek a jogait, aki életre hozta a gyerekét, és felelős érte! Igaz, nem károsíthatja, nem ölheti meg, de lehessen joga, újból lehessen úgy fegyelmezni, ahogy az alkalom megkívánja. Én szeretem az embereket, a gyerekeket is, de úgy gondolom, a nevelés, az önmaga hisztijétől való megmentés is a szeretetünk része.

Most, mivel ez már nincs, mit látok?

Két-három évesektől egészen nagy gyerekig verik a szülőt! Igen, verik, a szülőt meg megbüntetik, nem tehet semmit, ha a gyerek – konkrét eset – seprűnyéllel ütögeti az anyját, mindezt öt évesen. Az, hogy lehülyézik a szülőt, tanárt, hogy nem fogadnak szót, mindennapos. A környezetemben van több nő is, akiknek van két vagy három gyereke. Nem bírják uralni a dolgokat. Reggel a házam elé hozza hisztizni, a gyerek visít, a nő is, és ez így megy órák hosszat. Megvallom, gondolkodom rajta, hogy kiöntök egy lavór hideg vizet, hogy mindenki lecsillapodjon. Vagy órákon át úgy visít, hisztizik a gyerek, hogy zárt ablakok mellett is iszonyat zavaró. Az anyja pedig csendesen, minden eredmény nélkül csitítja. Alig bírom ki, hogy ne menjek oda, és tegyek végre rendet. Egy jó időben adott rávágás egy életre helyre tenné. Mi lesz ezekből a fiatalokból? Ismerek egy csomó olyan gyereket, aki naphosszat a számítógéppel vagy a telefonjával játszik. Semmi realitásérzékük sincs már, nyugodtan elmúlhatna körülöttük a világ, ha a telefon meglenne, észre sem vennék. Többségük azt sem tudja, mi van körülötte. A szülök meg hagyják. Ki fog vetni, aratni, időseket ápolni, eltartani? Ki fogja elvégezni a nehéz munkát, ki lesz köztük olyan, hogy szeretettel gondozza a családját?

Magam próbálok mindent megtenni, de kevés. Táborba nem engedek sem rádiót, sem mobiltelefonon, tableten játszani, csak ha esik az eső, akkor is módjával. Igyekszem a természetbe, a mezőre vinni őket, és a természet közelségében ráébreszteni, hogy a földön élnek. Ismétlem, mindez kevés. Végig és újra kellene gondolni a nevelést.

A bejegyzés kategóriája: Reagálások
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.