Az AQUILA Párt ígéretéhez híven nem az utcán politizál, és nem is akar mindenáron nyerni, felelőtlenül ígérgetni, mert az sehova sem vezetne. Viszont ilyen módon is közöljük a véleményünket, hogyha az olvasó velünk gondolta volna a folytatást, vagy megerősíthetjük ebbeli elképzelésében, vagy elrettentjük, vagy talán éppen most áll mellénk, ha ezt elolvasta. Lehet választani.
Reggel hallgattam egy ellenzéki parlamenti képviselővel készült riportot, amelyben azt találta mondani; a népszerűség növelése érdekében mindent megtesznek, és ugye ez alól nem kivétel a diákok közti „hangulatkeltés” sem. Ha ezt az ország beeszi, akkor a párti páternoszter, ahol non-stop egyik párt váltja a másikat, ismét működik, és nem száll ki az ország ebből a körbejáró liftből. Nem várhat a jövőjére nézve semmi javulást sem. Hazugságok, felelőtlen ígérgetések sehova sem vezethetnek, csak a szakadék felé.
Mégis kinek van, kinek lehet igaza? (Megjegyzem, mi nem fogjuk a programunkban a diákokra vonatkozó részt átírni, mert az neki sem rossz, meg az országnak is megvalósítható, és ez a kettő együtt kell, hogy legyen. Mi soha nem fogunk hazudni, eddig sem tettük!)
Kezdeti szinten igazuk volt a diákoknak. A jelenlegi kormányzó párt sok olyan kiszámíthatatlan és – szerintünk – cinikus dolgot tesz, ami valóban vérlázító. Nekünk ilyen volt az egyesületi törvény is, – ami miatt megszűntünk, majd párttá alakultunk. Magam ott voltam azon a konferencián, ahol kijelentették, hogy minden egyesület tartsa el magát. Nem lett belőle tüntetés, mert ugye alapjaiban akkoriban az egyesület nem politizálhatott.. ma igen? Ez a cinizmus akkor is nagyon felháborító volt, mert ha egy egyesület önkéntesei szegény diákok százait tanította ingyen, akkor, és mindezt az egyesületi tagok kereső foglalkozás mellett szabadidejükben tették, honnan szedtek volna még pénzt a szervezet eltartására, ha nem pályázatok útján? Sőt ez azzal lett tetézve, hogy majd bizonyos szinten el lesz döntve (pl. önkormányzatilag), ki fontos…, ki kell, és azokkal támogatási szerződésféléket fognak kötni. Mondanám, mi, akik kiemelkedően közhasznúak voltunk, és ingyen 13 éve tanítottunk kb. heti 130 fiatalt a kerületben, nem voltunk / nem is lettünk fontosak, de táncegyüttes az igen. Mindegy, ez múlt, de beláttuk, tenni kell ez ellen.
Viszont ez a stílus, ez a hangulat jött vissza a diákoknál is; vegyenek föl államilag finanszírozott hitelt, ja… és tanuljanak a maguk pénzén. Adósodjanak el egy életre. Ezt nem lehet! Kérdezem én, akkor hova lesz az állami adókból származó összeg? Ha azt a jelszót alkalmazzák, hogy mindent tegyünk önfenntartóvá, akkor pl. a profi sportot miért nem tartatják el saját magával? Ott kellene kezdeni! Arra akkor miért kell milliárdokat adni, míg olyan alapvetően fontos dolgok, mint az oktatás, egészségügy pedig senyved! Igen, a cinizmus valóban felháborító volt, mind a diákok felé, mind az egyesületek felé, és az is, ahogyan általánosságban és a tetteikben kommunikálnak a lakossággal.
Nekem a mai „matolcsyzmus” olyan hatást kelt, mint amikor Kosdon a táborozáskor, éjjel a templomi toronyból egy denevér beszabadult a fénybe. Esztelenül röpködött, hol ennek csapódott, hol annak, a gyerekek pedig üvöltözve bújtak a padok alá, míg szegény megvadult kis állatkát ki nem raktuk vissza a sötétbe, mert ugye az volt neki a megfelelő hely…! Sajnos mindig ez jut eszembe a jelenlegi döntéseket és hatásukat nézve; olyan ez, mint a két szélső fal heves ütögetése, pont, mint a denevér kiszámíthatatlan csapkodása, és sajnos ez azt jelzi felénk, hogy a döntéshozónak fogalma sincs a megoldásokról. Nekem ez olyan, mintha valaki élőben kísérletezné ki, így kell-e műteni, vagy úgy, vagy egyik sem jó… és a beteg meghal. Mi ez? Ez nem felelős felső vezetői magatartás! Nekem, nekünk nem az! Ha magam miniszterelnök lennék, ennyi baklövés után – ami eleve nem is lehetne, mert jól megválogatnám, kivel dolgozom… – egy halom embert lecserélnék. Érezném, kellene éreznem, mi a fontos, a saját véleményem, vagy a tévedéseim belátása, kijavítása. Valóban mi a fontos? A hiúság, gőg vagy az ország ügye. Nem kérdés, mi a válasz. Igen, már rég el kellett volna küldeni a zavaros, a népet csak bosszantó vezetőket, akik nem állnak a helyzetük magaslatán. Vagy ez a mai uralkodói poszton lévő réteg is megvárja, míg a nép teljesen felajzva a másik oldalt választja meg ¾-es többséggel, ahogyan akkor ők provokálták ki a maguk leváltását (most megint ígérgetnek) és ez továbbiakban is így lesz?
Az AQP ilyet – felelős vezetőként meg pláne – nem engedne meg, hogy azzal rongáljuk a belénk vetett bizalmat, hogy döntéseink olyanok legyenek, mint (a fénytől = hatalomtól) megvadult denevéré. Nem lehet olyan döntésekkel lejáratni magukat, hogy pl. egyik nap mindenki fizesse ki a tandíját kölcsönből, másik nap meg nincs keretszám, nincs tandíj. Sőt ösztöndíj lesz…, miből, mit akarnak, csődbe vinni az országot? Milyen döntések ezek? Felelősnek egyik sem mondható! Kérdezem; honnan veszik elő a pénzt? Talán leveszik a nyugdíjakat, mert ők nem fognak hidakra kivonulni, mert olyan rossz az egészségük, hogy nem is tudnának…? Vagy mert ők nem buzdíthatók fel olyan könnyen utcai pankrációkra, mert ettől sokkal bölcsebbek?
Nem lehet ezt tenni, és mi nem is fogjuk – ha lehetőségünk lesz rá, s reméljük lesz –, mi leszünk a stabilitás, józanság, igazmondás és megbízhatóság mintapéldánya. AQP nem menne bele ezekbe a megoldásokba sem. Nem lehet megijedve – és nem is kellett volna zagyvaságokat dönteni! – és jó magyar módra most a ló másik oldalára esni. Ez populista, hamis húzás, csak félelemből van, ami nem is lesz tartható, és megint menni fog a nép megvezetése, ezzel együtt saját maguk lejáratása, hogy hogyan bújjanak ki az újabb felelőtlenségeik alól.
Józan keretszámok kellenek, két évre előre kiszámítva – és minden évben közölve –, mire van szüksége a gazdaságnak, az országnak, kell a követhető ösztönzés is, de aki nem tanul, fizessen, és aki nem itt, nem ebben az országban akar tenni, az is többet fizessen. Kell, hogy tudatossá tegyék azt a nemzedéket, akiből a jövő vezetői kerülnek ki. Megtanítani őket józanul gondolkozni, ez is a felsőoktatás kötelessége lenne! Ők is szembesülni fognak – és a hallgatókat erre kellene minden szinten kiképezni – mit bír el a gazdaság, melyek a jogok és a kötelességek. Egy felsőoktatásban résztvevőnek joga – ha van elég ész muníciója hozzá –, hogy tanulhasson, de kötelessége úgy tanulni, hogy az 5 évet ne 9-10 év alatt végezze el, ha egyáltalán elvégzi, és az államnak nem lehet kidobott pénz az, hogy valaki egy évtizedig csak egyetemista. Ez nem engedhető meg, ezt – akár tetszik, akár nem – szabályozni kell! Ha nincs öntudat – ami a mai nevelés csődje! –, akkor kell a szabályozás.
Vissza kell adni / ill. meg kell tartani a felsőoktatási intézményeknek a gazdálkodás, részleges önfenntartás jogát is. Kell, hogy az állam állja a költségek (épület fenntartása, renoválása, működtetése/rezsi, ösztöndíj, fizetések stb.) kb. 70%-át (±10% eltéréssel). De a maradék kb. 30%-ot (±10% eltéréssel) gazdálkodják ki maguknak, mert ez ösztönző lesz arra is, hogy ésszerűen takarékoskodjanak, és eladósodás nélkül gazdálkodjanak. Minden felsőoktatási intézményben kötelezően lenne egy tehetséges, nem korrupt gazdasági vezető, aki a rektorral együttműködve biztosítaná a működési feltételeket, és ezt egy állami szintű folyamatos ellenőrzés követné. Így nem lennének adósságok sem.
A diákoknak – minden hamiskodás nélkül – legalább 2 évvel előre tudniuk kell, hova érdemes elmenni tanulni, milyenek az elhelyezkedési lehetőségek, mennyibe fog kerülni, az is, ha nem tanul, nem teljesít úgy, ahogyan elvárják, vagy ha nem fejezi be a tanulmányait stb.. Nem lehet egy szakot sem kivenni a támogatott körbőr, pl. jogászt sem, akkor most pár évig, aki tehetséges jogász lehetne, de szegény családból származik, abszolút esélytelen legyen? Ilyet nem lehet tenni. Az olyan szakokra, ahol csak az egyetemi oktatóknak van állásuk, de végzetteknek nem lesz, nincs szükség, oda nem kell annyi keretszámot adni, de ahol nagyon kellene a szakember, oda kell átcsoportosítani a támogatottan felvehető diákokat. Tehát nem a felsőoktatási intézmény, a haverok, a lobbi döntene, hanem az ország és a diplomások érdeke, és a diploma értékállósága, nem beszélve a kapott tudás újszerűségéről, mértékéről és hasznosíthatóságáról. Az AQP-nek ilyen megoldásai lennének.
Az, hogy a pártok tovább hergelik a diákokat, és pl. 15-20 fő gimnazista kiáll némán az ajtó elé – és ez a TV-ben hír…– nekem kissé komolytalan. Mit tud az egész összefüggéséről egy 16-17 éves, elmondták neki pro és contra a lehetőségeket, a kötelességeket is? Nem, nem tudják. Ismerem őket, 23 éve tanítom Őket, még nincs elég rálátásuk a dolgokra. Ez az igazgató és rektorok, tanárok stb. felelőssége, hogy felvilágosítsa, oktassa, széleskörű szemléletet adjanak, és ha baj van, beszélni tudjanak a diákjaikkal, hogy elmondhassák a dolgok mindkét oldalát. Azt is tudatniuk kell, ha nem bírja az állam megtenni, amit kikényszerítenek tőle, legyenek őszinték. Persze ehhez ez egész eddigi politikai garnitúrának is őszintének kellene lennie, olyannak, akik az emberekben nem megtévesztendő lényt, hanem partnert látnak. Ez kötelesség lenne, nem azért küldik az emberek / a választópolgárok a képviselőket a parlamentbe, hogy utána már ne számítson a véleményük, és csak dühöngjenek a döntéseiken.
Nos így gondolkozik az AQP, és ilyen és hasonló döntéseket hozna egy-egy helyzetben. Valamint ugyanígy akarja elmondani mindenkinek az üzenetét, nem az utcákon őrjöngve és embertársaikat plakátokon gyalázva, nem uszítva senkit sem, hanem csak az igazságot közölve.

Békét kívánunk Mindenkinek.
2012. 12. 21.