Elküldték nekem ezt a linket, ami bemutatja egy vegyes populációnak a véleményét. Sajnos ez a címben említett jelenséget igazolja, és a hozzászólásokból is kiderül, milyen – szerintünk – primitív megközelítés kíséri a tevékenységünket.
Először is a gyengébbek kedvéért elmondanám: a misztika nem ezoterikus dolog, hanem a szentekre jellemző élet, aminek mi még sajnos csak a kezdetén vagyunk. Miért is kell ezt a két könyvet – amit a honlapunkon állandóan szerepeltetünk – ismerni? Mert ez a pártunk lelkiségének az alapja, csak ezért! Nem reklám, hanem tanítás. Talán megértenék belőle a mi SAS gondolkodásunkat, azt, hogy hova lehetne elvinni az emberiséget, milyen mélységek és magasságok vannak. Ez persze túlságosan fogyasztói szempontból, diszkó perspektívából, tán két kábítószerezés között vagy alkoholgőzben – mindenki válogassa ki, mi jellemző rá… – nem felfogható.
Nem adjuk fel, pedig lehet, hogy fel kellene, és nem kellene küzdeni, lehet, hogy hagyni kellene, had süllyedjen az emberi színvonal béka alsórészétől is lejjebb.
Pártunk 32 taggal indult, ma is annyi van, ergo nem egyszemélyes párt. Az igaz, legtöbbet elnökként én írok, de mindenkinek megvan a maga feladata (nekem az írás): kórházi beteglátogatás a hét 5 napján, ennek koordinálása, korrepetálások végzése heti kb. 40 embernek, kisgyerekekkel való foglalkozások, Túllépés szerkesztése, írása, Magazin megjelentetése, lelki-táborok, országjárás stb.! Lehet, hogy tényleg „elmebetegek” vagyunk, ahogyan kedvesnek nem mondható hozzászóló címkézett bennünket, hogy ennyit dolgozunk és ilyen vélemények után nem hagyjuk abba a munkánkat?
A tagság létszáma állandó, mivel nem vagyunk populisták, kevés minőségi jelentkező van, így nem remélhető, hogy egyhamar sokkal többen leszünk. Nekünk nem tömeg kell, hanem minőség, mivel a mi tagjaink is ilyenek. Viszont akik eddig kívülről jelentkeztek, mind elmentek, nem bírnak egy évig sem ingyen dolgozni, és nem bírják a mi tempónkat, mi pedig csak azért, hogy többen legyünk, nem fogunk hígulni.
Elképesztő az a gondolkodási képtelenség, ami az én szememben egyenlő az ostobasággal, hogy nem mérik fel, pl. a korrupció veszélyeit, a nyomor okait, a bevándorlás következményeit, az integrálódási képtelenséget, a kultúra összeomlását, a szép életünk végét. Nem mérik fel, mit kellene, illetve talán még mit lehetne tenni, hogy minden oldalon jobb legyen. Azzal, hogy kijelentik, nincs ilyen probléma, még nem oldották meg az afrikai, ázsiai éhezők sorsát sem. De azzal megoldhatnánk, ha a habzsolásnak véget vetnénk és az éhező országoknak élni segítenénk. Nem értem a beszorult, kocka agyakat, nem értem a jövőkép nélküliséget. A problémával szembe kell nézni, s nem elmenekülni előle, vagy porba dugott a fejjel tudomást sem venni még a kézzelfogható tényekről sem.
Gondolom ebből is az látszik, hogy mi vagyunk az „elmebetegek” és nem ők!
Az Isten, a hitünk, a tetteink, a jó szándékunk, az építő gondolataink, mind semmit sem érnek a primitívek szemében. Megvalljuk, erre számítottunk, mégis fáj annak megtapasztalása, hogy a józan gondolkodás, a másság megértésének akarása – és itt a másságra, mint mély Istenhitre gondolok – a lakosság jelentős részénél hiányzik.
Tudom, szavaim most is olyanok, mintha a pusztába kiabálnék, de nem érdekel, tudom, kik és mik vagyunk, tudom, kinek (Istennek, és most megint lehet ledorongoló kommenteket írni…) és miért dolgozunk, innentől semmi más nem érdekel…!
Aki megért minket – sajnos kevesen vannak – azoknak nagyon köszönjük, de közülük is a többségük vagy fásult, vagy túl óvatos és fél, mert pl. állami cégnél (mondjuk tanárként) dolgozik és kirakják, ha kiderül, hogy velünk szimpatizál.
Sajnos így mindig a szájhősök fognak győzni, mert a nép erre vevő. A szelíd, racionálisan működő, nem az utcán hőzöngő emberekre, józanészre nem fogékonyak.
Pável Márta
2015.11.24.