Nők helye a világban, emancipáció

Az AQUILA Párt hogyan gondolkodik erről a kérdésről?

Az AQUILA Párt következetesen követeli, és elvárja, hogy mindenben olyan jogok illessék meg a nőket, mint a férfiakat. Értjük itt, egyenlő munkáért ugyanolyan bért is kapjanak, és annyi vezető beosztást, hogy 50-50% eloszlás legyen a két nem között.

A napokban hallható, olvasható a műbalhé, mit mondott ez, meg az a nők és gyermekek helyéről a világban stb…

Pártelnöki és magánvéleményem is a következő:

Mióta a mohamedán vallás nőket elnyomó viselkedése közelebb került a migránsokkal, egyre jobban érzem, milyen nagy szükség volt a nők egyenjogúsítására. Itt nem azokra a hölgyekre gondolok, akik átestek ló túlsó oldalára /magyar szokás…/, s nadrágkosztümben, rövid hajjal, agresszív viselkedéssel jobban férfiak, mint a férfiak. Ez nekem sem szimpatikus. Ha nő, legyen nő, ha férfi, akkor meg legyen az. Minden nemnek meg van a maga szépsége, feladata, a társdalomban betöltött helye. Ha ezt mindenki a maga helyén elvégzi, nem lehet akkora gond.

Nem értek egyet azzal, amit a napokban harsog a sajtó. Ezt később sorolni fogom. Előbb a mai társadalmi viszonyokat megelőző múltról beszéljünk;

Idilli képnek tűnik, már jó messze van (mint a túlsó part is…). Régen a nők egyenjogúságuk hiányában eltűrték a férj szeretőinek a meglétét, mivel sem szakmájuk, sem külön pénzük nem volt /ha volt, más volt a helyzet…/, semmiféle önálló egzisztenciával nem rendelkeztek, ergo kiszolgáltatottak voltak! /Ezt ki kívánná vissza? Akinek nyomott az agya! Szinte senkiben sem lehet maradéktalanul megbízni, aki testben a földön él, mert naponta változik az ember./ Régen a nők; sok gyermeket szültek, készítették a finomabbnál finomabb ételeket, és otthon ülve várták az „urukat” . Nos, engem személy szerint ettől a képtől kiráz a hideg.

Igen, kiráz, nagyon nem szeretnék így élni, és másnak sem kívánnám.

Ami a legnagyobb baj – és ez nemcsak mai jelenség, de ma még jobban így van – NINCS SZERETET, nincs jó érzés, NINCS HŰSÉG az emberekben.

Sok-sok embernek adok lelki-segítséget /ingyen!/, rengeteg megrázó esetet tudok, ami ebben a témakörben előfordult. Nem egyedi ez, amit leírok, sok hasonló van. De ami legjobban megrázott, az az alábbi rövid történet:
Egy nőhöz hívtak, aki haldoklott. /Nem volt 50 éves, méhrákban hunyt el./ Mikor odamentem, a nő viaszfehéren feküdt a kórházi ágyon, valóban eltávozóban volt. Iszonyú volt látni, hogy szép volt, pénze is lehetett. A szemei, a szemöldöke, a szája színesre tetoválva, közben a viaszos halál is jelen volt. Rémisztő a halál tetoválva. Megtudtam, hogy érettségi után, elvette egy gazdag férfi, szült neki 3 fiút, végig otthon volt a gyermekeivel, férje hangozatta, el tudja tartani, legyen a családjáé az élete. Nem tanult tovább, szakmája sem volt. A nő ezt elhitte…, jól éltek egy darabig…! Sajnos elhitte, belement. Amikor 38 éves lett a nő/az anya, akkor a férj elkezdett kikancsizgatni a házasságból, és 41 éves korára közölte a férj, van egy fiatalabb másik, váljanak el, kap egy szép lakást és havi apanázst. A nő nem tehetett mást, belement. 9 évig bírta, közben jött a rák, és kivégezte. Nem nehéz megállapítani, mi okozta, milyen lelki állapot engedte ezt meg.

Könnyű azt – konzervatívan – mondani, maradjon otthon az asszony, az a dolga, és szüljön 4-5 stb. gyereket. Ja, a férj meg egész héten erre-arra ugrándozik, majd /ha akkor hazajut/ hétvégi apukaként jó pofizik, a nő meg egész életében csak vár. Nos, kinek vonzó ez kép? Mi nem szeretnénk senkinek ilyen sorsot szánni, sem rábeszélni. Igaz, kellene, hogy legyen gyermek, de ez nem egy persely, hogy bedobok valamit, és kijön egy termék. Itt emberi sorsok vannak, amivel súlyosan vissza lehet élni, és meg is teszik!

Ideális lenne a jó család, meg a meleg otthon stb. Igen, ehhez kellene a szeretet, a lelki intelligencia és a hűséges természet. Olyan rendelkezések kellenének, amelyek a nőknek lehetővé tennék a szülés utáni időkre a 4 órás, majd a 6 és így tovább, illetve az otthonukban végezhető munkát is. Lehetősége legyen választani, anélkül hogy kiesne a szakmájából. Biztos munkalehetőségre lenne szükség. Meg a munkáltatók agyának átformálására, hogy ne utálják a szülő nőket. Olyan erkölcsi, lelki kultúra kellene, hogy senki se merje más férjét, vagy feleségét csábítgatni, s a családokat szétrombolni. Ma divattá válik a családok szétzúzása, gátlástalan viselkedéssel, tűsarkú cipőben kopogva, minibe bujtatva kelletni magukat olyan férjek előtt, akiknek a felesége 3 gyermekkel a nyakában, esetleg még 4 órában dolgozva harcol a családjáért. Hát ezekből a minimális kritériumokból, alig van valami, ami működik. Ha pedig nem így működik, hogy mer valaki másnak rosszakat tanácsolni, sőt mint egy igazságot kimondani.

Pár szó a 10+10 millióhoz – 3 gyerek, milyen szép nemzeti vágy!
Igaz, még nem végleges törvény, már az is látszik, hogy sok-sok hibája lehetne előnyei mellett. Egy dolog biztos, egy ázsiai bevándorló integrálása fejenként többe kerülne, mint 10 millió, és még a tetejében kevés az esélye, hogy valóban integrálódik. Így valóban egyszerűbb ezt hazánkban elkezdeni. De félek attól is, milyen haszonélvezői lesznek ennek. Pl. egy roma családdal az uzsorások felvetetik az összeget, majd az ő zsebükben köt ki. Hathatós törvényekkel kellene lefedni a dolgokat, hogy valóban oda kerüljön pénz, ahova kell.

Pável Márta
2015.12.18.

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük