Boldog Karácsonyt! – Egy példa Jézus születésének okáról

Áldott, békés Karácsonyt kíván az AQUILA Párt teljes tagsága

Egy példa Jézus születésének okáról
Gondolkozzunk együtt…

Akinek van gyermeke, az tudja, hogy legszívesebben bura alatt tartaná, mert félti a világtól, attól a sok bajtól, veszedelemtől, ami itt leselkedik rá. Mivel mindenkinek szabad akarata van, a szülő előbb-utóbb bármennyire is fáj neki, elengedi a gyermekét, nem tehet mást. Ugyanakkor állandóan félti, még ha 40 éves is, hogy nem lett-e baja, mi van vele stb. Aki (igazi) szülő, tudja, hogy akár az életét is odaadná, csakhogy a gyermekét megóvja a legrosszabbtól, kimentse minden bajból.

Ha egy ember – aki több szinten sem tökéletes – így viselkedik a gyermekével, akkor Isten, aki a legtökéletesebb szeretettel szeret minket, milliószor is jobban aggódik miattunk.

Mi Tőle vagyunk, az Ő lelkét hordozzuk, és Hozzá kell, hogy visszatérjünk. Mi Isten gyermekei vagyunk, akik földi vándorúton vagyunk, bennünk Isten halhatatlan lelke van. Gondoljunk bele, mennyire félt minket, mennyi gondot okozunk Istennek a földi barangolásunkkal, ha saját maga Jézus Krisztus alakjában értünk leszületik, és megmutatja, én vagyok az ajtó, ahol hazajöhettek. Lehetőséget ad, de nem kényszerít, mert ő a szeretetében is gyengéd, s a szabad akarat Tőle van, mert Ő maga a szabadság!

Kiszolgáltatja magát nekünk, a lelkeit hordozó testeknek/emberi lényeknek, bármit tehetünk Vele, és meg is ölték. Ez ma is így megy, sajnos nem emlegethetjük múlt időben. Az ember az önmagát odaajándékozó isteni szeretetre ököllel válaszol. Leszedik a kereszteket a templomokról, Jézus ünneplése, a jóság, a hazavezető szeretet ünneplése helyet jön a „mikulás”, jön a télapó, meg ki tudja, milyen nyomorúságok. Csupa karácsonyi, piros giccs minden. Csupán a KARÁCSONY lényege, ünneplésének igazi oka veszett el. Istenem, hova jutott az emberiség, van-e még ettől is lentebb?

„Az Úr… Azért szegődött azokhoz, kik megértik az eget, mert nincs mit szeretniök a földön ; azért élt azok közt, kik el nem felejtik az örökkévalót, miután oly kínos nekik az ideig való.
De nemcsak a szenvedés mélységének lakóihoz fordult, hanem a mély fölértés s a mély vágyak gyermekeihez is, kik lelket keresnek, kik a bűnből kivágyódnak, kik szívük békéjét szolgálják s e legmélyebb ösztöneik szolgálatában világosan látják, hogy azt el nem érhetik sem pénzzel, sem hatalommal, sem élvezettel, sem dicsőséggel, hanem ingyen való kegyelemmel, mely leereszkedik az égből s fölemeli a magában erre képtelen s a bűn súlya alatt lihegő s attól meg nem szabadulható embert. … Hitünk boldogító tudatában lejött maga az ég a földre, mikor eljött az, ki a mennyországot nekünk megnyitotta s az Isten neheztelését szeretetre fordította.”

Prohászka O., Karácsony

A bejegyzés kategóriája: Írások
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.