Országunk életének, eseményeinek kritikája, meglátásai

Országunk életének, eseményeinek 2016. január, február havi kritikája, meglátásai:
megfagyások, tüzelőanyag árai, áruházak árukidobásai témakörében

Kedves ismerősünk, Bánki Szilárd filmrendező úr hívta fel ezekre a társadalmi anomáliákra a figyelmünket, és kérte, tegyük szóvá.

Mi, mivel magunk is e témákban pontosan ugyanúgy gondolkozunk, mint Bánki filmrendező úr, szívesen eleget teszünk a kérésének.

A közéleti problémákat a faárak változatlanságával, illetve emelkedésével kezdeném. Hiba van a rezsi csökkentésnél, főleg azoknál, akik fával fűtenek, semmit sem ér. Köztudott, nem a gazdagabb réteg fűt fával, hanem a középtől inkább lefelé. Őket ki támogatja? Igaz, az úszómedencéket nem szokták fával fűteni a gazdagok, nem akarok gonosz lenni, de úgy tűnik, akkor nem is érdekes a fafűtés olcsóbbá tétele. Ha az áruházak tűzifa árait nézem, kb. 10% növekedés van és nem csökkenés. A médiában közzéteszik, hogy 2 havi fát osztanak a rászorultaknak, amit az önkormányzatok döntenek el, kinek adnak, mindezt most (január körül), ez mire elég? Nos, ha valaki nem megy oda sírni, vagy éppen 100.000 forint a nyugdíja (ami éppen elég a megélhetésre, de a meleghez már nem…) az nyugodtan fizessen többet a fáért, míg olcsó gázzal fűtik az utakat, medencéket, nagy hodályokat. Ez keményen antiszociális gondolkozás. Előtte, utána simán meg lehet fagyni. Szemforgatás.

Tudom, szempont a környezetvédelem, a káros anyag kibocsátása, szmog meg egyebek, DE hol érdekel valakit az, hogy ezen a télen mennyi ember fagyott meg, s ettől sokkal több fagyoskodik, vagy éppen hogy eléri a lakásban a 10-15 fokot a hőmérséklet. A szegényebb réteg nem tud beruházni gázkonvektorokra, a központi fűtésre, és nem hinném, hogy állami cél lenne az, hogy ezen hulljanak ki, fagyjanak meg. Pedig közel járunk hozzá.

Így ne csodálkozzunk azon a híren sem, hogy az országunkban kb. 120 ember – akiről tudnak – vagy a lakásában, vagy közterületeken megfagyott. Ha folytatódik a hideg, ez a szám lényegesen növekedhet.

A nagyáruházak pocsékolása
A kereskedelmi önállóság, beleszólástól való mentesség mellett is javasoljuk, hogy valamiképpen törvénnyel vagy rendelettel szabályozzák (a vasárnapi kellemetlen bezárási rendelet mellé, vagy inkább helyett), hogy minden nagyáruház zárás előtt 1 órával a lejáró (és eddig este a kukákba hordott) húsokat, zöldségeket, különböző romlandó termékeket kötelezően árazzon le! (Annak érdekében pedig, hogy ne mindenki zárás előtt menjen vásárolni, ami csődbe vinné az áruházakat, szociális alapon lehetne úgynevezett “zárás előtti bevásárlókártyát” igényelni. Kártya nélkül senki nem vásárolhat akciósan, még zárás előtt sem.)

Ismert, hogy pl. Svájcban egy órával a zárás előtt sok mindent leértékelnek, hogy aki akar, akkor vehet. Mi a leszázalékolás pontos mértékét nem határoznánk meg, de 30-70%- között mozoghatna. Így aki annyira szegény, akkor meg tudná venni az ételét.

Egyértelmű, hogy kettős dolog ez, mert mindenkinek más az üzletpolitikája, és nem egészséges/demokratikus mindent kézi irányítás alá vonni.

De ha abban a kormányt nem érdekelte az üzletpolitika, hogy vasárnap legyenek nyitva, hanem bezárattak mindent (ami nekünk rossz), akkor ezt is ugyanígy megtehetik (ami a szegényeknek jó lenne), ha akarják, nem?

Pável Márta
2016.01.31.

A bejegyzés kategóriája: Reagálások
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük