Orbán miniszterelnök úr mazochista, vagy valóban ennyire kell a népszavazás?

Ha a magunk legutóbbi kampányát, aláírásgyűjtését, a megalázást, könyörgést, buta – ámbár annál öntudatosabb durva közelítést tükröző -, ellenséges viselkedéseket nézem (pl. kikiabál a redőny mögül, azt sem tudja, ki keresi, hogy „nem írok alá semmit”), na meg a kedves szavakat, megállapíthatom, hogy egy sokkhatás a népszavazáson való részvétel.

Magunk is – az AQUILA – tapasztalhattuk, hogy mennyire ingatag a szavazó tömeg. Veszprém megyében legutóbb voltak olyan falvak, ahol biztosak (?) voltunk abban, hogy mellénk állnak, majd jött a többi párt az énekesekkel, cigányzenével, helyi bulikkal… Ilyeneket mi nem tettünk, mi csak hittünk a nép emelkedettségében, kár volt… A józan észre hagyatkozva érveltünk, de hatása elszállt, míg a felületes kampánnyal jót szórakoztak: énekeltek, ittak stb. Ez volt az utolsó benyomás, és rájuk szavaztak. Nos, én ezek után, ezen élmények tapasztalatával, ha tehetném, biztosan kikerülném a népszavazást. Főleg, hogy Orbánék sokkal több népszavazáson vannak túl, sokkal több ilyen irányú tapasztalattal rendelkeznek, amiről nem hinném, hogy pozitív. Mégis ezt erőltették, ezért merült fel bennem a címbeli kérdés: Orbán miniszterelnök úr mazochista, vagy valóban ennyire kell a népszavazás?

A JOBBIK-nak valahol igaza volt: a többség meglett volna a Parlamentben, miért nem tették, hogy módosítva az alaptörvényt, kizárják az akaratunk elleni betelepítést? Ha ezt tették, valami komoly oknak kell lenni, hogy Orbán/ a kormány ennyire a népszavazás mellett döntött, pedig igazán macerás, sok pénzbe kerül, sok idegeskedéssel is jár, hogy milyen irányú népdöntés lesz. Persze lehet benne egy jó adag elbizakodottság is, ami veszélyes is lehet: mi annyira támogatottak vagyunk, menni fog. S talán az lebegett a szemük előtt, ha nyerünk, verhetjük a tamtamot, és ez egy előválasztási jelzés is lehet. Viszont számítani kellett az ellenzékre, akik mint a tavaszi nappal kibújtak lárváikból, és okot láttak belendülni, tették is. Szerintünk már nem is e céllal szemben hadakoznak (hazánk keresztény sorsa, ugyan már, sosem érdekelte őket…), hanem szinte csak magukat mutogató politikai kampány az, ami itt megy. Valótlan, országunknak kimondottan káros dolgokat hangoztatva, s lesznek, akik ezt is beeszik. Igaz, így kiderült az ellenzék igazi arca, s hogy ki akar jót vagy rosszat hazánknak. Az is kiderült, hogy kik kapnak plakátokra a lakosságtól pénzt stb., egyenesen siralmas ez a „vau” párt. Ez lehet egy jó közvélemény kutatás is, viszont csak arra túl drága lenne. Kérdés az is, a magyar politikában, kinek mi a drága…?

Olvasom:
Forrás
A kormányfő a TV2-nek adott interjúban a vasárnapi népszavazás kapcsán azt mondta: ha a nemek többségben lesznek, akkor az elegendő, hogy tovább tudják folytatni a küzdelmet Magyarország megvédéséért.

Ez van, nem lehet tudni, kiben mi lakik, valóban elmegy-e az, aki azt mondja. A nép tömegében kiszámíthatatlan. Kicsi dolgok is nagyot dobhatnak a köznép hangulatán, a döntésén, mert szerintünk főként emocionális döntések születnek. Pl. jól táncol Feri, meg szép ember XY, megsimogatott, mikor a falunkban volt, kicsit pszichésen megszorongattak stb. Az egész olyan ingatag, mint a kutya vacsorája, mint mondani szokták. Akkor miért ment bele Orbán, vagy ennyire kell a népszavazási eredmény?

Ugyanott Orbán Viktor azt is jelezte: a referendum eredményével a háta mögött kész arra, hogy jövő héten Brüsszelbe utazzon, és tárgyaljon az unióval a kvótákról.

Talán itt a lényeg, remélhetőleg a NEM-ek „eredményével a háta mögött kész” erővel fellépni. Miért? Eddig nem volt elég erő, nem lett volna képes? Akkor viszont nagy baj van. Vagy túl rossz volt a csatlakozási szerződésünk szövege, nem tért ki kétséget kizáróan, alaposan mindenre, hogy mit engedhet meg magának velünk szemben az EU, vagy mit nem? Ha itt jogi hézagok vannak, a legsürgősebben újra kellene tárgyalni az egészet. S talán beleférne az országunkban élő emberek akaratának figyelembe vétele is? Vagy talán (ha mégis benne van a szabadságunk), annyira nem érdekli az EU-s urakat, mi van a szerződésben, hogy már szinte diktatórikus döntéseket hoznak felettünk? Ha maradunk EU-s tagok, ne jussunk el odáig, hogy könyörögni kelljen a szabadságunkért, a sorsunk feletti döntéseinkért! Ha ehhez egy népszavazás kell, hogy elérjük, akkor most az egyszer tegyük meg, menjen el mindenki, de ez végleges döntésünk legyen! Igazán szomorú, hogy céljainknak megfelelő eredményű népszavazás kell ahhoz, hogy ne szólhassanak bele úgy az életünkbe, hogy betelepítenek közénk nem illő embereket, akik mindent feldúlnának körülöttünk.

S mi van, ha nem mennek el elegen, vagy nem lesz meg a szükséges NEM? Nagy lutri, s ezt is felvállalta a népszavazással Orbán úr. Ez milyen következményekkel jár? Szerintem súlyosabbakkal, mint ha nem is lenne népszavazás. Ennek kitette magát a kormányunk. Nagy öngyilkos akció is lehet belőle. Mégis remélem, minden depresszív véleményem ellenére, hogy a népünk most észnél lesz és NEM-et húz be, és nagyon sokan elmennek. Hibáinkat itt talán korrigálni lehetne. Az AQP-nek ez nem politika, nekünk ugyanis mindegy lenne, ki akar most megvédeni bennünket a beözönlők ellen, mellé kellene állnunk, bárki is lenne az.

Ugyanis jól megfogalmazta Orbán úr:
Uo.: „Mi nem akarjuk, hogy a közbiztonság romoljon, nem akarunk terrorfenyegetettséget, nem akarjuk megváltoztatni az életünket, nem akarjuk más alapokra helyezni a családi viszonyainkat, a nőkről való gondolkodásunkat, a sajtó- és vallásszabadságról kialakított eszméinket” – sorolta.

És ezzel egyet érthetünk. De kérjük a kormányt, ha a NEM-ekkel győztes népszavazási eredmény lenne, hallgassanak azokra, akik alaptörvénybe akarják venni az ilyen irányú teljes függetlenségünket is, és viharos gyorsasággal iktassák be.

Az országunk az utóbbi évtizedekben (meg előtte is) súlyos helyzetbe került, csoda hogy még így élünk:

  • a privatizáció után, ami többségében – szerintem – a teljes ország leépítése, kirablása, kiárusítása volt, s a felelősök megúszták, ez vérlázító
  • az európai érdekeket szolgáló, alacsonyan tartott minimálbérekkel/ fizetésekkel az ország tönkretétele a csúcson jár, pl. képzett munkaerő elszívás
  • az eladósítással (az összegek nagy része külföldi banki és egyéb érdekek és a korruptak zsebébe vándorolt). Lásd, mit akarna most is Soros: vegyünk fel hiteleket a migránsok eltartásra…
  • még ehhez bejönne 1-2 millió szakképzetlen, más kultúrájú, csak követelőzni tudó, törvényeinket be nem tartó, integrálhatatlan ember, ami lakosságunk negyedét is kitenné pár éven belül a túlszaporodás és családegyesítések miatt!
  • a meglévő, soha fel nem zárkózott cigány lakosság mellé, akik most is nagyon sokan vannak, és többen lesznek, de ők magyarok és velünk élnek, legalább nem akarnak erőszakos térítők, gyilkosaink lenni.

Nos, ezek, ha beteljesülnek, teljesen, végleg vége van a magyar népnek, az országunknak.

Baj még az is, hogy menekülési útvonalunk sincs, mert az egész világ pusztul. Egyetlen lehetőségünk a magyar szigetet megőrizni addig, míg erővel, ésszel, lélekkel és akarattal bírjuk. Kérem, könyörgöm, szeressük ennyire hazánkat és honfitársainkat!


Pável Márta
2016.09.30.

Kategória: Reagálások | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük