Megszokhatták, mi ezt is másként látjuk. AQP 13 évig ingyen korrepetált, oktatott nyelveket és megközelítőleg 20 éve közelről, tanáraink hibákat helyrehozó tevékenysége nyomán szemlélhetjük a magyar oktatási anomáliákat.
Ha a programunkat, – amelyet most frissítve tettünk fel a honlapunkra – megnézik, láthatják, milyen rossz tapasztalataink vannak az iskolai oktatás színvonaláról (pl. hetedikes gyereket még a szorzótáblára kell tanítanunk…!), eredményeiről és ezt kb. 20 éve mondjuk! Negatív véleményünk van az oktatás módszereiről is, a pedagógusok viselkedésről, az egész iskolai rendszerről. Természetesen vannak tanári kivételek, de az a kisebbség, kb. 10%-a a garnitúrának! Csak az a gyerek tud, akinek amúgy is sok esze van, és minden megragad benne. A többi szenved, és tűri a mára nagyon eluralkodó tanári hisztériát, állandó elégedetlenséget, amit non-stop: a szülőkre, gyerekekre és társadalomra vetítenek ahelyett, hogy igaz békebeli szeretettel teli pedagógusok legyenek.
50 évvel ezelőtt kb. 70%-uk jó volt, a tanár tanított, szeretetteli egyéniség volt, és mi tudtunk, ma is tudunk, mert megvolt hozzá a szakértelme, hogy belénk verje a tudást. S ez a mai rossz példa fog továbbmenni a neveltekre is? Istenem milyen pedagógia, milyen példamutatás ez? Örökösen elégedetlenkedő, és tudatlan fiatalok kerülnek ki?!
Egy jellemző példa, kis életkép:
Unokám reál beállítottságú, matekversenyekre jár, de a történelmet jól tudja, feltűnően jól. Kérdezem tőle: „Ezzel mi van, ez humán tantárgy,”. Vigyorog: – Ezt a tanárt nagyon csípem.
Nos, itt a lényeg, ha a tanárok olyanok lennének, akiket nagyon csípnek a gyerekek, akkor oda is figyelnének, akarnának, és többet is tudnának. Egyrészről ez ilyen egyszerű. Mondjuk, elsősorban ezt kellene díjazni, és a többinek – ha tudja…- utánozni. Azt kellene felmérni, kit szeretnek a gyerekek és kit utálnak (annak mennie kellene), majd ennek függvényében megnézni a tanulók tudást. Meglepő eredmény lenne. (Ha egy osztályból 90% tehát csaknem mindenki pl. németből korrepetálásra jár, akkor kinek kellene elmenni?…)
PISA felmérésre reakciónk.
Nálunk nem a migránsok gyerekei miatt van rossz eredmény, ezt mi magyarok magunkból hozzuk ki. Igaz a hazai cigányság gyermekei sem sírnak az iskola után, s rontják az eredményeket, mert tanulni sem akarnak. S átlagban, ahogyan nő a cigánygyerekek száma, a többihez viszonyítva ez is jelenhet pár százalékot az eredményekben.(Most itt arról nem beszélek, ki és miért hibás, hol rontották el.)
A fentiek tükrében semmin sem lepődünk meg, bárhogyan is magyarázzák.
Az Index cikke nyomán idézetek: „Kijöttek a PISA-eredmények: rosszabb, mint valaha Soha nem voltak ilyen gyengék a magyar gyerekek, természettudományban és szövegértésben nagy a visszaesés. Hiába a tantervi tudás, képtelenek alkalmazni az életben.”
Az alábbi sorokkal maximálisan egyet lehet érteni.
Uo. „A kormány tévúton jár a munkaalapú társadalommal, amelyből leginkább közmunkaalapú társadalom lett, pedig tudásalapú társadalomra kellene törekedni. A nem tudás kiszolgáltatottá teszi az embereket.
Az alulképzett ember alkalmas arra, hogy alattvaló legyen.”
Nagyon úgy tűnik az uralkodó rétegnek sokkal jobb, ha bégető birkákat nevelnek, mint öntudatos, és a korrupciónak, butításnak, becsapásnak, félrevezetéseknek ellenálló polgárokat.
Már többször leírtam és most is ugyanaz a véleményem, Balog Zoltán csak a bajnak van. Fű alatt hallható volt, híresztelték, hogy Orbán úr ősszel elküldi, ezt nyáron hallottam – nagyon vártam az őszt…-, de nem történt meg, sajnos nem. Most megint az egészségügy tragédiája mellett (szaporodó kórházi fertőzések, a kórházakban hullák itt-ott…, egészen váratlan helyeken), az oktatásügy béka szintje alatt van, kérdezem: meddig vár Orbán úr, hogy ezt a „profit” olyan helyre tegye – ha muszáj valahova tenni… – ahol semmi kárt sem tudnak okozni, pl. parképítések, játszóterek?
Uo. „A PISA eredményei rámutatnak, ha valakinek mennie kell, akkor Balog Zoltán miniszter. Jó hír, hogy esetleg fölfelé fog bukni, államfőnek, a hírek szerint. Kártékonyabb miniszterünk nem volt.”
Uo. „… Rétvári … De jó az is, hogy a matematikai felmérés korábbi folyamatos romlása után most stagnálás volt, bár a másik két területen tovább zajlik a visszaesés.” Tudom, hogy Rétvári úr templomba járó, a misén pár székkel ül távolabb tőlünk. Csodálkozom, hogy nem ismeri A. Szt. Teréz gondolatát – amit a lelki útra mondott, de minden útra áll-, aki mindig óvott attól, hogy megálljunk /stagnáljunk/, mert az már visszafejlődés és onnan könnyen megy a lecsúszás.
Nem csak beszélni, bizonyítványt magyarázni, hanem tenni kellene. Teljes tabula rasa kell, hogy valami jobb elindulhasson. Addig, míg a mindent elrontó, újításokat megakadályozó kedvencek, „ölebek”, csak fogják a széküket és semmi életképes ötlet nem megy át, addig semmiféle javulás sem várható.
Vargáné Pável Márta
2016.12.15.