Szólás és vélemény kinyilvánítási retorzió, elhallgattatási diktatúra?

Átestünk a ló túlsó oldalára, és abba kéne ezt hagyni! Mostanában olyan érzésem van, mintha újra diktatúrába kerültünk volna a szólásokkal, véleményeink elmondásával kapcsolatban.

Miért van az, hogy már divatba került, hogy mindent félremagyaráznak, kiforgatnak. Szinte mindre áll az, hogy mindenkinek minden mondatát – most függetlenül párttól és nemzetiségtől… – elferdítik, semmit sem lehet kimondani, csak a liberálisok és egyéb istentelen népség agyrémeinek kell bólogatni, mert különben fennhangon sikítoznak. Én ebbe nem megyek bele! Engem nem lehet zsarolni, így most elmondom! Bűnnek veszem, így: utálom a bűnös életet, és megvetem a köpönyegforgató, jellemtelen, erkölcstelen, hazug, egoista embereket!

Ma már ott tartunk – és ez ellen ezennel tiltakozom! –, hogy amit igaznak vélünk vagy a mi véleményünk vagy a mi gondolatunk vagy a nemtetszésünk egy-egy társadalmi jelenséggel szemben, azt nem mondhatjuk ki, mert üldöznek érte! Hova jutottunk? Ennek nagyon rossz vége lesz, ami le van fojtva, az robban, ez fizika, de az élet is ilyen!!

Elfogadom és rendben van, hogy egy nemzetet, sem cigányt, sem zsidót, sem senki mást nemzetisége miatt nem bánthatnak, oda született, ez van, ahogyan velünk is, akik magyarok vagyunk származásilag. Csupán ezért nem lehet senkit sem üldözni, kizárni sem stb. De, ha elmondja valaki bárkiről is (s nem lehetnek sérthetetlen személyek!) jogos és igaz véleményét, azt kötelező meghallgatni, megszívlelni, mert attól jobbá lesznek, ha szembesülnek a nem korrekt tetteikkel, csakis így lehet emberi tömegnek harmonikusan együtt élni! Azt ne érje gyalázkodás, aki rá mer mutatni arra, hogy erkölcsösen kell élni, csak tanulva lehet érvényesülni, és meg kell fognia KIVÉTEL NÉLKÜL mindenkinek a munka végét is stb.

Nagyon fontos figyelmeztetésem, akik mindent kiforgatnak, sem szabadna azt tenni, hogy már a legkisebb mondatra is ugranak, lesik, hol sértődhetnek meg, hol lehet cirkuszt kreálni!! Így állandóan ragozzák, elferdítik a dolgokat, és az egész világot bevisítják, hogy már ebben a szólásellenes diktatúrában alig van olyan, aki az ellenkező véleményét közölni meri. Lassan oda jutunk, hogy mindenki hallgasson, bújjon a szőnyeg alá, és nagyon vigyázzon, hogy melyik mondatát mikor forgatják ki, vagy esetleg bujtatott lehallgatók nyomán, mikor játsszák vissza. Már lassan ott tartunk, hogy csak szabadtéren merjük elmondani azt, amit valóban gondolunk. Ez tarthatatlan! A legrosszabb rendőrállam ilyen lehet, de itthon NE, ne legyünk ilyenek!

Ismét leírom és vallom, ebből robbanás lesz, ezt nem szabad megtenni.

Ilyen másik téma a homoszexualitás is. Ha valakinek az a véleménye, hogy ez nem Istentől való dolog, mert ha hívő, akkor hadd legyen ez a véleménye, még a papoktól is függetlenül! Ezt is tartsák tiszteletben, és ne akarják magukat ránk erőltetni! Ha valaki fóbiás a pókra, magasságra, cipzárra, az ok, de ha a testüket árulókra, vagy a homoszexualitásra fóbiás, azt üldözni kell? Ez a másik oldal szabadsága, nem? Ha valakinek az a véleménye, hogy számára elfogadhatatlan, mert ez neki parázna, a hitelvei szerint bűnös, és nem szeretné, ha kötelező lenne a homoszexualitás, de mégis vágjon jó pofát, és tapsoljon hozzá akkor is, ha nem érti és óckodik az egésztől?

Nem lehet, mert úgy gondoljuk, hogy szabad államban élünk, miért ne lehetne továbbra is az a véleményünk, hogy mi még mindig heterók vagyunk! Ezzel együtt békén kell hagyni őket, nem beszélhetik rá a hagyományos érintkezésre.

Javaslom, hagyjuk egymást békén, senkinek nincs köze ahhoz, ki, mit tesz a hálószobában, és ne akarjon ezzel (ez abszolút nem olyan dolog) sem kitűnni, sem dicsekedni, sem más előnyöket kovácsolni. Ha valaki ezt teszi, azt gondolom, az LEGYEN a magánügye! Ne akarjon már ebből lassan közmegegyezés lenni, s ne tartsunk ott, mint a franciák, hogy már nem lehet anya meg apa; hova jutottunk?

Szerintem sok téren is nagyon rossz felé tart a társadalom, és nem szabadna sem politikai, sem választási, sem semmiféle okból retorzió alá vonni, ha valaki őszinte, nem bujtogat, de elmondja a véleményét, a meggyőződését.

Végül is hol van az megírva, hogy csak téveszmék hangozhatnak el? Például: nem akarom a Jobbikot védeni, messze nem! De ha egy miskolci polgármester vagy politikus, aki ott él köztük, elmondja, mi alakult ki benne, azt meg kellene hallgatni. Persze nem általánosíthatna, csak konkrét esetre szorítkozhatna! Egy demokratikus, nem diktatórikus államnak úgy kellene működnie, hogy mindenki kibírja az igazságot. Ismétlem, nem általánosítva, de az igazsággal szembesíteni kell az állampolgárokat, bárki is teszi azt, ami nem jó! Ha úgy mondja el, hogy némely cigány, vagy dologtalan magyar családnál mi van, hogy élnek, az nem bűntény, az nem üldözendő! Ha a hibák feltárásra kerülnek, azt nem üldözni kéne, hanem elgondolkozni, a társadalom vezető rétegének szabályokkal, konstruktívan reagálni kellene, hogy jobban menjek a dolgok. Módszereket kellene kidolgozni, hogyan lehet egységes működésre bírni az ország minden jelenlegi, s jövőbeli lakóját is!

Mindenkivel meg kéne tanítania a siker útját, a velünk együtt élőket kulturáltan viselkedni, tanulni akarni, szorgalmasan dolgozni, a gyerekeiket ékszerdobozként, emberi személyként kezelni!

Egyszerűen úgy kellene lenni, hogy ki merjük mondani az igazat.

Mondok egy példát – aminek ma az ellenkezője történik… –; ha félelemben tartanak minket, nem merjük kimondani azt sem, hogy 20 ember között egynek büdös a szája/nem mos fogat, és 19 munkatársa szenved tőle, egy egész irodai szoba! Senki nem meri megmondani neki – itt sorolhatnám az okokat is… –, akkor szerintem a szoba összes dolgozója hibás. Ha valaki ápolatlan, büdös, azt is meg kell mondani. Ha már az élet minden területén kussban vagyunk tartva, az a szólás, a szabad véleménynyilvánítás felé egy diktatúra, akkor nem fog változni semmi, csak sokkal rosszabb lesz.

Nem feszegetem tovább a húrt, pedig sok mondandóm lenne, hogy miért nem tudtunk soha a hazánkban egyes rétegeket felhozni, aminek az oka a fenti viselkedés, ami véleményem szerint helytelen.

Végezetül, ha valakik állandóan visítoznak, földhöz verik magukat, korláton csúszkálnak, vagy megsértődnek, külföldhöz futkosnak, vagy struccpolitikát folytatnak, nem akarnak tanulni, a munka könnyebb végét akarják megfogni, vagy csak elvárásaik vannak, de ugyanannyit nem tesznek bele a közös kalapba, pl. adózás teljesítése, akkor sehova sem fogunk eljutni, csak minden rosszabb lesz. Kivétel nélkül, MINDENKITŐL MEG KELL KÖVETELNI a társadalmi szabályok BETARTÁSÁT, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉST ANÉLKÜL, HOGY EGYIK RÉTEG CUKKOLNÁ, ‘POLGÁRPUKKASZTANÁ’ A MÁSIKAT. Igaz, ennek betartásához egy bizonyos lelki intelligencia is kellene, de az kissé odébb van…! Hazánkban, egy társadalomban senkinek, bárhonnan is származik, nem lehet nagyobb privilégiuma, de kisebb sem, mint az összes többinek.

Leonardo da Vinci: Minden példabeszéd
Amikor a követ megütötte a tűzsugár, az nagyon csodálkozott és szigorú hangon így szólt hozzá: „Milyen őrület ösztönöz arra, hogy kínozz? Ne okozz több fájdalmat nekem, mert tévedsz: én senkinek nem okoztam soha fájdalmat.”
Így felelt erre a tűzsugár: „Légy türelemmel, s akkor meglátod, milyen csodálatos dolog támad majd belőled.”
Ezekre a szavakra megnyugodott a kő, türelmesen tűrte a csapásokat, és meglátta, hogyan pattant ki belőle a csodálatos tűz.
Isten is így pattantja ki belőlünk sokszor, a sors csapásai által a Szeretet Lángot!

PÁVEL MÁRTA
2019.02.23.

Kategória: Reagálások | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.