Az egész életünket akár akarjuk, akár nem, áthatja a politika és a politikusok ténykedése. Úgy gondolom, hogy érdemes egy kicsit elgondolkozni a politikusok negatív vagy pozitív szerepéről, FŐLEG, HOGY A LEGNAGYOBB PUSZTÍTÁSOKAT AZ Ő VEZÉNYLETÜKKEL VÉGEZTÉK (VILÁGHÁBORÚK STB.). Nagyon kétélű dolog egy politikus megítélése, nem egyszerű és többnyire nem is objektív, mert nagyon is attól függ, hogy ki, mit akar velük eléretni.

Mi, szavazók sem vagyunk egyformák, az, hogy nem háborúzunk egymással, az csak intelligencia, némi kultúra és szeretet kérdése, de sajnos a többség egymásnak ugrasztható.

A választók olyan politikusokat preferálnak, akik megfelelnek az ő qualitásuknak: milyen világképük, milyen nemzetiség tudatuk, milyen Isten képük van, mennyire liberális és mennyire tesztoszteron túlsúlyosak stb. Tehát nagyon sok mindentől függ, hogy egy politikus kinek tetszik, vagy kinek nem. Ideális az a politikai vezető lenne – de soha nem lesz -, aki tisztességes, korrekt, okos, ravasz, tanult, agilis, humánus, s az sem baj, ha spirituális is. Egybe ilyet nem nagyon találni, vagy igen ritkán, s az a baj, hogy erre igény sincs, mert a nép milyensége határozza meg… kit választ meg!

Prohászka O. Naplójegyzetek III. művében nagyon rossz véleménnyel van a politikusokról, melyet a maga bő szókincsével kissé szórakoztató módon le is ír: „Márc. 2. Van-e hitványabb dolog, mint a politikai üzem, melybe
belenéztem! Emberaprólék fortyogása! Üres fejek döngése, mikor egymásba
ütköznek. Mint hatalom pedig? pelyva, szemét, moslék, kóc és fűrészpor. Csupa hulladék! Ezt mind kavarja, keveri, rágja és falja s okádja a
legbutább pártszenvedély. Fuj, fuj, fuj!
Mi más a szellem kultúrája, a lélek! az a tükör, mely a világot tükrözi; az a forrás, melyből az ismeret titokzatos sugárzata árad! Titok, új világ, azaz, hogy dehogy új, hanem a ,,világ”, a lét…” Mi nem általánosítanánk, vannak rendesek is, de akik a korlátokon csúszkálnak, ajtóknak rohannak és földön fetrengenek, azokat hova kell sorolni…?

Mi történik manapság? Ki győz? Tisztelet a kivételnek, amikor a nép okos, fejlettebb, tán hívő is, akkor nem teszi tönkre saját éveit a választásával! De többnyire nem ez történik, ki vagyunk egymásnak szolgáltatva, és az nyer: elsősorban aki jobban harsog, sok pénze, nagy egója, jó kapcsolatai, tanácsadói vannak, másodsorban a megjelenése, esetleg az számít, milyen megtévesztően tud beszélni, mennyire „jópofi” vagy szuggesztív. Nos, ilyenekből lesznek az államfők is (pl. Hitler), akik sokszor világháborúkat is kirobbantanak, vagy a „Gyurcsány-félék”, akik kölcsönök garmadát veszik fel, hogy fizetőképesek maradjanak.

Időnként az történik, hogy a politikusok a választáskor – szerintem – nem megmérettetnek, hanem megtévesztő, vagy valahogyan megvett, tán manipulált hadjárat eredményét hozzák le. Pl. beígérnek mindent, majd utána nem tartják saját ígéreteiteket kötelezően végrehajtandónak, nos ezután – ha a nép észnél van…-, legközelebb buknak, és csodálkoznak miért. Azonban ez ritkán van, hogy igazságos lesz a nem felejtő a nép.

Politikusok, államfők, hadvezérek stb. megítélése rövidtávon nagyon kérdéses, sokszor csak történelmi távlatokból lehet a valóságot látni. Sajnos kisebb-nagyobb háborúk kirobbantásakor sem reális, hogy az adott nép mennyire díjazza a politikus agresszív tettét, mert aki ellen fordulnak, annak viszont ez abszolút káros.

Egy-egy agresszív, egoista, hatalomra törekvő ember, aki olyan pozíciót tölthet be, ami országok sorsát határozhatja meg, a legtöbbet árthat az emberiségnek EGYEDÜL IS. Erre iszonyú sok történelmi példa van pl. Lenin, Rákosi, Hitler, Dzsingisz Kán, stb. Tettük hatása, eredménye egyáltalán nem biztos, hogy hosszútávon, történelmi távlatokból pozitívan jön ki. A mérleg nagyon érdekes, mert ami akkor az egyik oldalon dicsőségnek tűnhet, tetszik, azt a leigázott népek meg messze nem így vélik. Semmiképpen sem megengedhető az életek elvétele, de ezzel a megvadult, hataloméhes politikusok nem törődnek, nekik – amikor belelendülnek pl. egy háborúba – az emberi élet semmi, csupán eszköz. Tetteik miatt sok halott lesz az egyik oldalon, s (milyen) dicsőség a másik oldalon…, iszonyú veszteség, árván maradt gyerekek, nyomorgó családok. De közülük ez kit érdekel? Elmondhatjuk, a rossz politikus a legnagyobb tragédiák forrása a földön.

A szavazások során a legnehezebb józanul és autentikusan megítélni egy politikus tetteit, nagyon közel van, nincs egészséges rálátás. Döntéskor arra kellene gondolni, hogy ez hosszútávon milyen hatású, és nem indulatból kellene szavazni, hogy ki vett nekem sört, meg virslit, meg ki zsarolt meg stb. Az én szememben a nemzetünk, a népünk elleni árulás, ha ezen az alapon szavaz valaki. Az értékítélete – sajnos – mindenkinek más és más, sokszor szélsőséges emóciók és nem a józan ész talaján áll. Nem mindenki gondolkodik nemzetben, vagy kereszténységben, valakinek mindegy, mert már nihilista.

Ismétlem; a politikusok iszonyú kárt okozhatnak, emberek millióit pusztíthatják el. Pl.: Hitler, Sztálin vagy Lenin, aztán vannak most is Dél-Afrikában, Dél-Amerikában olyan helyzetek, ahol több ezer ember hal meg politikai villongások miatt. Idézem Prohászkát: „Üres fejek döngése, mikor egymásba ütköznek”, fel sem fogják mit tesznek. Nincs felvételi; ki lehet politikus, mindenki, akinek elég nagy egója, meg pénze van, erkölcsiség, tudás, józanság, tisztesség sajnos nem feltétel.

Tehát minden a politikai cselszövések sorozata: a hataloméhségnek, a kapzsiságnak, az ego túltengésének a következménye. Az a baj, hogy a politikusi pálya nincs ALKALMASSÁGHOZ, végzettséghez kötve, pedig egy politikus akár milliószor nagyobb bajt okozhat, mint egy rossz orvos. Minden önjelölt lehet politikus, akinek pénze, nagy szája van és jó helyen tudja magát felkaroltatni. S ha valaki valóban jó politikus lenne, nem elég korrupt ahhoz, hogy annyi pénzt szerezzen, ami elég az ismertség megszerzéséhez (általában így van, de vannak kivételek is…). Pedig pénz nélkül nem nagyon lehet, mert nem tud labdába sem rúgni.

Tehát mindenhogyan kell hozzá pénz, s mire megszerzik az emberek, már többségükben korrumpálódnak, és ez sajnos innentől menthetetlenül áthatja a további politikai életet is. Nagyon nehéz ezért azt mondani, hogy teljesen tiszta kezű politikust lehet találni – hacsak nem örökölt annyit, vagy nem történt csoda…-, inkább azt lehet mondani, hogy meglátta a lehetőségeket az adott helyzetben, az adott országban, az adott érdekeknek megfelelően.

Megdöbbentő csak a mi életünkben is nézni, hogy pl. Jugoszlávia a nagy politizálás és a politikusok által irányított gyűlölködés, kevergés miatt mivé lett, hogy változtak a határok, hullottak az emberek, otthonok romokban hevertek, országok elpusztultak.

A politikusok ma is rombolnak, nem is akárhogyan. Láthatjuk a rossz megítélés és az árulásuk miatt megint egy tragédia kibontakozását, Európa lassú széthullasztását. Szerintem eszement vezetők úgy döntöttek, arra van szükség, hogy Európa kevert népességű legyen, és behoznak mindenféle tanulatlan, kulturálatlan népességet. A meglévő országok őslakossága gyakorlatilag egy népirtásnak van kitéve. Láthatóak a vallási üldözések. A rossz, a nemzeteket eláruló politikusokat nem érdekli, hogy az eddig munkával megszerzett jog, magántulajdon, a nyugodt élethez, vallásgyakorláshoz, nemek egyenlőségéhez való jog már veszélybe kerül. Ezt most már nem védik, eltusolják, hazudoznak, semmi sem érdekes, csak az európai keresztény kultúra és a nemzetek szétverése a cél. Mindezt az esztelen bevándorlás segítésével. Sátáni dolog ez – az én megítélésem szerint -, de ha Európa népe annyira elbutult, ellustult, elistentelenedett, hogy hagyja, akkor életképtelen, s ez jár neki…

A rossz politikusok miatt nem juthatunk el odáig, hogy a kereszteket levetessék, és a gyerekeinket félteni kell nemi erőszaktól stb. Ez is közelről van, s mire megfelelő távlatból szemlélhetnénk, már csak az európai kultúra múltjáról beszélhetnénk.

S mire vágyunk, mit várnánk el a politikától?

Prohászka Naplójegyzetek III.
„Több meleget és szeretetet nép és klérus közé; többet a Szentlélekből s a testvériségből; ezt nem házasság, hanem a demokratikus intézmények behozatala által. Ne a tekintély, a joghatóság, hatalom, parancs, hanem a belső elv, a szeretet dirigáljon. ,,Cor unum et anima una” — mily kevés van itt jogból, szétkülönbözésből! … Az állammal szemben se vezessen minket a hagyományos jog, még kevésbé a hatalmi érdek. Ki tudja, mi marad meg a jogból, s ugyan mit akarunk most hatalmi érdekeket az állam, a hitetlen állam által biztosítani? Ezeket csak önerőnk, a nép által lehet. Minket nem politika, hanem a
nagy közérdek vezet állammal, társadalommal szemben is. Tudjuk, hogy szolgálhatunk neki, s hogy a tiszta erkölcsöt csak mi biztosíthatjuk.”

S MI VOLT A MÚLT, AZ LESZ A JÖVŐ IS? Ismét uo. „Júl. 16. Úgy érezhettek a barbárok betörésénél a rómaiak, mint mi manapság. Ők is egy halálra érett kultúrában éltek, melyből nem volt kiút; kiapadtak a regeneráció vizei, nem voltak mentő és megváltó kilátások; úgy vagyunk mi is. Higgyük el, hogy a kultúráknak is megvan a sorsuk; azok is csak akkor pusztulnak, mikor el kell pusztulniuk; akkor szakadnak le, amikor rákorhadtak a leszakadásra. Az kevésbé fontos, hogy a végső lökést mi adja meg, vajjon a barbár kívülről, vagy a barbár belülről; azonban igaz, hogy barbárnak kell lennie; barbárnak, vagyis idegennek és ellenségnek.”

Pável Márta
2019.05.23.