A lényegétől szakad el az emberiség

Ha megfelelő távolságról nézek, például egy archív háborús filmet, ahol mondjuk Horthy bevonul a fehér lován, a hadseregbéli katonák éppen ott búcsúzkodnak, vagy éppen visszafelé jönnek, akárhogy is van szívszorító. Két oldalt állnak az emberek, sírnak vagy köszöntik a visszajövőket, attól függ, melyik részt nézzük. A fájdalom csúcsra dühöng, őszinte érzelmek, meg a sokrétű szenvedés, elszenvedett bánat a veszteségek felett is.

Mindenféleképpen ott van a politika okozta veszteség, embertelenség. Nézem a tragikus eseteket, az emberek kiszenvedett arcát. Látom, mit tesz, ha az emberek a három dimenzióban bezárva léteznek, ezzel elzárva lényük igazi voltától. Ökölbe szorító, ahogyan amiatt, mert elfeledték igazi, magasszintű emberi mivoltukat, küzdenek, sírnak, szenvednek, meghalnak. Látom a csonkolt lábakat, kezeket, koszos rongyokba csavartakat, többségük válogatott betegségben jött vissza. Kiüresedett arccal, lélekkel állnak az árvák tömegei, az özvegyek, akik majd nagy nyomor között egyedül nevelik fel a hadiárvákat. Mégis, félretéve mindent annak örülnek, hogy vége van, esetleg jobb napok jönnek. Az ember ugyanis ilyen…

Az emberiség életében az eszeveszett politikusok, hatalomvágyók, egoisták miatt újra és újra háborúk vannak/lesznek. Napjainkban is így megy, akár Afrikát nézem, akár Dél Amerikát, akár most a migránsokat, ahogy Párizsban cirkuszoznak (itt is kérdéses a politikai bujtogatás szerepe, mert nem hinném, ha egyenlő jogokat követelnek, azzal együtt egyenlő erejű, idejű, végzettséget igénylő munkát is akarnának…!). Sehol nincs béke, nincs nyugalom, mert az emberiség elvesztette lénye igaz tudatát, létezésének okát. Ebben a társadalmi szocializáció az egyik ludas, aki csak munkára, megélhetésre, szaporodásra, de főleg fogyasztásra ösztönöz a profit miatt, és az igazi ember sehol sincs! Nem is érdekük, hogy legyen.

Soha nem hinném, hogy magától egy családapa reggel felkelne azzal, hogy nekem háborúzni kell. De központilag (most már TV, rádió, Internet stb.) mossák az agyát pl. túlzott nacionalizmussal, érdekekkel ráveszik, hogy lelkesedjen, hogy elhiggye, ő is ezt akarja. Aki úgy van nevelve, hogy nem tudja ki ő, mi az emberi létének a lényege, azzal szinte minden megtehető. Az emberek olyan szinten manipuláltak, hogy simán belemennek abba, amibe a politika (vallás) hajszolja őket. Elhiszik, hogy nekik nincs más dolguk, most háborúzni kell. Ha tudnák, valóban tudatosan tudnák, mi az életük célja, milyen magas minőségi szinten is működhetnének, megkérdőjeleznék a politikai, vallási vezetők agresszivitását (a keresztes háborúk, most mohamedán nyomulás stb.), de így nem teszik, mennek, mint birkák a vágóhídra, hősnek! 🙁

Eszement politikusok diktálnak, a hatalomvágy, pénz, ami őket motiválja, de van tehetségük, így jobban tudják tálalni magukat, mint a többi ember, s ezzel a tömeget maguk alá hajtják. A manipulálás az ember legmélyebb megalázása közé tartozik – szerintem. Az emberiség, miután az ember létének lényegéről eltért, kiteszi magát a megalázásnak. Ez sokrétű lehet: a férfiak sokszor a nőket elnyomják, a hatalom megszerzésével nem lesz egyenrangú fél a másik pl. a munkahelyen sem. Az emberek az önállóságukat elvesztik, a függetlenségüket érdekek mentén felfüggesztik, saját maguk rabságba hajtják magukat. Pedig igazából spirituális magasságokba törő, üdvözülésre vágyó, hazatérni akaró, végtelen lehetőségekkel megáldott lények lehetnének. Jelenleg ebből már egy százalékot sem tudnak felmutatni. Célom szerint az emberiséget fel kéne emelni arra a szintre, ami miatt a földön van, de nem akarják, nem hagyják magukat, többségükben olyan mélyen vannak, hogy meg sem értik, mit akarok.

A társadalom, a széleskörű kommunikációval, szinte jól tartott állati szinten lévő lényként kezeli az emberiséget, akik jól idomítottak, napi szinten többször is manipuláltak, hogy ki ne zökkenjenek a rájuk húzott szerepből. Pl. ott a szabad választás. Nevetséges, szervezetten, hivatalosan kijelölt időszak, ahol mindenki össze-vissza hazudozhat (de eddig tán senkit nem kértek számon, aki nem tartotta be, amit ígérgetett…), megtéveszthet a kampányidőszakban, s az emberek szinte megadják magukat. Elmennek szavazni többnyire meggyőződés nélkül is, csak legyen már ennek vége. (Szinte kifárasztás történik.) Mindenütt a világon a háttérhatalom arra törekszik, hogy becsapják az emberiséget, akik naivan azt hiszik, egy-egy választásnál ők döntenek. Ez messze nem igaz, a sok manipuláció dönt, amivel megvesztegetik, amivel agyat mosnak, aki ennek nem áll ellen, vagy akinek ellenszavazata van, az elveszik, mert messze kisebbségben van, a manipulált, megvesztegetett tömeg elsöpri.

A valóságosan már gondolkozni nem tudó emberiséget egy ravasz, saját célját kiszolgáltató réteg uralja, vigyázva, hogy fel ne ébredjen a tömeg, ki ne vívja, mi az ember, és miért van itt.

Könnyű a dolog, mert már nem akarja az emberiség a saját szenvedő szemét sem kinyitni. Hiába kérem, tanítom, világítok, semmi. A többségében vak és süket emberekkel nem tudok mit tenni, szabad akarat van. Nem adom fel, írogatok, harcolok, világítok/tunk, és látható ez a Tószegünkön is, ahogy a mező közepén építettünk egy kis templomot, ahogy csináltunk egy piramist, ahogy készítettünk egy gyönyörű keresztutat, ahogy most egy földön fekvő sasra, mint egy égi járműre felszállható szimbólumot teszünk. Megpróbáljuk a három dimenzióba is bevinni a lelkiséget, de csak pár embert érdekel, több az, aki tud róla, aki hajlandó némileg kitérni, aki hajlandó megnézni, de csak ennyi…

Az AQUILA-t Isten hajtja, és a lehetőségeinkhez képest ezt tudjuk tenni az embertestvéreink felébresztéséért. Igaz, hogy a hivatalos képviselők hallgatásra ítéltek bennünket, ezért csak így tudjuk magunkat kifejezni a telkeinken, az internetes felületünkön. Minden embernek ébredést.

„A világ több, mint amennyit a szemünkkel és agyunkkal be tudunk fogni belőle. Mindenki érzi, hogy léteznek azok, akiket jobb szó híján természetfölötti lényeknek nevezünk. Sokan keresik velük a kapcsolatot, de hiába. Időnként azonban előfordul, hogy a természetfölötti lények keresik a kapcsolatot a halandókkal. Nekik minden esetben sikerül…” Le Renard

Pável Márta
2019.07.16.

Kategória: Írások | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük