FENNTARTHATÓ ÉLETMÓD, ÖNELLÁTÁSRA FELKÉSZÜLÉS

Mániám az, hogy ne hagyjuk magunkat a körülményeknek, a nagykereskedőknek kiszolgáltatni, termeljük meg azt, amit csak tudunk. Ennek érdekében sok mindent megmozgatok, láthatóan sikeresen.

Általában olvasott cikkek adnak ihletet az írásra, és most is a kertészkedés, önellátás címmel olvastam EZT a cikket. Ezzel az írással hellyel közzel egyet is értek, viszont szeretném ezt a cikket kiegészíteni, illetve bebizonyítani az igazát, hogy ez gyakorlatban is működik.

Abba nem megyek bele, hogy dolgozzunk 4 napot, vagy ne. Nem szólok bele, mélyebb közgazdasági és más érdekekben is ütközhetne. Ami viszont tény, hogy évek óta termelünk, most már nyugdíjasként is, harmincöt-negyven éves tanítványaimmal együtt.


A kép: Alföldön, már javarészt leérett paradicsomos, hagymás egy része.

A tanítványaimat meggyőzéssel rávettem az önfenntarthatóság elkezdésére, és gyakorlatilag vidéken már kb. harminc telkünk van egymás mellett, és mindenki lelkesen dolgozik. A közösségünk egyre fokozódó mértékben elkezdett termelni. Közülünk gyakorlatilag mindenki felsőfokú képzéssel van/diplomás/, s ez azért lényeges, mert nem csak paraszti származású, vagy mezőgazdász tud kertészkedni. Tehát nem az van, hogy rá vagyunk erre kényszerülve, hanem inkább a pihenés és az egészségünk, étkezési meg fizikai erőnlétünk miatt is fontos, valamint hogy a jövőre nézve ne legyünk tápos csirkék. (Igaz, voltak köztünk – de hála Istennek már elmentek – olyanok is, akiknek nem tetszett a vidéki munka. Egyikük (aki csak állandóan enni szeretett) koncentrációs munkatábornak minősítette, de mikor elment, 150 kg volt, már nem akart mozdulni sem. Ő tudja…)

Ezzel a vidéki tevékenységgel, megtudjuk azt, hogy miként kell nevelni egy-egy állatot, növényeket, hogy ha majd baj lenne a világban, mi ne csak álljunk és éhezzünk, hanem még az önfenntartást is meg tudjuk élni. Az a tapasztalatom, igen sokat lehet vele spórolni, még ha beleszámítom a 6000 Ft-os benzin költséget oda-vissza, akkor is. Van, ami pénzben nem mérhető, például a paradicsom napsütötte íze, paprika harsogása, vegyszermentesség stb.

Megfigyeltem, már évek óta, május végétől november közepe-végéig van paradicsomunk. Így egész nyáron egy szem paradicsomot sem vettem, ellenben kb. 70 litert főztem be. Még a palántákat is saját magam állítom elő Budapesten, az erkélyen, majd viszem le vidékre. Budapestre is ültetek növényeket, csak kevesebb a hely. Mindkét helyen fokozottan növelem a faállományt is. A gyümölcsök teljesen biztosítják az igényt, sőt már több is van, mint amennyit meg bírunk enni, így a szomszédoknak is szeretettel adunk. Egy része sajnos sokszor még a fa alatt is landol, ha nem tudunk időben lemenni.

Kis igyekezettel és nem luxus helyen lévő olcsóbb telkekkel bőven megoldható az ellátásunk, s mindez 2400 m2-en. Gyakorlatilag az alma, körte, szőlő, barack, meggy, dió, naspolya, birsalma stb., ezek mind biztosítottak.

A kiskerti növények közül – de ez a jobban termő talajtól is függ, nálunk a talaj elég kötött és rossz, így vettünk rá termőföldet – nagyon szép a hagyma, a paradicsom, a paprika, a saláta, a cukkini, a petrezselyem, a tök, a karalábé félék, az uborka, a céklák stb. Ezek mind folyamatosan teremnek, és már néha olyan sok lett, hogy már ott helyben, a telken be is főzök. Van, amikor 20-30 befőttes üveggel jövök haza. Főleg azokat teszem el, amiket egyből hasznosítani kell, mert pl. egy-egy alkalommal 25-30 kg paradicsom másként nem kezelhető. Mindez – ismétlem – 2400 négyzetméteren, ahol még van egy ház is, tehát nem teljes területén, és van füves rész is. Társainknak változóan 800-1000-2600 négyzetméter közötti területük van. Természetesen a telkeinken rengeteg fát is ültettünk, szinte csak gyümölcsfákat. Sokszor céklát, tököt, cukkinit stb. úgy kell rátukmálni a többiekre, mivel annyi terem, vigyék haza, ha nekik nem termett.

Ha bemegyek egy nagyobb áruházba – és a fentiek közül semmit sem kell vennem – viszont elcsodálkozom, s döbbenve nézem az árakat (a paradicsom 400 Ft, az alma legolcsóbb 200 Ft). Hálás vagyok Istennek, hogy tudunk dolgozni, és milyen jó dolgunk van nekünk. Nagyon fontos a lelki egyensúly is, mikor mi vagyunk saját szomszédunk, és nem 3-4 méter van a házak között, hanem 40-50 méter is, vagy több.

Látható, benne vagyunk ebben az életben, és nagyon egyetértek azzal, amit a cikk írója írt. Ez az „önfenntartásosdi” nem új dolog, őseink is ezt tették és éltek, valamint régebben már szembesültem Kubával, ahol mikor nagy nyomor volt, a nép lakótelepen is, mindenütt ilyen fa keretekben, magas ágyásokat csináltak, és gyönyörű növényeket termeltek. Erre mondják, a jég hátán is meg kell élni. A mi SAS csoportunk fiataljai ilyenek.

Sajnos állatokkal még nem tudunk intenzíven foglalkozni, mert Pesten lakunk, és ahhoz állandóan ott kellene lenni, de a növényeket kéthetente látogatni, az elég. A mi növényeink mérget nem láttak. Nem attól bio, hogy éjszaka permeteznek, hanem attól, hogy tényleg semmit sem teszünk rájuk, és mégsem lesz semmi bajuk. Budapesten muszáj sajnos permetezni, mégis több baja van a növényeknek. Na jó, de itt sem méreggel, hanem rézgálic, meg kistestvérei, amik számba jöhetnek. Annak még nem látni a hátrányát, hogy semmiféle kemikália nem megy belénk :)!

Nem mindegy, hogy élünk, igen káros, ha az embert elszoktatjuk a természetes környezetétől, az egészséges kerti, földdel kapcsolatos munkavégzéstől, s ezt művileg sporttal próbálják ellensúlyozni.

Soha nem lehet tudni, mi történik a világban, az okos ember mindenre felkészül, nem engedi elpilledni magát. Elveim szerint hosszú távon halálos az emberre nézve elszakadni a természettől, termőföldtől. Az önfenntartás megtanítandó kötelesség. Az volt az alapvető elhatározásom, hogy a hittanos gyerekeket, fiatalokat – mivel hittanár vagyok – visszaszoktassam a természetes életmódra. Nem veszítenek semmit (maximum a felhalmozódott testzsírjaikat :)), de kiutat mutatunk ezzel a génkezelt, agyonvegyszerezett növények evéséből, valamint az egészséges önfenntartást is megtanulják. Nem fognak éhen halni, ha nem fognak kapni valamit az áruházban, tudni fogják, merre vannak a telkeik.

Persze nem minden ember egyforma, de arra törekszem, hogy ezt örömmel tegyék, és ne vegyék személyes sértésnek, hogy ezt nekik meg kell tenni. Többség, aki kedvvel termel, akik örömmel dolgoznak, örülnek annak, ami van, amit megtermeltek.

Reméljük a legjobbakat, hogy erre az önfenntartásra nem kerül sor, de jobb félni, mint megijedni, főleg ahogyan ma látjuk, hogy a Föld déli része az északi rész munkájából akarna megélni. Ismétlem, csak a hasznunkra van, boldogok vagyunk Istenben együtt, nagyon tiszta, jó a levegő, a hangulatunk kiváló, még ha sokat dolgozunk is hétvégente. Kikapcsolunk a város forgatagából, és másfajta életet élünk, s így kibírható minden. Az AQUILA egy nagyon jó, baráti, lelki közösség, és mindenkinek megvan a saját területe, meg a közös is. Együtt dolgozunk, pihenünk, élvezzük a madarakat, nézzük a felhőket és közben igen jókat tudunk derülni, mi kell ettől több egy embernek?

Pável Márta
2019.12.04.

Kategória: Írások | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.