A KÓRHÁZI/ORVOSI ELLÁTÁSI ANOMÁLIÁK erősödtek a koronavírussal kapcsolatban. Konkrét, de jellemző eset: egy családtagom belázasodott, köhögött és féltünk, hogy koronavírusos, és mivel több emberrel van kapcsolatunk, szerettük volna megnézetni, hogy szakember mondja meg, mi van. Kötelességtudóan hívtuk a körzeti orvost – aki magát tutinak tartja… –, akit kettő egész napon keresztül sem sikerült elérni. (Egy magasrangú eü-s szakember szerint fel kellene jelenti, szerintem is…) Hogy mindenki megnyugodjon, ki kellett fizetni a 30 valahány ezer Ft-ot, hogy meggyőződhessünk róla, hogy nem koronavírusos. Kérdés: mi van, ha valóban beteg, akkor is csak úgy tudom meg, ha fizetek? S ha nincs erre valakinek pénze? Mert ugye a körzeti elérhetetlen. Hogyan kapok ellátást – vagy amikor valóban baj van, az alapellátás is kivonul az életünkből? Vagy magam elmegyek valami magán orvoshoz? Milyen dolog az, hogy jó pár körzeti orvos nem hagyja meg a betegeknek az elérhetőséget, ahol el is lehet érni, konkrétan az e-mail címét, mobiltelefonját, egyebeket. Ez szerintem felháborító!
Az én körzeti orvosom szuper, rendkívül jó, bármi van, legsürgősebben válaszol, megoldást ad stb., mindegyiküknek ilyennek kéne lennie, de nagyon sok emberrel beszélve, a helyzet az, hogy nem, vagy alig elérhetőek.
Aztán azt is lehet érezni, hogy ha valaki elmúlt 60-70 éves, akkor nem igyekeznek megtudni, hogy miért fáj pl. a térde, nem küldik el röntgenre, nem…, hát ja, persze, öreg, mit várt, fájni is fog stb. Azt kevesen gondolják az eü. vezetésnél, akik ezt megengedik…, hogy egy idősebb is akar még tenni, ép az esze, de mégis, a fájdalmai miatt vánszorogva, nehezen megy. Miért nem egyenlő az ellátás? Teljesen más(?) az ellátása, mintha 40 éves lenne, habár úgy nézem, hogy a 40 évesekért sem kapkodnak.
Számomra még az is mindig szánalmas, amikor egy műtétért direkt vagy indirekt módon, de pénzt sajtolnak ki a betegből, majd utána a kontrollnál megint elvárják, hogy kapjanak pl. 10 000-től esetleg akár 50 000 Ft-ig is, és ha nem ad annyit, akkor utolsónak látják el, illetve úgy, mint a kutyát.
Hova lett az orvosoknak (tisztelet a kivételnek, mert vannak olyanok is) a beteg iránti szeretete, hogyan lehetne elmulasztani a pénzéhségüket és helyébe az orvosi hivatástudat, a humánus érzés lépne, szeretet, etika kerülne? Hogyan lehetne tisztességesen, embernek nézetni 70 éven felülit is, amikor mögötte egy országot építő munka, ledolgozott élet van, belőle lettek a fiatalok. Nem értem, hogy ez a társadalom hová fajult, mivé lett.
SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM vonulásai /akciói
Nem tudom kinek van igaza, s kinek nincs, de ebbe nem is szeretnék belefolyni. Ami viszont közügy, az kettő fontos dolog.
1. Meglepően sok „színi tanodás” hallgató van – ez a tüntetéseken látható…-, s nagyon sok állástalan jó színész. Nem kellene itt rendet tenni, hogy kereslet és kínálat egyensúlyba kerüljön?
2. Sokan vagyunk, akik nem csak liberális színészeket szeretnének látni, hanem magyar érzelműeket is. Van Nemzeti Szinházuk is…! Azóta nem sűrűn járok színházba, mióta sok darab és rendezése is elment közönséges irányba, s mikor nem bírtam tovább, előadás közben felálltam, hazamentem. A régi, 20 évvel ezelőtti színházi estek nekem felemelők voltak a maiakkal szemben.
AZ ÁRAK EMELKEDÉSE
Elképesztő magasságokban vannak az élelmiszer árak (is) a minimálbér vagy az átlagkereset ugye szépen emelkedik, a nyugdíjak meg szépen NEM! Már gyakorlatilag a minimálbért nézve is 200 000 Ft havi különbség is lehet a kettő között. Van, aki bemegy a boltba és az árak nézegetése nélkül dobál be mindent, és ismert, hogy vannak, akik ötmilliót is keresnek havonta, megtehetik. A nyugdíjas meg mondjuk 60 000-et vagy 120 000-et kap, és ugyanúgy dolgozott, lehet, hogy több esze is volt, mint annak, aki most annyira meg van fizetve.
Elképesztő mértékben széthúzódott a társadalom. Láthatjuk, mi mindenre van pénz, csak arra nem, hogy például korrigálják a nyugdíjakat, mert most igen szükséges lenne, mert borzalmasan leszakadt a nyugdíjas réteg a kereső réteggel szemben.
Ilyen árak mellett ezt nem lehet tovább tűrni, mert ha nem termel valaki a saját kertjében, akkor valószínűleg gyümölcsre sem jut neki még a nyár folyamán se. Nemhogy télen…, mikor az áruházakban szinte egymással vetélkedve emelgetik az árakat. Az, hogy két évvel ezelőtt például egy babkonzerv 99 Ft volt, most akcióban hirdetik 199 Ft-ért? Amikor Spanyolországban egy halkonzerv, nagyon finom olajos hal csomag, amiben volt három vagy négy darab, három euróba került, az most itthon1600-1800 Ft. Olyan mértékig elszaladtak az árak, hogy az elképesztő. Meddig lehet ezt csinálni? Lehet, hogy nem kell hozzá covid, hogy kihaljanak a nyugdíjasok, hanem ki fognak halni attól, hogy nem törődnek velük, az életükkel, és az elszaladt árakkal.
A VILÁG – SZERINTEM – EGY NAGY TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA SZNOBKODÁSSAL VEGYÍTVE
Van egy olyan rémképem, ami félek, hogy igaz, hogy az egész föld egy nagy Tamás bátya kunyhója, csak különböző cizelláltsági szintekkel.
Vannak a nagyon gazdagok, a milliárdosok és vannak a munkavállalók. Ugyanúgy, ahogy a rabszolgák, dolgoznak, de a munkájukért nem annyit kapnak, amennyit ér. Ez világos, mert különben a munkaadók nem jutnának annyi profithoz, nem tudnának milliárdokra szert tenni. A plebsz így annyit kap, hogy fel ne lázadjon, hogy esetleg ha „ügyesebb”, több legyen neki, pl. luxusabb házikó, jobb kocsi. /Ja, persze, ha bűnösen szerzik a pénzt pl. kábítószer, nők futtatása, csalások és áfacsalás, egyebek, az a kategória nem tartozik ide, az még rosszabb./
Szóval, ha azt gondolom, hogy a társadalom egy nagy Tamás bátya, a rabszolgatartók a milliárdosok. A rabszolgák mindnyájan mi vagyunk, és a rabszolgák között szánalmas az a vívás, SZNOBKODÁS, hogy azt hiszi, hogy ő több. Fel sem fogja (szemei a ködtől nem látnak…), hogy többszörösen rabszolga: a kizsákmányolóké, a fogyasztását ösztönző társdalomé, a tudatos gondolkodástól megfosztott világé. Cirkuszi különbség van csak a többi rabszolgáktól, mert netalántán jutott neki egy Mercedesre, vagy egy drága karórára, amit egy tárgyaláson – szánalmasan – ki is rak, vagy csak márkás cuccokban jár stb. Nos ez a cifra rabszolgaság, és azzal próbálja kielégíteni magát, hogy megpróbál a nagyon gazdagokhoz felzárkózni, legalábbis külsőségekben. Persze valójában sosem fog tudni, mert az egy zárt kör – kevés kivétellel –, oda születni kell vagy jó haverok kellenek. Közéjük maximum kívülről azért engednek be, hogy láttassák a különbséget. Számomra szánalmas nézni ezt a társadalmi sznobériát. Tragikomikus, állandóan keresi az ilyen embereknek a társaságát, kitéve magát fölösleges és megalázó helyzeteknek. /Kicsiben egy példa: valaki akkor is elmegy az Anna-bálba, ha kölcsönökből fedezi az egészet…/
Úgy vélem, hogy mi a Földön, az emberek 99%-a, egy nagyon cifra Tamás bátya kunyhójában lakunk. Ez pontosan olyan, mint amikor 56’ után a magyaroknak több mindent megengedtek a többi szocialista országhoz képest, így a legvidámabb barakk mi voltunk. Ugyanis bemutattuk, ergo tudták, hogy lázadók vagyunk, tehát engedtek a gyeplőn, de ugyanúgy ketrecben, rabok voltunk.
Most is ugyanúgy ki vagyunk szolgáltatva, mint anno a rabszolgák, csak nem ennek nevezik, és mindenki örvendezik annak a kevésnek is, amit a gazdagok visszacsorgatnak. Ha nem így lenne, szinte mindenkinek kb. – aki tanult és dolgozik – ugyanolyan szintű élete lehetne, de nem így van.
Mi, az AQUILA, ebbe a szánalmas világba nem állunk be versenyezni, sznobkodni, sőt végtelenül szomorúnak tartjuk. Mi senkihez sem akarunk felzárkózni anyagilag, sem erkölcsileg leépülni a mai társadalmi szinthez. Folyamatosan arra törekszünk, hogy amit magunk megtermelünk, előteremtünk szerényen, az elég legyen, s igyekszünk függetleníteni magunkat, amennyire lehet.
DE LELKILEG SZÁZ SZÁZALÉKIG szabadok vagyunk, erre Isten meg is adta a lehetőséget! Életünk Istentől függ, ez ad erőt, ezt be is kell tartanunk, mert ha lelkileg sem vagyunk szabadok, akkor nem lehet rendesen élni. Csak nyomorultnak érezheti magát mindenki, akinek Istenben nem teljesedik ki a személyisége. A fizikai világban csinálhatnak, amit akarnak, a lelkünknek kellett a szabadság, az a végtelen, korlátlan erő és lehetőségek, amit Isten ad! Ezt elvenni nem lehet – csak mindenki maga játszhatja el. Istenben szabadság a rabszolgai világból.
Vargáné Pável Márta
2020.09.07.