Márciusi hóvihar; hibákkal, tennivalókkal

2013.03.20.
Pável Márta

Mi, mint nem bennfentesek, még nem tudhatjuk, hogy ebben a márciusi katasztrofális időben az autópályákon kialakult helyzet milyen tehetetlenség, pénzhiány, nemtörődömség stb. miatt alakult ki. Az erősen túlzásnak tűnik, hogy a hivatalos szervek mindent megtettek és meg vannak magukkal elégedve. Erről talán a hóban egy napig rostokolókat kellene megkérdezni…! Mindenesetre, mint hallom – de nem biztos – még kitüntetéseket is osztogatnak.

Azért bárhogyan is tupírozzuk, nem megfelelően mentek a dolgok, annak ellenére sem, hogy az időjárásnak az ember még nem parancsolhat. Magam nagyon is jól tudom milyen egy dunántúli hóvihar. Ott éltem, tudom, hogy irgalmatlan tud lenni – ahogyan a Balatonon kitörő vihar is, amit tó különleges zöldessé válása előz meg… – ezeket egy nagyvárosi ember nem ismeri, nem élte át.

Nagyon sok hóban rekedt honfitársunkon hallani lehetett, nemhogy segítséget, de még csak információt sem kaptak. Akkor mire, mitől lehetünk elégedettek?

Azt biztos, hogy a bíráló oldalnak nagyrészt igaza van, de némi igazsága a másik oldalnak is lehet. Annak ellenére, hogy ebbe a vitába nem akarunk belefolyni, lenne egy-két meglátásunk tanulságokkal. A lényeg, hogy ebből az esetből is tudjunk tanulni, hogy megelőzzük a többi bajt.

  • Igaz, hogy a hétköznap volt, de a várható időjárásra tekintettel ki kellett volna időben adni a kamionstopot. Ez nem történt meg!
  • A kamionosok sem tartották be a rájuk vonatkozó előzési tilalmat, különben nem állak volna egymás mellett mindkét sávban, a lehetőségét is lezárva annak, hogy hókotró vagy bármilyen segítséget nyújtó autó elmenjen.
  • A leálló sávba bementek a ”nagylegény” autósok (jól ismerjük, hogyan viselkednek vezetés közben…), hátha majd ők ott elférnek. Nos, ezek voltak a szél és hóvihar kombinációjával megerősítve a teljes lebénulás okai.
  • Nem beszélve a tömegkarambolról, ahol talán csak az első nem hibás. A sebességet úgy kell megválasztani az útviszonyoknak megfelelően, hogy időben meg tudjunk állni.

Ha mi lennénk a rendőrség, ezeket mind nagyon megbüntetnénk. Mivel fizikailag lehetetlen ott rendet tartani, ahol emberek felelőtlenül viselkednek, főleg ilyen helyzetben.

De folytatnám javító, megszívlelendő ötleteinket, amik nagyon is jól jönnének hasonló esetekben.

  • Az igaz, hogy az olyan autópálya, amilyen az M1-es is, – ami túlterhelt – már rég több sávval kellene, hogy működjön, de ha erre nem volt pénz, akkor 20-30 km-ként építeni kellene olyan nagy parkolókat, ahova ki lehet vitetni az autókat. Ez nincs!
  • A autópálya két oldala közötti elválasztó fémkorlátot kb. 2-5 kilométerenként megnyithatóvá kellene tenni – felfestve jelzett mobil kapukkal –, hogy megfordulhassanak és visszamehessenek az autósok, ha szükséges. Akkor nem kellene a bajban flexelgetni. Micsoda gondolkodási hiányosság volt ezt eleve is így csinálni. Mindig jól jöhet, ha a másik irányba elterelhető a forgalom. Még jó hogy nem építettek a két pálya közé betonfalat…

S végül a telefonok.

Tudjuk, ezek a mai okostelefonok egy töltéssel kb. egy napot bírnak ki. Azt lehetett a hóban rekedtektől hallani, hogy már nem tudtak telefonálni sem, mert lemerültek. Nem is értem. Ha annyira fejlesztenek a telefongyártók, – hogy már éppen csak, hogy nem főz, vagy gyereket nem ringat a telefon –, akkor nekik miért nem, miért csak nekem jut eszembe, s már rég ez a vágyam, hogy olyan telefon legyen, ami mozgással, nappal/fénnyel stb. is feltölthető. Ha annyi mindent tud egy mobil, de egy nap múlva – pont a bajban – hanyatt vágja magát, akkor be kellene látni, egyoldalú fejlesztés, konstrukciós hiba van. Nem lesz segítség pont akkor, amikor nagyon szükség lenne rá. Ezen is dolgozni kellene, jobb akkumulátorokat fejleszteni, ez alapvető kívánság.

Remélem írásunk nem csak süket fülekre talál.

A bejegyzés kategóriája: Reagálások
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.