Címlap

Ahogyan a SAS-ok látják, EU-s választások elé

Már csak pár nap választ el attól minket, hogy szavazatunkkal eldöntsük, mit akarunk. Alaposan át kell gondolni pro és kontra, hogy ki mellé húzzuk be az X-et. Amit látok, hallok, ott sokszor nem az ész, hanem emóciók mentén beszélnek, de ezzel nem lehet mit kezdeni, sajnos ilyen a demokrácia, ők is döntenek a mi sorunk felett.

Akik minket olvasnak, valószínűleg egyet értenek azzal, hogy védeni kell az országunk függetlenségét, nemzeti, vallási identitását.

Tudjuk, egy párt sem tökéletes, de mindig a céljainknak jobban megfelelőt kell választani.

Az AQUILA Párt kicsi, pénz nélküli, nem tudtunk jelöltet állítani, azonkívül az Európai Unió számunkra nem is a legkedvesebb. Sajnos, mivel mégis tagjai vagyunk, dönthetnek sok, minket érintő súlyos dologban, nagyon oda kell figyelni, hogy ellenünk dolgozóknak ne adjunk szavazatokat. A mi értékeink szerint azok vannak a népünkkel, nemzetünkkel, keresztény kultúránkkal, akik nem támogatják az Európai Unió olyan formáját, ami elvenné / csorbítaná nemzeti döntési lehetőségeinket, az USA módjára egy kalapba öntené a jogok jelentős részét. Ennek következtében pl.: ránk erőltetnék az esztelen, Európa kultúráját megölő migráns politikájukat. Azzal a rossz döntésünkkel – ha rájuk szavaznánk – a migránsimádó politikusaik esztelen ötleteiket, gát nélkül ömleszthetnék hazánkra is. Akkor nem maradna más, mint kilépni az EU-ból, pl. népszavazással, de most bölcs döntéssel nem kellene eddig eljutni.

Ne higgyenek a köpönyegforgatóknak, akik hetente mást mondanak, itt egy hosszú listát sorolhatnék, kik azok. Ne felejtsék el a nagy szólamokat, akik most éppen a másik oldalon dörzsölődnek. Ne felejtsenek, ne érzelemből döntsenek, hanem megbízhatóság szerint, kik tartották be legjobban azt, amit ígértek.

Nos, mi – Istennek elkötelezett SAS csoport – azt valljuk, azokat NE: akik részt vettek az országunk elleni törvények, elítélő vélemények megalkotásában, hazudoznak az országunk ellen, csakhogy hatalomhoz, pénzhez jussanak.

Olyan embereket kell bejuttatni, akik nem olyan törvényeket hoznak, mint Merkel és kistestvérei. Ne olyat, aki nemzetünk felhigitását, vallásunk elvesztését, keresztény, humánus kultúránk romokba döntését jelenti. Ne szavazzanak a köpönyegforgató hazugokra. Sajnos van migránsválság, és még nagyobb baj is lesz, sajnos nem vagyunk sziget, így ostrom alá is kerülhetünk, de fogjunk össze.

Jelenleg – mivel mi kiestünk – nem marad más, akire a mi meglátásunk szerint szavazhatunk, mint a FIDESZ, aki Orbán Viktorral az élen következetesen kiállt az értékeink mellett, és minden vihart eddig kibírt.

Kérem, saját érdekünk, hogy az Európai Unió liberális, áruló magatartása ellen így védekezzünk. Nem marad más, mint a rájuk való szavazás, mert jelenleg úgy áll a helyzet, hogy csak ők képesek (és akarják is) megakadályozni, hogy tanulatlan, erőszakos, térítő, muszlim, harcedzett férfi tömeg lepje el hazánkat.

Nem utálom a színes bőrűeket, nem is tehetném, sőt, bevallom, néha szépnek is tartom őket, de az, ahogy sokan viselkednek, és amilyen veszélyt jelentenek, az viszont végtelen taszító, rémisztő. Ha ők is akartak volna tanulni, kulturáltan viselkedni, nem erőszakoskodni, és a maguk törvényeit nem ránk erőltetni, s tudnának európai módjára viselkedni, akkor más lenne a helyzet. De ebből semmi sincs meg.

Kérem, gondolkodjunk! Magyarországon van egy réteg, akinek nincs szakképzettsége, mert – nem tudom miért… – nem akarnak tanulni, s többnyire ők képviselik a szegényebb réteget, és ezt nem kéne tovább fokozni az országban, mert így is elég sokan vannak. Úgy látom, rájuk senki sem gondol. Ha beengedik a hasonló adottságú szakképzetlen, csak segélyeket akaró tömeget, hogy jut nekik, mit tennének, egymásnak mennének az emberek. Ennyire nincs eszük azoknak, akik ezt a migránsözönt támogatják?

Beszélgetek emberekkel, akik a többséggel ellentétben nem pártolják Orbánékat. Van, aki külföldet halálra dícséri, imádja, komolyan azt hiszi, ott külön Nap süt, másként ragyog (siralmas). Ilyenkor nem bírom ki, beszólók. Valamit meg kellene jegyezni: minden belőlünk fakad. Az esőfelhőinket mindenhova magunkkal cipeljük, futhat az ember ahova akar, nem lesz jobb, maximum hazudik. Ezt meg úgy sem hiszem el, elég sok külföldre szakadt hazánkfia nyomorát ismerem, persze van, akinek jól megy, de annak itthon is jól menne.

Úgy gondolom, hogy reálisan kéne körbe nézni, józanul kéne figyelni, hogy melyik országban, mi van. Majd elfogultság nélkül egymás mellé tenni a dolgokat – de mindent! -, és akkor 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Magyarország a győztes. Ha itthon tenne annyit, mint külföldön, ugyanúgy megélne, ezt példákkal tudom bizonyítani. Aki mindent sötétnek lát, annak valószínűleg a lelkében, a tudatában is sötétség van.

Én szeretem a magyar hazámat, jó ország ez, embertársaim, segítsetek megvédeni, hogy az is maradhasson!

Köszönöm a figyelmet és a megértést!

Pável Márta
2019.05.20.


Megjelent az AQUILA Magazin májusi száma! Jó olvasást!

Kivonat a tartalomból, kulcsszavakban:

  • Anyák napjára
  • Vegyes társadalmi, politikai észrevételek
  • Magyar hálátlanság
  • Szent József lelki ereje
  • Ember tervez, Isten végez…
  • Árpád-házi Szent Erzsébet élete
  • Kertészet
  • Humor

TÚLLÉPÉS 2019 / II.

Azonnali olvasáshoz Letöltéshez

Kivonat a tartalomból:

  • Mai teológiai tévedések s vélemények… – Pável Márta
    Ma sok hozzáértő és nem értő véleményt nyilvánít Isten ügyében. Csak pár jellemző tévedést említek meg, a célom, hogy egyfajta aquilás szemlélettel tegyem tisztába a dolgokat.
  • A szabadság Szent Ágostonnál és Karl Rahnernél az Aquila-teológia fényében – Szeibert Márton
    AQUILA-teológiai szakdolgozat (2. rész). Ebben a részben Ágoston szabadságfogalma kerül tárgyalásra, majd ehhez hozzáteszem a saját gondolataimat a rossz létezésének az okáról, illetve a szabad akarat megnyilvánulásáról.
  • Tanulságos viselkedési minták – Márkus Edit
    Az emberek és az állatok viselkedési formáiról, különféle játszmákról, továbbá, hogy mit tanulhatunk a körülöttünk levő állatoktól, valamint, hogy hogyan segíthetnek minket ezek a Transzcendencia felé.

Húsvéti felrázás

Előzetesen: Nem szoktam elmélkedéseket a nyilvánoságnak leírni, mivel az emberek számára nem normális dolognak tűnik, hogy valaki lélekben beszélgetni tud Istennel. Így általában nem is teszem ki magam a sok értetlen embernek, ahogy a Biblia mondja: a disznók elé nem szórom a gyöngyöt. Lehet, hogy rosszul döntök, de most mégis kivételt teszek, mert megrázó az egymás után való dolgok bekövetkezte.

Valamint nem vagyok ellensége az igazi művészeteknek (sőt), mert az kinyit, Isten felé visz, de nagyon nem tetszik, amikor valaki sznobságból, vagy divatból futkos tárlatról tárlatra, és nem veszi észre azt sem, mi rombol, vagy éppen csak önmagáért való alkotás, ami csak az idejét veszi el.

Nápolyban voltam öt napig, rengeteg templom és királyi palota megnézése után /nem az én ötleletem volt…/ egyre nyomasztóbb gondolataim támadtak. Minek kellett ez az irdatlan, grandiózus épületek halmaza, széles folyosók, luxus, fölösleges pompa. Feleslegesnek látom mai szemmel, sok embernek a kizsákmányolása árán, csak azért, hogy a királyi család villoghasson – de ugyanez áll a mai nem nemes újgazdagokra is, ahol még sokszor a jó ízlés is hiányzik…! Így nézegettem, elgondolkodom…, hogy mire mentek ezzel, mennyit ártott vagy használt lélekben, egy biztos, nem sok szent van közöttük, még anonim sem.

Külsőre – ugyan nem mind –, de szépek a templomok is. Tudom, tanultam, minek kellettek a grandiózus méretek, a pompa. Azt ugyan senki nem kérdezte meg Istentől, hogy Ő is erre várt-e, ezt igényelte-e?

Nekem most válaszolt.

Most április 14-én, az egyik elhanyagolt, túl régen renovált templomban ültem és lélekben Jézus Krisztussal beszélgettem. Ez a Szent Katalin templom volt. Különösen nyomasztó, sötét, felújításra már rég rászorult.

(Nem készítettem fotót, nem is látszódott volna semmi. Nem is csodálkozom, hogy nem jutott rá pénz, miután Nápolyban nagyon nagy szegénység látszik, nagyon sok csavargó van az utcán és nagy káosz, kosz van. Tehát nem valószínű, hogy erre a templomra fog mostanában jutni pénz.)

Elgondolkoztam és szemlélődtem a Szent Katalin templomban. Az oltár mellett jó nagy kereszten függő, agyonvert Jézus szobor van. Lélekben megindult egy beszélgetés Krisztussal, aki azt mondta, hogy nézzem meg, a templomok mit tesznek ma az emberrel. Olyan, mint ahogyan a transzcendentális meditáció működik. Egy darabig elengedik az embert, de végig nem engedik ki a tudatát sem. Látom Ő, kb. három ember nagyságú kereszten függ, majd fölötte egy 20-30 méter magas katedrális boltozat. Az a pár ember, aki bemegy, ott egy kicsit elmélyed és nézi Jézust, egy kicsit talán még sírdogál is, vagy panaszkodik, vagy tán kívánságlistára is telik még…! Jézus mutatja, hogy amikor kimennek, akkor nézzem csak meg, már nem látszik rajtuk, hogy Krisztus lenne bennük. Jézus mondja, hogy az az igazság, hogy olyan templomnak kéne lenni, mint nekünk Tószegen van (ami az Ő kérése alapján készült…), amelyik felül üveg, oszlop van középen, ami fényes, és kilátni a tetején Jézusra, aki kitárt karral vár, hogy vigyen tovább. Itt érzi az ember, nincs befalazva, száll a lelke, Krisztussal, aki értünk jött. A templomnak – ha jól működik –, egy induló és nem befejező állomás kell, hogy legyen. Indulás kell a léleknek, hogy eltaláljon a végső céljához, Istenhez. A templom – ami soha nem lehetne érdeklődőknek csak műemlék!… –, arra jó, hogy körülhatároltságával jelezze: kint maradt a világ, elléptem üzlettől, anyagtól, világi érzéstől és innentől a transzcendens lét kezdődik. A templomban, az induló pontról a lelkembe bele kell, hogy kerüljön Krisztus, és Vele szálljak a végtelenbe. Átváltozzon az életem, mosolygósan, békében éljem, mert az Ő élete lett bennem.

Jézus mondja: még egyszer nézzek rájuk, ő nincs bennük! Ahogyan megéreztette velem, mit érez miattunk, ez nagyon megdöbbentő, mélységes bánat volt. Megértettem /mivel magam az Úrral tartok/, ezért éreztem fölöslegesnek ezen túldíszített dolgokat. Krisztus mondja: halála után senkitől sem kérdik, volt e bakancslistája, látta-e a műemlékeket, hanem csak egy dolog lesz lényeges, Istennel volt-e az élete? Ha csak ott vannak az emberek, és egyik templomtól a másikig rohangásznak, mint a mérgezett egér, de nem zárják be Krisztust a lelkükbe, SEMMIT SEM ÉRTEK EL VELE.

Ilyen érzésekkel mentem vissza a szállóhoz. Másnap elképedve látom, hogy ég a Notre-Dame. Elképzelhetetlen ostorcsapás volt. Tudtam, hogy mit művelnek a franciák, hogy nem szeretik Istent, hogy a muszlim vallás már nagyon nagy tért hódított. Istentől elpártoltak, szinte minden Isten ellen fordulás részint tőlük ered! Most nagyhét elő napján felgyulladt a Notre-Dame, az előzőek fényében tudtam, ez egy nagy felhívás volt a visszatérésre. Ennél nagyobbat nem szólhatott a figyelmeztetés. Ez az egész világot megrázta, a kereszténység egy része megdöbbent vagy sírt!

S ez csak a kezdet!

Most lényegtelen, ne elemezzük, hogy miért gyulladt fel, az igazat megtudni – szerintem – nem fogjuk. De az, hogy felgyulladt, az egy nagyon nagy jel a keresztényeknek, hogy nekik kellett volna lelkükben Isten után égni, de nem, már rég nem működik, ezért leég az a templom, amit Isten helyett áhítattal néztek, amivel fedezték az álhitüket.

Megértettem, fölösleges bazilikák sorát építeni, hogyha nem ér el a célig.

Az olasz televízió részletekbe menően mutatta, át lehetett érezni az olaszok mélységes mély döbbenetét. Ez még mondjuk őszinte is lehet, de nekem nem lehetett külön választanom az előző napi isteni közléstől.

Rebellis és nagy dolog jutott eszembe: kell-e újra építeni a Notre-Dame-ot? Halott műemléknek semmiképpen sem, Macron újszerű elképzelése szerint sem! Ha csak művészet miatt (ami most csak másolat lenne…), vagy műemlék, kiránduló hely, akkor ne építsenek egy új Notre-Dame-ot. Helyette sok kis „Notre-Dame” kellene, mondjuk 1:10 arányos kicsinyítésben, olyan országokban, ahol valódi a hit. Oda kellene, ahol a Krisztus nem múzeumi létforma, ahol élhet Krisztus a lelkekben, ahol nem veszik le a kereszteket, ahol az életük része lehetne a gyakorló valódi keresztény élet. Nem műemléknek kell felépíteni, és nem azért, mert gyönyörű, emellett elkárhozó embereket látok, akik az egyik múzeumból a másikba futkosnak, rengeteg pénz kiadnak. Sajnos azt hiszik, hogy attól üdvözölnek – ha egyáltalán hisznek benne, vagy tudják mi az –, hogy attól jobb emberek lesznek, vagy több lesz bennük a szeretet?

Amire nincs szükségünk, nem a célt szolgálja, az elgondolkoztató, minek kell? Azért nem kell egy Notre-Dame, hogy múzeum, hogy műemlék legyen, nem is lesz olyan, mint volt. Építsük akkor, ha a hitet szolgálja, ha az Istent szolgája, ha ez a tragédia és Notre-Dame újjáépítése a keresztényeket összehozza, felébreszti, felrázza. Ha ez az eset adott egy nagy pofont, és azt érte el, hogy megrettentek a hívők. Ez egy nagy jel, egy forrás is lehet, és ezzel vissza kéne venni az elveszett hitet. Ha most észhez térnek és összefognak a keresztények, akkor helyén vannak a dolgok.

Látszólag, főleg a keresztények, most összefognak, de nem csak úgy kellene, hogy kinyitják a pénztárcájukat, hanem a lelküket is beleteszik, s ezzel célt érhetünk.

Nagyon szomorú ez a húsvét, de úgy látom, hogy Isten jósága és keze van benne, az Isten figyelmeztetése. Ennél nagyobb figyelmeztetés nagyhéten, amit az egész világ kaphat, átláthat, az magáért beszél. Nem baj, ha megrémiszt, megdöbbent, ha ez kell, legyen ez!

Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom, hogy most Húsvétkor újítsa meg magát, a hitét, adjon Krisztusnak magában helyet, hogy ő is az Úrral feltámadhasson az eddigi halálából.

BÉKÉS HÚSVÉTOT MINDENKINEK!

Pável Márta
2019.04.19.


Közlemény

Az AQUILA Párt magyar népünk keresztény erkölcsiségének megőrzéséért, a politika tisztaságáért, de legfőképpen Isten szolgálatára alakult, hogy megmutassuk, így is lehet. Nem vagyunk kamupárt, egy Fillért sem vettünk fel az államtól, és nem is fogunk. Tesszük a dolgunkat.

Minden jó szándékú kapcsolatot, keresést örömmel fogadunk.

Várjuk a leveleiket, telefonjaikat.
aquilapart@aqp.hu, + 36 20 327 4793

A visszaélések elkerülése érdekében a rejtett számokról történő hívásokat nem fogadjuk! Megértésüket köszönjük!

 

Hirdetményünk, felhívásunk!

Kérünk minden intelligens, hívő, vagy Istenre nyitott embert, tagnak csatlakozzon az AQUILA Párthoz!

Az AQP-nál közgyűlési határozat alapján a belső keménység és tisztaság védelme miatt egy évig csak próbaidős önkéntes lehet mindenki. Habár nálunk amúgy is mindenki önkéntes, pénz hiányában senkinek sem tudnánk egyébként sem fizetni.

Kérjük, ha érez magában erőt ehhez az intelligenciát, becsületet és kitartást kívánó munkához, jelentkezzen tagjelöltnek.

Az alapszabályunkat a honlapunkon megtalálja.

Várjuk a kedves párttársakat.

Üdvözlettel: Varga Péterné Márta elnök

 

AQUILA Párt /AQP/

Nyilvántartásba vétel ideje: 2013. március 7.
Bejegyzési szám: 14981
Nyilvántartási szám: 01020014981
Adószám:18398933-1-43
Bankszámla-szám: 10918001-00000038-58540003 (UniCredit Bank)
Bp. 1222, Zakariás József u 3.
Elnök: Varga Péter Miklósné

 

Az AQP programja IDE kattintva megtekinthető.

Kérjük, olvassa végig a programot, mert csak így tudja meg, hogy valójában miért is alakultunk meg. Elolvasás után őszinte érdeklődéssel várjuk a kérdéseit, meglátásait, és a véleményét.
Mi Önökkel konzultálni bárhova szívesen elmegyünk, előadhatunk, vitázhatunk, elmondjuk, mit szeretnénk tenni a Hazánkért.

E-mail címeink:
Elnökasszony: varga.marta@aqp.hu
Szervező titkárok (média): media@aqp.hu
Általános információk: info@aqp.hu

Tel.: +36 20 / 327 47 93

A visszaélések elkerülése érdekében a rejtett számokról történő hívásokat nem fogadjuk! Megértésüket köszönjük!

Székhelyünk: 1222 Budapest, Zakariás József utca 3.
Nyitva tartás: kedd, szerda, péntek 17-21 óráig
Más időpontért előre kell szólni telefonon, és akkor a rendelkezésére állunk.

Kérjük, ismerjen meg és támogasson minket!


  • Gyerekek a templom tavánál