„A rend, a szimmetria, a harmónia elbűvöl bennünket…

Az Isten maga a tiszta rend. Ő az egyetemes harmónia megteremtője.”

Gottfried Wilhelm Leibniz

Egyszerű, akkor lesz rend az országunkban, ha rend lesz fejekben, és olyan embereket nevelünk, akikben logika, tisztesség és becsület van; akkor politikusnak is (papnak is, orvosnak stb… is) csak ilyen kerül be a parlamentbe. Nos, ez messze van, ehhez egy emberöltőn keresztül kellene dolgozni, és el kell kezdeni már most. Akkor leszünk majd mi is, az AQP, népszerűek, ha amit mondunk, már nem ellenállást, nem elborult értetlen arcokat szül, hanem megértést és pozitív világképet ad. Ha majd nem vesz be mindent a nép, és nem érzelmek alapján, hanem ésszel dönt, hát ekkor lesz rend az országunkban

“Aludtam és azt álmodtam: az élet-öröm.
Felébredtem, és azt láttam: az élet-kötelesség.
Dolgoztam, és azt láttam: A kötelesség-öröm.“

Rabindranath Tagore

Mi lesz a jövőnk?

Nem lehet sok jóval hitegetni senkit sem. Mi az AQUILA azért vagyunk, hogy humánus, élhető lehessen a világ. Eddig /1,5 évig/ kevés volt az idő a létünk okát megismertetni, és a média megjelenésnek is az évi 140-nél sokkal többnek kell majd lennie ahhoz, hogy elhintsük a jó magot. Folytatnunk kell.

Világszinten: Egyrészt jelenleg (kevesen is vagyunk, és még nincs is elég nagy hírünk). Mai helyzet szerint nem tudunk kiszakadni a világban uralkodó globalizációs tendenciából, nem tudunk megszabadulni/hathatósan tenni a profitéhség, a hazudozás, a megtévesztések egyre nagyobb eluralkodása ellen.

A világban olyan szinten van jelen a korrupció /országonként más – más erővel/, hogy szinte szétrágja az egészet, mint a legveszélyesebb kártevő. A nép annyira alacsony szellemi nívón van tartva a műsorok, az újságok, a filmek, a média teljes tevékenysége nyomán, hogy totális agymosáson megy keresztül, és ennek már régóta látszik is az eredménye. (Ahol a „való világ” műsort valaki is nézi… az sokat elmond az erkölcsiségről, a szellemi szintről.)

Mi, az AQP, Isten akaratából létrejött párt vagyunk, nem is láthatjuk másban a bajokat, mint az egyre jobban elterjed istentelenségben, vagy felszínes, érdek-kereszténységben, ami nem valós Krisztus-követés, csak ennek az imitációja, ami sehova sem vezet, semmit sem old meg.

A Föld lakosai messze kerültek attól, hogy az emberi életet hosszútávon fent lehessen tartani, mert:

A reményük a matériában van oltva, nem Istenben.

A hitük a pénzben van, nem Istenben.

A jövőképük; egy emberben, vagy pártvezérben van és nem Istenben.

A szexualitás, a vásárlás helyet cserélt ma Istennel.

Nos, ebben az elistentelenedett világban mindent meg lehet majd tenni. Az emberek egy részének nagyon nem lesz ajánlatos olyan helyekre menni /s ez már ma is így van…/, ahol megölhetik, kivehetik a szerveit, ahol térdig jár a koszban, ahol mindenféle betegséget elkaphat, ahol mindenét elvehetik stb. Ez nem vicc, ez a XXI. századi nagy világvalóság. Ez lett az eredménye a liberális, nekem mindent szabad, nincsenek felettem erkölcsi törvények elveknek. Ma nagyon sokan úgy vélik, hogy a maguk istenei lettek. Szép, fejlett új világ, egy fertő lett, és még nincs vége, ha sürgősen nem változtatunk, akkor valóban mindennek vége lesz!

Itthon: a helyzet ugyanaz némi magyar specialitással. A magyar kedves, jónak látszó nép, de nagyon sok más, megtévesztő arca is van.      Nem fogunk össze, nem él a magyar egymásért, de még a keresztény sem, pedig hitbeli kötelessége lenne. Simán eladja az országot, a nép érdekét egy kis rangért, pénzért, hatalomért. Kiárulják pénzért egymás testét, gyermekeiket eszköznek nézik a boldoguláshoz, stb. Ami még rosszabb – ez igaz internacionalista szokás is – egyesek kedvesen, elfogadható stílusban beszélnek, de annál jobban becsapnak mindenkit, ez a fehéringes bűnözés, s ezeknek még mindig sokan (?…), többségében hisznek.

Nincs már meg a magyarokban az anno rájuk „kirótt” spirituális, felsőbbrendű viselkedés, kötelesség, amit tenniük kellene magukért és a világért, elsilányult minden! Ehelyett marad a nyáladzás, a mindent megutáltató túlzott, értéknélküli álkereszténység és a túlzó nacionalizmus – sokszor önös egók eszközeként…–, ami végső soron a konfliktusgyártáson kívül sehova sem vezet.

Megoldás, változás?

Napokban a szórólapjaink nyomán csatlakozott az előadásaink meghallgatásához egy férfi. /Több órát utazik, hogy eljöhessen./ Azt mondta, amikor elolvasta a lapunkat, arra gondolt, vagy őrültek vagyunk vagy szentek. Az utóbbi mellett döntött (ez persze túlzás…) és már a következő alkalomra is visszajött: ebből az látszik, ha kevés is, de van halló ember, talán lehet tenni még valamit az országban.

Azt beláthatjuk, ebben a stílusban, ahogyan ezt választást végigvittük, nem megy. Pl. akikre alapozhattunk volna, nem is mentek el szavazni. Pénzünk nem lesz több, mert miből is lenne, tehát módszert kell váltani. Egy közös szervezetet – ahol hasonló gondolkodású pártok tömörülnek – kell a választásokra létrehozni a pártok egyéniségének a megtartása mellett, hogy az erkölcsöket javító, hazánkat újra magas szintű, humánus, valós (nem farizeusi, divat) keresztény értékek mentén haladó, egymást segítő ország valósuljon meg. Ahol ne lehessen már tovább semmi régi dolgot felemlegetni – az ország megosztását abba kell hagyni –, nem lehet úgy együttműködni, hogy folyamatosan az ország egyik fele nácizza, kommunistázza, zsidózza, cigányozza a másik felét! Egy nép van, aki Isten gyermeke, mindenki megbocsátott mindenkinek, és semmit sem emleget fel, előre az isteni cél felé kell nézni, menni. A jövőnk csak az lehet, ha csak előre nézve egységben, szeretetben haladunk.

Mit kell nekünk másként tenni?

Rengeteg dolgot. Nagyon sokat kell beszélgetni, meggyőzni, de ehhez találkozni kell az emberekkel. Mi nem vigéckedhetünk mindenféle hangzatos hazugságokkal, csakhogy népszerűek legyünk – sajnos ehhez van szoktatva a tömeg –, mi csendesen, józanul csak az igazat mondhatjuk. Igen, így nehéz lesz!

Hang és videó felvételeket fogunk kitenni a honlapunkra. Aki akarja, hallgathassa, mi az a jó középszint, ahol mi élünk, és szeretnénk, hogy az embertársaink is legyenek.  Az igaz, hogy sok ember nem használja az Internetet, és ezzel mindenhova elérni még mindig nem lehet, pedig pénz nélkül ez lenne a legegyszerűbb.

Kérjük, adják tovább: Ha olvassák a cikket, kérjük, hívjanak meg minket, páran elmegyünk és kötetlenül (talán egy jó kis szalonnasütés közben) beszélgetünk, mindenféle kötelezettség nélkül. Kérjük, hívjanak minket telefonon, ami mindig az elnöknél szól +3620 3274793, közvetlen e-mailünk is van /nem infó vonal/, varga.marta@aqp.hu. Kérjük, kérdezzenek, ha kell, jó szándékúan kötözködjenek, hogy meggyőzhessük Önöket az igazunkról, ami Isten igazsága.

A programunkat most (a következő két hónapban) kissé átírjuk, mert vélhetőleg különböző pártok /akik jóval utánunk írták meg a célkitűzéseiket/ elég sokat elvettek belőle, így amit véghez is vittek, azt kihagyjuk, vagy jelezzük, hogy félig vagy rosszul álltak neki. A programban a nagy része benne marad, mivel elmélkedésben segít nekünk Isten, Ő kifogyhatatlan az emberiség életét javító ötletből, amivel lehet javítani az ország sorsán. Tehát az Ő segítségével átdolgozzuk.

Prohászka Ottokár Kultúra és Terror című írásából éppen aktuális gondolatait osztom meg Önökkel: „Minden ember, aki magába tekint, érzi, hogy neki nemcsak az a »paradicsom« kell, mely majd akkor lesz, mikor minden embernek a földön jó lakása, jó ebédje s színházi páholya lesz, hanem hogy ő most is kapcsolatban áll egy csodálatos világgal, melyet önmagában hordoz s melynek kiáltó igényei és szükségletei vannak. … A szociáldemokrácia félreértette az embert és a vallástalanságot, a hitetlenséget, a szellem tagadását vette fel programjába; ebben nincs igaza, s ezen tönkre fog menni; ugyanakkor a ker. szocializmusnak gyönge oldala, hogy a gazdasági kultúráért s a munkásélet nívójának emelésért nem veti magát azzal az elszántsággal a küzdelembe, hogy a tömegek megérezzék: ez jót akar nekünk, egész jót, jót testünknek és lelkünknek! A szociáldemokráciának a filozófiai ballasztot kellene elhagynia, a ker. szocializmusnak pedig a felháborodás szélvészét kellene vitorlái mögé fognia, akkor nem is volna köztük különbség s egységesen szolgálhatnák a jó ügyet.”

A következő Prohászka-kérdés nagyon időszerű, minket is nagyon izgató: „… lesz-e a kereszténységből még valamikor társadalmi ideál, mely megfogja s megmozgatja a lelkeket? Gyúlnak-e majd még valamikor a hit fogalmai lobogó, lángoló színekben? … A kereszténység magába a rabszolgaságba vitte bele a szabadságot. Az igazi rabszolga nem az, kinek ura van, hanem az, aki lélekben rab.”

Ami nekünk, az AQUILA-nak a legnagyobb fájdalmunk, hogy országunk nagy része újra rabszolga, modern világban nyomorúságos rabszolga, a többség éhbérért dolgozik, mindent beszabályoznak lassan, már azt is, mire merjen gondolni az ember, aki rabszolgája a főnökeinek, a politikusoknak, de főleg saját félős, leépített, égre nem néző lelkének. Mi valós, Istentől való szabadságot akarunk adni és mutatni az embereknek, olyat, amit Isten nekünk is adott.

Hallgassanak ránk, ettől valóban jobb lenne az életük.

Vargáné Pável Márta