Nem a történelem ismétlődését akarjuk, inkább összehasonlítást a mai állapotokkal. Jogosan állhatnánk ki ma mi is, a mostani magyar nép a követeléseinkkel. Kossuth Lajos és társai követeléseikben elmondták, mi az, ami feltétlen kellene az országunknak.
Ma is égető lenne egy vagy több valóban független magyar bank felállítása. A honvédelmi rendszer romokban van, gyakorlatilag nincs ütőképes katonaságunk, sem eszközeink egy védelmi rendszerhez. Mit is kértek még? Jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar, független, felelős nemzeti kormányt akartak. Ma is vannak felszabadítandók, csak nem jobbágyoknak hívjuk őket, hanem 12 órában éhbérért dolgozóknak, modern rabszolgáknak.
Kellene nekünk egy újabb Kossuth és Petőfi, és az ilyen őszinte bátorság! Akiket még valóban érdekelt a hazánk sorsa, s ha kellett, haltak is érte. A közteherviselés is nagyon másként alakult. Vajon az 1848-as hősök ehhez a variációhoz mit szóltak volna? Nagyon torzzá váltak a dolgok!
Ne is beszéljünk a független nemzeti kormányról, az hova lett? A magyar mindig valahova tartozni akar, mintha állandóan félne egyedül. Mindig le is esünk valahogyan a lóról, hol az egyik oldalán, hol a másikon, mert a rossz oldalra és nem megfelelő feltételekkel szövetkezünk. Minket most – kár szépíteni és döngetni a mellünket, hogy szabadságharcosok vagyunk, nevetséges! – az EU vezényel. Hol a függetlenségünk? Ezt is úgy kellett volna megtenni, hogy együttműködni, mert közös Európa kell, de nem így, hanem az önállóságunk teljes megtartása mellett.
Hiányzik a valódi istenhit a nemzetből, az erő, ami egészséges önbizalmat adna, és az isteni bölcsesség, meg némi ész is. Jó lenne újra Kossuth, Petőfi és a többi 48-as ifjú, önfeláldozók, hazánkért lángolók.
Mi, az AQUILA TAGJAI szeretnénk a becsületben, a tisztességben és a hősiességben is a nyomotokban járni!
Vargáné Pável Márta
2014.03.14.